Locsi-fecsi ötödször és idén utoljára

Taxidermiától, az Emlékező Folyóméteren át, egyedi csészekollekcióról és fényinstallációkról, Kőrösi Csoma Sándor ladakhi, egykori lakhelyéig...

Jó szokásunkhoz híven ismét ott voltunk a Kortárs Építészeti Központban, a Pecha Kucha Esten. Nem hagyhattuk ki az idei utolsó alkalmat, hogy tartalmasnak ígérkező locsogások passzív résztvevői legyünk.

Kevéssé tarjuk valószínűnek, hogy bárkinek bemutatásra szorul a Bujdosó Attila által hazánkba importált Pecha Kucha Night. Ha mégis: húsz kép, képenként húsz másodperc, nagyjából és általában tíz előadó. Jöhet bármi: építészet, design, önreklám és önfényezés, bemutatkozás, figyelemfelkeltés. Elméletileg a szigorú szabályok nem kerülhetőek meg, melyek a pörgést hivatottak szolgálni, a gyakorlatban azonban az utolsó képhez fűzött magyarázat mindig meghaladja a kijelölt időt.

Ezen az ötödiken határozottan tovább és még, részletezésre vágyakozva hallgattuk volna például Szöllősi Géza képzőművészt. Igen, igen ő a taxidermiás, vagy Szász gyönyörű filmjének, az Ópiumnak a special art designere. Elhozta nekünk flesh projectjeit, hússzobrait, és manga inspirációra született fotóit Suzukáról és barátairól. Suzukáék egyébként együtt élnek a hús-vér emberekkel, bár szexuális tárgyakként kezelik őket (merthogy azok), felbukkannak itt-ott, szakrális helyeken és bevásárlóközpontokban egyaránt. Ilyenkor döbbennek csak rá, hogy ők valójában nem is léteznek, vagy legalábbis nem abban az értelemben, mint vásárlóik (akiknek lehet, hogy erről más a véleményük). Szöllősivel több interjút is lehetett olvasni, főleg a Taxidermia sikerei okán. Az interjúk többségére jellemző, hogy az alkotót megpróbálja szoros összefüggésbe hozni a műveivel, ami egyik oldalról teljesen érthető, Szöllősi esetében végképp, aki maga is sokszor feltűnik az általa készített fotókon, mint műveinek egyik állandó és visszatérő szereplője. Ugyanakkor az elborzasztó húscafatok, az Ópium számára megalkotott hidroszett, mely utóbbi a szado-mazo kultúrából is átemel elemeket, nem feltétlenül jelenti azt, hogy magáról az alkotóról tudunk meg többet. Ezzel a leegyszerűsített hozzáállással biztosan nem találkozott a KÉK-ben, a közönség szerette és a megfelelő humorral kezelte Szöllősi munkáit.

Az este nagyon izgalmas előadásai közé tartozott Hartvig Lajos szürreális találmánya, az Emlékező Folyóméterről, az Allegro Barbaro Hangerdőről és a Lépegető Törpevízműről.
Ekler Dezső Magyarországon első ízben vetített az Alessi számára tervezett kávés- és teáscsészéiről.
Hamarosan látható lesz Kozma Péter új, köztéri fényinstallációja Budapesten, ő természetesen ezzel készült a Pecha Kuchára, de korábbi munkáiból is láthattunk néhány ízelítőt. A magyar származású svájci művészt, ha máshonnan nem, de a frankhegyi kultikus fesztiválokról mindenki be tudja azonosítani. Kozma Péter és Berkes Dóra 1995-ben hozták létre az elektronikus zenei és összművészeti fesztivált. Fontos hangsúlyt kapott Frankhegyen a vizualitás, a térnek és a helyszínnek az elemi transzformációja. Ezt a hagyományt fogja követni Kozma legújabb installációja is, amelyet december 20-tól láthatunk.

A szünet soha nem tesz jót a Pecha Kuchának, nehezen találnak vissza a forralt bor mámorában az ismerősökre bukkanó KÉK-es vendégek. Az est második fele jóval lanyhábbra sikeredett, de mindenképp megemlítenénk az önhibájukon kívül késve érkezett Nagy Olga- Irimiás Balázs kettőst (történt ugyanis, hogy leesett három centi hó a ferihegyi reptéren, mire a gépet visszafordították, majd mégis, több órás késéssel landolhatott Budapesten). Ők a Csoma’s room-mal érkeztek. Kőrösi Csoma Sándor ladakhi, egykori lakhelyének megmentésére vállalkoztak, és ehhez önkénteseket is keresnek.
Folytatás a hatodikkal három hónap múlva, a KÉK-ben.

szöveg: bg
képek: kd