Lux Kálmán: modern és stilizálás között

Folytatott műemlékeket kortárs szellemben, míg rajzasztalain ott voltak az elméleti rekonstrukciós elképzelések is, és még a háború után is tervezett purista szellemben. Lux Kálmán a markáns példa arra, hogy a műemléki kiegészítés kérdése nem fekete-fehér téma. Egyszerre volt amatőr régész, műemlékes szakember, a Műegyetem tanára és korának magánépítésze. Ha hazánkban egy középkori épületet vizsgálunk, neve fiával, Gézával nagy valószínűséggel felbukkan építészettörténetükben.

Lux Kálmán és a műemlékekhez fűződő viszonya, metódusai aktuális téma napjainkban. A két világháború között a historizáló kiegészítések még jelen voltak, de egyre hangsúlyosabb kérdéssé vált, hogy nincs-e a nézőt és a hitelességet megtévesztő történelemhamisításról szó tulajdonképpen ezzel a megoldással? Éppen ezért az Építészfórum most egy rövid sorozatban mutatja be a korszak egyik olyan jelentős műemlékes építészének kísérletezéseit, akiről napjainkig még átfogó monográfia sem született, –  fiáról, Lux Gézáról nem is beszélve – habár mindketten ismert szereplői voltak a trianoni békeszerződés által új helyzeteket teremtő magyar műemlékvédelemnek.

Az 1934-es évszám pillért jelentett az intézményes örökségvédelemben, ráadásul a műemlékek kultúrpolitikai szerepe is új szintre emelkedett ekkor hazánkban. A megcsonkított országban ugyanis a középkori királyi épületek már elcsatolt területeken lévő, egykori nemesi építkezésekhez kisugárzó karakterei-stílusjegyei reprezentálták¹  a tényt, hogy a magyarság Közép-Európában egy majd 1000 éve virágzó kultúrkör, és ezen a nemrégiben kirajzolódott  trianoni határvonalak nem változtathatnak. Ez az üzenet kulcsfontosságú volt egy megtépázott nemzet számára, mely program és a Műemlékek Országos Bizottsága élére Gerevich Tibort nevezték ki, a szakhivatal vezetőépítészi, műszaki tanácsosi pozíciójára pedig Lux Kálmán került.

Lux 1880. február 14-én született Bikás községben (amely a ma már Szlovákiához tartozó Breznóbánya városrésze lett). Gimnáziumba Besztercebányán járt, Steindl Imre tanítványaként pedig a budapesti Műegyetemen folytatta tanulmányait. Építész oklevelét 1901-ben szerezte meg, fiatal éveit Möller István mellett töltötte, részt vett mellette például a vajdahunyadi vár helyreállítási munkálataiban is.² Ha Lux Kálmán nevére gondolnak, akkor először talán nem a műemlékvédelem, pláne nem a modern műemlékvédelem kezdete jut róla az eszükbe, hanem pont, hogy egy historizáló, újépítésű palotaszálló, a lillafüredi épületegyüttes. Lux Kálmán az 1920-as évek két világháború közötti historizálásában aktívan tevékenykedett, fővárosi beruházásait szintén ez a stílus jellemezte nagyrészt. (pl. Váci út 170/c, 1926.)

Az általa (építészeti szempontból) vezetett, 1934 és 1938 között zajló esztergomi palota helyreállítása máig úgy él emlékezetünkben, mint a műemlékvédelem egy új korszakának kezdete. Egy újfajta megközelítéssel kiegészített várrom, amely jól szimbolizálja az alábbi kérdést: stilizálóan egészítsük ki az emlékeket vagy neutrális hozzáépítést kell alkalmazni a néző informálására? A megvalósult eredményben ott van a neutrális kiegészítés, van hipotetikus kiegészítés, van anastylosis, de még direkt látható vasbeton kiegészítés is majd 30 évvel a Velencei Karta létrejötte előtt (!). Mindez Gerevich Tibor olasz kapcsolatai és a korszak külpolitikai irányultsága révén az olasz műemléki elvek adaptációjáról is tanúskodik, de ez nem jelentette azt, hogy Lux Kálmán és fia, Lux Géza szerepe kevésbé lenne kulcsfontosságú a gyakorlat kialakításában.

Azonban: bőven találunk neogótikus rajzokat az esztergomi Szent Adalbert székesegyházról, látunk stilizáló kiegészítéseket mondjuk a margitszigeti domonkos kolostorról, vagy a budai Helyőrségi templomról is hagyatékában, egymástól nagyon eltérő időszakokból. Pedig pályája elején olvashatunk tőle olyan sorokat is, minthogy "...szorítkozzék a helyreállítás műve lehetőleg mindenkor csak az épület szerkezetének biztosítására, hogy azt az örökséget, melyet műemlékeinkben apáinktól örököltünk, reánk maradt alakjában, csak szerkezetében megerősítve tartsuk fenn az utókor számára."³ Igaz, itt csak rajzokról, nem megvalósuló épületekről beszélünk, ám az ellentmondásokat folytatni lehetne azzal a  ténnyel, hogy látunk megépítésre szánt neoromán előcsarnok terveket is a türjei templom elé, amelynek a mintájául szolgáló pomposai apátság narthex motívumai később visszaköszönnek már egy modernebb megoldáson, a Lux Gézával már közösen jegyzett székesfehérvári romkerten, immáron historizáló megoldás helyett inkább absztrahálva a történeti motívumokat.

Ezen túlmenően olyan unikumokat is tervezett, mint a gellérthegyi Sziklatemplom vagy aktualitásként említve a Tisztviselőtelep evangélikus templomtornyát is. Elméleti munkássága pedig épp ily érdekfeszítő – elég csupán a híres, Budai Várról készített látványos rekonstrukciós munkájára gondolni ( A budai várpalota Mátyás király korában, 1922.). Dolgozott többek között az óbudai vár ásatásán is, a belvárosi plébániatemplom helyreállításán, a visegrádi Salamon-torony konzerválásán és kiegészítésén, a feldebrői katolikus templom ásatásán és helyreállításán, a szombathelyi ókeresztény bazilika mozaik maradványainak védőépületén. Sokszínű életút, melyben a műemlékvédelmi hivatali szerepe, alkotói munkássága, oktatói tevékenysége egyaránt izgalmas képet nyújtana az épített örökség iránt érdeklődőknek.

Stilizáló és modernizáló helyreállításait látván felmerül a kérdés: el kell-e köteleződnie egy építésznek egy adott oldal mellett? Miért tervezett stilizálóan és neutrálisan is az évek folyamán? Az ok a megrendelő volt? A megalkuvás? Vagy az adott helyzet felismerése, mérlegelése? A tény, hogy nem lehet mindenre egy kijelölt választ adni? Napjainkban eddig kortárs épületeket tervező építészek vállalnak 1:1-es visszaépítéseket, úgyhogy talán ideje kicsit a múltba is nézni, hiszen ott már születtek válaszok hasonló kérdésekre.

Pleskovics Viola
 

^{1 A témáról bővebben - Bozóki Lajos: Politika és tudomány., A Műemlékek Országos Bizottságának megújulása Gerevich Tibor irányítása alatt (1934-1945)., In: A Magyar Műemlékvédelem korszakai., Tanulmányok, Szerk.: Bardoly István, Haris Andrea, Országos Műemlékvédelmi Hivatal., Bp., 1996., 171-190.p.
2 Bozóki Lajos: Lux Kálmán (1880-1961), In: Magyar várak, kastély, templomok, 2006/4., 36-37.p.
3 Lux Kálmán: A selmeczbányai Óvár., Építészettörténeti tanulmány., Budapest, Franklin-társulat 1914, 42.o.}

A Lux Kálmán műemlékvédelmi tevékenységét bemutató cikkek elkészítését a Nemzeti Kulturális Alap támogatja.