Madárkórház Erdőfűn - Csomor Veronika diplomaterve

Ki ne csodálná azt a finom, spirális ívet, amelyet a légáramlattal felfelé szálló madarak rajzolnak? A következő diplomamunka ezt a lendületet idézi meg és hozza vissza - a madarak életébe is. Bemutatjuk Csomor Veronika (Széchenyi István Egyetem) tervét.

Madárkórház Erdőfűn

„… Gyula ezen is elgondolkozott, de aztán szemét megint csak odavonzotta a nyílás, amely tüneményes mozinak bizonyult, a valóság szereplőivel a végtelenség vásznán, eredeti, színes felvételekkel. Mert soha nem az történt, amit várni lehetett, és soha nem lehetett tudni, melyik szereplő lép fel a színpadra, mikor lesz belőle főszereplő, mikor tűnik el, vagy mikor ölik meg, nemcsak az önkéntelen szerep szerint, hanem a valóságban és végérvényesen.
És ez a szerep nem volt játék, ez a szerep az élet komoly valósága volt. Itt nem voltak fakardok, művilágítás és papírkorona; itt nem uralkodott senki, s az egész színjátékot valami láthatatlan rend igazgatta, a tojástól az elmúlásig. …"
/Fekete István: Tüskevár/

Ötlet

Diplomatémám kiválasztását nagyban befolyásolta az a környezet, amelyben felnőttem. Édesapám madármenhelyet működtet kölkedi családi házunk udvarában 2000 óta, így nekem is volt részem a madarak ápolásában, nevelésében. Szomorú tény, hogy a bekerülő madarak száma fokozatosan növekszik (gázolás, áramütés, mérgezés következtében), elhelyezési lehetőségük viszont szűkül. Felmerült hát bennem a kérdés, hogy vajon hol foglalkoznak még az országban sérült vadmadarakkal. A válasz teljesen meglepett. A kisszámú fellelhető telepen (Kőszeg, Hortobágy, Górés telep, Székesfehérvár, Körösladány, Pécs) is kivétel nélkül túlnépesített röpdékkel (ketrecekkel) találkoztam. Egyedül a hortobágyi telep rendelkezik önálló, jól felszerelt madárkórházzal, amely viszont a turizmusra épít. Ez pedig - véleményem szerint - nem szolgálja a madarak nyugodt gyógyulását.

Mindezek láttán arra a következtetésre jutottam, hogy lenne igény egy olyan komplett egység megvalósítására, amely befogadja, ápolja, neveli, repatriálja (visszaszoktatja) a beteg, sérült vadon élő madarakat. E cél megvalósítását szolgálná a madárkórház épületegyüttese.

Helyszín

Egy madárkórház helyszínének kiválasztásánál elsődleges szempont kell hogy legyen olyan környezet keresése, amely bővelkedik vizes élőhelyekben, erdőkben, ebből kifolyólag gazdag madár,- állat,- és növényvilágban. Fontos tényező továbbá a nyugodt, forgalmi zajoktól mentes telepítés. Ezen feltételeknek tökéletesen megfelel a szívemhez és lakóhelyemhez oly közel lévő, a Duna-Dráva Nemzeti Park Béda-Karapancsai-tájegységével körülölelt Erdőfű. Az egykori majorsági település üresen álló épületei kínálják magukat a hasznosításra, életre keltésre. Választásom a helyiek által kastélynak nevezett volt erdészlakra és a hozzátartozó mintegy kéthektárnyi, még egy felújítható állapotú melléképületet tartalmazó területre esett. A helyszín pikantériája a horvát és szerb határok közelsége, amely a nemzetközi kapcsolatok kiépítésének lehetőségét is magában hordozza.

Telepítés

Már a tervezés legelején célul tűztem ki az emberi jelenlét funkcióinak meglévő épületekbe csoportosítását. Vagyis hogy új építményt csak a madarak gyógyulási, huzamosabb tartózkodási helyének szentelek. Így került a volt erdészházba a konkrét kórház, a még felújítható állapotú melléképületbe pedig a madarakat kiszolgáló, tápláléktároló funkció. Az új elemként megjelenő madár-rehabilitációs egység („röpdegyűrű") végső, meglévő településszerkezettől eltérő, kiszolgáló épület köré szerveződő telepítését a gazdasági útvonalak lerövidítésén kívül a belső udvarra törekvés indukálta.

Főépület (volt erdészlak)

A főépület földszintjén kap helyet a kórház funkció. Itt történik a bekerülő madarak fogadása, orvosi kezelése, rövid idejű megfigyelése a beavatkozást követően, továbbá az adminisztráció. Az emeleten szakmai konferenciák, diákoktatás számára alakítottam ki a teret. A tetőtér pedig kilátóként funkcionál. Elsődleges szempont volt az épület új funkciókkal való megtöltésénél a homlokzatok tiszteletben tartása. A belső térszervezés leglényegesebb változtatása az eredetileg a főbejárattól jobbra lévő lépcső központi helyre áttétele. Mivel ez egy teljesen új elem (nem egyidős az épülettel), így ezt jelezni kívántam bútorszerű kialakításával.

Kiszolgáló épület (volt melléképület)

A madárketrec-gyűrű közepén elhelyezkedő épület funkciója a főépületben orvosi beavatkozással kezelt vagy ilyen kezelést nem igénylő madarak fogadása, megfigyelése, utókezelése. Itt történik a telepi dolgozók munkába állása, a különféle madáreleségek tárolása, a szolgálati autó parkoltatása. Itt is fontos szempont volt a homlokzatok tiszteletben tartása, eredeti állapotának visszaállítása.

„Röpdegyűrű"

A madárketrecek végleges formájának megalkotását rengeteg előtanulmány előzte meg. Semmiképpen sem szerettem volna a meglévő majorsági épületekhez hasonló ketreceket tervezni, hiszen a madarak nem házban laknak. Célom a madarak egyik természetes élőhelyének, az erdőnek az építészeti megfogalmazása volt. Az erdőt a változó magasságú akác oszlopok alkotta átmeneti tér szimbolizálja. Meg kell különböztetnünk fűthető és nem fűthető-zárt, illetve nem fűthető-nyitott (drótfonatos) egységeket. A nyitott egységek viszonylagos eső elleni védelmét a tetszőlegesen (szarufákra) felhelyezhető deszkázat biztosítja. A tetők váltakozó (hol kifele, hol befele) dőlése az építettség, az emberi kéz hatását hivatott csökkenteni. A ketrecek különböző belmagasságúak a madarak helyigényeinek megfelelően. A legalacsonyabb tömegtől jutunk el a gyűrű végén lévő legmagasabbig, a tréning röpdéig. A tréningeztetés gyakorlatilag a madarak szabaddá engedése előtti utolsó gyógyulási fázis.

Anyaghasználat

A meglévő épületeknél megtartottam a kettős hódfarkú cserépfedést, valamint az eredeti kis,- illetve nagyméretű tégla homlokzatokat, javítva a hőszigetelési tulajdonságot a szükséges helyeken felhelyezett, belső oldali Ytong Multipor ásványi hőszigetelő lapokkal. A belső terekben a fehér szín uralkodna, amely a tisztaság, egészség szimbóluma. Ez egyben kihangsúlyozná a főépület új, tölgy lazúrral kezelt tölgyfa lépcsőjét.

A röpdegyűrű uralkodó anyaga a fa. Az akác tartóoszlopok és a rájuk terhelő rétegelt-ragasztott szelemenek, fenyő szarufák, árnyékoló deszkázatok a szükséges fakonzerválási eljárások után tölgy lazúrral kezeltek. A fűthető és a nem fűthető egységek oldalfalainak hajópadló burkolata szintén tölgy lazúros. A nyitott részek műanyag bevonatos drótfonat fala különböző (13-40 mm) lyukbőségű, attól függően, hogy mekkora a ketrecben tartandó madár mérete. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon miért választottam a drótot egy lágyan eső (pl.: polipropilén) háló helyett. A válasz egyszerű: a lágy hálóba könnyen belegabalyodhatnak a madarak, illetve a drót jobban véd az esetlegesen a telekre tévedő rókák ellen.

A kezdet vége a vég kezdete

Minden építész álma, hogy szívvel-lélekkel alkotott tervei egyszer túllépjenek a papírlap síkján, és testet öltsenek a térben. Diplomamunkám most egyelőre megpihen a maga kétdimenziós világában és reméli, hogy szárnyaló gondolati tartalmával elindít egy olyan folyamatot, melynek eredményeként a segítségre szoruló madaraknak nem kell többé aggódniuk sorsuk miatt.

Csomor Veronika

Köszönöm a segítséget:
Fodróczy József építész konzulensemnek
Cserpes Imre tartószerkezeti konzulensemnek
Petrikó László épületgépész konzulensemnek
családomnak
barátaimnak