Matheidesz Sára: A Budapesti Cipőszalon

tevékenysége: kézműves technológiával készülő, egyedi lábbeliket terveznek, mutatnak be és értékesítenek. Különös figyelmet fordítanak az ügyfelekre, személyre szabott, időtálló cipőket készítenek (méretes cipő), ahogyan azt a monarchia idejében és a két világháború között is tették a méltán híres budapesti cipészmesterek.

tevékenysége:
kézműves technológiával készülő, egyedi lábbeliket terveznek, mutatnak be és értékesítenek. Különös figyelmet fordítanak az ügyfelekre, személyre szabott, időtálló cipőket készítenek (méretes cipő), ahogyan azt a monarchia idejében és a két világháború között is tették a méltán híres budapesti cipészmesterek. Számos országban mindmáig él a köztudatban a "Budapest cipő" fogalma, mint minőségjelző, és mint az egyik legelterjedtebb klasszikus cipőmodell neve.

igényei:
fontos volt egy olyan arculat és atmoszféra megteremtése, amely a mögötte rejlő minőségre, művészi értékre és egyediségre tereli a figyelmet. A szalon üzletpolitikája eltér a konfekcióárut értékesítőkétől, így a bemutatás módja is. Zárt, egyedi világot kíván teremteni, ahol tematikus és időszakos kiállítások keretében a cipőt, mint műtárgyat, és mint a divattörténet során folyamatosan változó formai elemet több oldalról körüljárja, bemutatja. Emellett kiállítják a tervezőcsoport kreációit, melyeket az ügyfél kérésére, egyénre szabottan terveznek. A kiállítások mellett a szalonhoz kapcsolódó kávézó időtöltést biztosít a látogatóknak, egyben mérsékli az intézmény kereskedelmi jellegét. Ez a tér alkalmas divatbemutatók, tervezői workshopok rendézésére is.

helyszín:
A Szerb utcai helyszín szerencsés abból a szempontból, hogy Budapest legforgalmasabb sétálóutcájáról könnyen fellelhető. Előnyös továbbá a környező házak léptéke, melyet a szomszédos műemlék épületek a jövőben is biztosítanak, valamint a választott (Szerb u.11. szám alatti) telek mérete, mely lehetővé teszi, hogy a pesti Belvárosban önálló épületben kapjon otthont a bemutatótér.
A telek a II. világháború óta üresen áll. A korábban itt lévő, telekhatárra épült, Fsz.+ 1 szintes ház azelőtt is megtörte az akkorra már zártsorúvá vált utcaképet.
A Szerb u.9. számú telken álló klasszicista műemléképület 1855-ben épült Deischer József tervei alapján. Jelenleg üresen áll, az önkormányzat felújítását tervezi a jövőben. Tűzfala végigfut a 11. szám nyugati telekhatárán. A Szerb u. 13. számú szomszédos telken jelenleg lakóház áll, lakásainak több mint 60%-a csak a tervezési terület felé néző udvarra nyílik.

beépítés:
A tervezési folyamatban fontos döntés volt, hogy az új épület kialakításánál csak a két szomszéd tűzfala által "kijelölt" teret használom. Két épületrészbe csoportosítva a funkciókat "kitöltődnek a tűzfalak közti kis lukak" és egy kellemes légtérarányú udvar marad szabadon, amely megőrzi a szomszédos lakások intimitását és kellemessé teszi a lakók számára az ottélést. A funkciók elválasztása révén az utca felőli tömbbe vezetem be a látogatókat, a hátulsó szakaszt az ott dolgozók használják. A pinceszinten és a földszinten 100%-os a beépítés, így a két tömb összekapcsolása ezeken a szinteken történik.

funkciók:
A ház funkcionálisan és elrendezésében is három részre tagolható. Az utca felőli tömbben zajlik a lábbelik bemutatása, értékesítése és az ügyfélforgalom bonyolítása. A pincében kávézó működik, ahol divatbemutatók és egyéb rendezvények is megtarthatóak. A hátsó épülettömbben kaptak helyet a tervező- illetve modellezőműhelyek, az öltöző, az iroda és a gépészeti helyiségek.

formai megjelenés:
Az utca felé egy hátrahúzott sáv utal a régi beépítésre, egyben áthidalja azt a problémát, amelyet az utca szögtörése miatt a 9. számú műemléképülethez történő csatlakozás jelenthet. Ez a sáv az épület másik részétől belső térrendszerében és tömegében is különbözőképpen viselkedik. Egyfajta játék alakul ki a két, szalagként modellezhető kontúr szabad mozgásából. Az épületen végigvezetve a két forma elválása illetve egy síkba rendeződése adja az épület - néha csak belül érzékelhető - tagolását. Az átforduló síkok imitálják a bőrt, amely hajlékony felületként térbeli formává alakul egy lábbeli esetében. Direkt építészeti utalást cipőkre tudatosan nem tettem.

homlokzatképzés:
A két különböző "utat" leíró szalag burkolatában is finoman elválik. A hátrahúzott sáv tömör szerelt kőburkolatot kap, míg mellette megjelenik ugyanazon kő korszerű formába öntve, könnyed, áttetsző határolószerkezetként. A minőségi elválás kívülről alig érzékelhető, belül azonban ez a fátyolszerű lezárás ereszti be a külvilágot a többszintes bemutatótérbe, olyan mértékben, ahogyan azt a funkció kívánja. Ez a megoldás új megjelenést ad a kőnek és izgalmas fényviszonyokat teremt a belső tér számára. Az összefüggő vékony kőfelület ellebegtetésével szabadon marad egy alsó kirakati sáv, amely az utcáról érkezők figyelmét a lábbelikre tereli.
A márványburkolat, mint anyag a múltat, az időt idézi és a tartósság érzetét kelti. Vékony, transzparens formában beépítve a mívességre és igényességre utal. Az általános szűrt márványfény jelenséget kis áttörések oldják, melyek felületén más minőségű, direkt fény is bevilágít a térbe.

belső terek:
A telek méreteiből adódó feszített helyzetet a különböző szintek kötetlenebb rendezésével igyekeztem oldani. A első tömbben a bemutatóteret összefüggő térként kezeltem. Az épületbe érkezve a tér változása, folyamatos szűkülése jelöli ki egyértelműen az irányokat és vezeti a látogatót. A transzparens homlokzati fal mögötti három szintet átfogó tér érzékelteti, hogy a bemutató- és árusítótér vertikális irányban folytatódik. A pince zárófödémének csatlakozása és a fölötte lévő bevilágító rés belülről kontúrozza az épület tömegét és ezáltal teszi átláthatóvá az érkező számára annak rendszerét.
Az épület látványos belsőépítészeti eleme a főlépcső mellett felfutó kaptafákkal megrakott fal, amely a fény átszűrődését engedi az idomok közt, de vizuálisan határolófalként jelenik meg.