Meghalt Lázár Ervin

A kiváló meseíró és író 2006. december 22-én, pénteken 13.45-kor  hosszan tartó, türelemmel viselt súlyos  betegség után a Budai MÁV Kórházban halt meg.

A kiváló meseíró és író 2006. december 22-én, pénteken 13.45-kor  hosszan tartó, türelemmel viselt súlyos  betegség után a Budai MÁV Kórházban halt meg.

Lázár Ervin 1936. május 5-én született Budapesten, ám gyermekkorát Alsó-Rácegrespusztán, Illyés Gyula szülőföldjétől karnyújtásnyira töltötte. Írásaiban ez a világ emelkedik a költészet magasába. Meséinek és valamennyi prózai művének egyedülállóan érzékeny személyes hangja, finom iróniája, történeteinek groteszk alakjai rendkívül népszerűvé tették.
 
A Hétfejű Tündér (1973) című kötete két kiadónál nyolcszor jelent meg nyomtatásban, s számos színpadi adaptációja is készült. Berzsián és Dideki (1979) című meseregényéért 1982-ben Andersen-diplomát kapott. A Négyszögletű Kerek Erdő (1985) megkapta az Év Könyve jutalmat – később a Bab Berci kalandjai (1989) valamint a Csillagmajor (1996) nyerte el ugyanezt.
 
A Magyar Rádió Elnöksége I. díjban részesítette a Rádiószínház 1986. évi kishangjáték-pályázatára benyújtott Ó be szép az élet, s minden más madár című hangjátékáért. Hangjátékai A Franka Cirkusz összefoglaló cím alatt 1990-ben kötetbe gyűjtve jelentek meg. Közülük A hang címűt Rózsa Pál zenéjével Sándor János operaszínpadra állította. A legkisebb boszorkány című mesejátékáért 1991-ben megkapta az Új Magyar Hangjáték – 1990 pályázat szerzői díját. Az Év Gyermekkönyve kitüntetésre – amelyet az IBBY (Nemzetközi Gyermekkönyv Tanács) Magyar Bizottsága adományoz – meséit három alkalommal találták érdemesnek: az 1989-es év díjazottja a Bab Berci kalandjai lett; az 1990-esé a Lovak, kutyák, madarak; az 1993-asé pedig A manógyár.
 
A bábjáték műfajához is vonzódott (1992–93 folyamán rövid ideig az Állami Bábszínház dramaturgja volt). A legkisebb boszorkány bábdarabként is sikert aratott s az Árgyélus királyfi eleve bábszínpadra íródott.
 
Elbeszélései többféle összeállításban, több kiadásban is olvashatók; a legbővebb válogatást a Hét szeretőm (1994) című kötet tartalmazza. Csillagmajor (1996) cikluscímmel – a szülőföld, a puszta hangulatát idéző – új elbeszéléseivel jelentkezett, majd Kisangyal (1997) összefoglaló cím alatt régebbi és még meg nem jelent novelláiból válogatott.
 
Elismerései: József Attila–díj (1974), Művészeti Alap Irodalmi Díja (1980), Állami Ifjúsági Díj (1981), Déry Tibor-jutalom (1990), a Soros Alapítvány Életműdíja (1992), MSZOSZ–díj (1995) és Kossuth–díj (1996).
 
A temetés időpontjáról később értesítik a nyilvánosságot.

 

forrás: litera.hu