/ MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek
Design/Formatervezés

Megnyílt a Velencei Biennále magyar pavilonja

1/13

Megnyílt a Velencei Biennále magyar pavilonja

?>
Megnyílt a Velencei Biennále magyar pavilonja
?>
Megnyílt a Velencei Biennále magyar pavilonja
?>
Megnyílt a Velencei Biennále magyar pavilonja
?>
Megnyílt a Velencei Biennále magyar pavilonja
?>
Megnyílt a Velencei Biennále magyar pavilonja
?>
Megnyílt a Velencei Biennále magyar pavilonja
?>
Megnyílt a Velencei Biennále magyar pavilonja
?>
Megnyílt a Velencei Biennále magyar pavilonja
?>
Megnyílt a Velencei Biennále magyar pavilonja
?>
Megnyílt a Velencei Biennále magyar pavilonja
?>
Megnyílt a Velencei Biennále magyar pavilonja
?>
Megnyílt a Velencei Biennále magyar pavilonja
?>
Megnyílt a Velencei Biennále magyar pavilonja
1/13

Megnyílt a Velencei Biennále magyar pavilonja

Megnyílt a Velencei Biennále magyar pavilonja
Design/Formatervezés

Megnyílt a Velencei Biennále magyar pavilonja

2014.06.06. 08:34

Cikkinfó

Építészek, alkotók:
Márton László Attila, Jakab Csaba

Földrajzi hely:
Velence, Olaszország

Vélemények:
3

Dosszié:

„Az idei kiállítás az építés folyamatát, ember- és közösségformáló erejét, az épített környezetre tett hatását vizsgálja, ami jól kapcsolódik az idei Biennále központi témájához, a fundamentumok fontosságának hangsúlyozásához" – mondta az idei Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále magyar kiállítását megnyitó beszédében Hammerstein Judit, az EMMI kultúráért felelős helyettes államtitkára.

Hammerstein Judit felidézte: mikor 1980 tavaszán néhány építészhallgató és építész kirándulást tett a Visegrádi hegyekben, és aztán Makovecz Imre vezetésével megszervezték a Visegrádi Tábort, akkor nemcsak a Kárpát-medencei modell, mint az építészhallgatók gyakorlati képzése vette kezdetét, hanem egy szinte elfeledett forma éledt fel. A kalákaépítések egy-egy közösség szükségletére kínálnak megoldást, s közben építés alapjaira irányítják a figyelmet: az anyag ellenállásának nehézségére, a tudás fontosságára, és az összefogás révén létrejövő építmény nagyszerűségére. A hagyományt élesztik fel, nemzeti identitásunkat erősítve.

A pályázati úton kiválasztott kiállítás kurátorai, Jakab Csaba és Márton László Attila az általuk kárpát-medencei modellnek nevezett oktatási módszert mutatják be olyan konkrét építészeti példákon keresztül, ahol kalákában, közös munka eredményeként jött létre valamilyen hasznos építmény.

Megnyílt a Velencei Biennále magyar pavilonja
5/13
Megnyílt a Velencei Biennále magyar pavilonja

A kiállítás része Kunkovács László Balogh Rudolf- és Magyar Örökség-díjas fotográfus, néprajzkutató felvételeiből összeállított fotósorozat is, mely a népi építészet sajátos és mulandó remekeit idézi fel.

A kiállításba építész szakos főiskolai és egyetemi hallgatók is bekapcsolódtak: egy külön pályázat nyerteseiként hat temesvári egyetemista – Järger Zsolt, Molnár Zsolt, Szemcsuk Franciska, Benedek Tímea, Czáka Zoltán és Tóth Bertalan István – Szakállszárító című projektjük keretében használhatatlanná vált padokat újított fel a magyar pavilon előtt illetve a Biennále területén.

Megnyílt a Velencei Biennále magyar pavilonja
9/13
Megnyílt a Velencei Biennále magyar pavilonja

Az „építésbe" és jelhagyásba játékos módon a látogatók is bekapcsolódhatnak a belépéskor kapott csipeszek feltűzésével. A kurátorok több százezernyi hagyományos facsipesszel készülnek, és azt remélik, hogy a tárlat emblémája, a facsipesz a város különböző részeibe is eljut.

A Velencei Építészeti Biennále, amelynek főkurátora Rem Koolhaas holland építész, június 7-től november 23-ig várja a közönséget.

 

Vélemények (3)
Pákozdi Imre
2014.10.07.
08:09

A Biennálé másik jeligéje (a "Fundamentals" mellett) a "Modernity 1914 - 2014". Ezzel Rem Koolhaas nem igazán tudott mit kezdeni – az Arsenale központi anyagát megtekintve, inkább kortörténeti, mint építészeti kiállításon éreztem magam. Bezzeg, a nemzeti pavilonok, különösen azon országoké, amelyekben a modernizmus meghatározó irányzat volt! Ilyen mindenek előtt Brazília, amelynek a kiállítása a modernizmus, elsősorban Costa és Niemeyer (és még vagy öt, korabeli kiválóság) megdicsőítésének tekinthető. Láthatóan, máig roppant büszkék rájuk, fittyet hányva a Jan Gehl-i élhetőségi aggályokra. Itt jegyzem meg, hogy Koolhaas nyilván nem a modernizmust érti modernity alatt, hanem azt, ami a modern építészeti anyagok és technológiák, no meg a tömegigény nyomán az elmúlt száz év építészetében kialakult.

A modern építészet iránti legkomolyabb kételyeket Lettország kiállítási standja támasztja. Az ő kiábrándult, de nagyon gondolat- és adatgazdag installációjuk egyenesen a mozgalom lettországi létezését kérdőjelezi meg, miközben vagy száz épületet megmutat - többségében lejárt, elavult szocmodernet. Odafigyelve azért kiderül, hogy a kiábrándultság a múlt politikai ágyazó közegének szól, tehát annak, hogy hozzájuk a modern épületek a szovjet uralom intézményeinek foglalataként érkeztek.

E két véglet között feszül a Biennálé modernitásról szóló vonulata, sokféle önkényesen választott hangsúllyal, de összességében igencsak kijózanítóan. A magyar pavilon kimarad ebből a főcsapásból, ám ez nem baj. Emlékszem, volt kiállítási koncepció (talán második vagy harmadik lett) amely, úgymond, a „modernizmus” magyarországi történetét kívánta elmondani, de csakis a szocializmus időszakára koncentrálva. Örülök, hogy nem olyan kiállítást vittünk a Biennáléra, amely "későmodern" vagy "szocmodern" irányzatot terminológiájában összekeverte volna a két világháború közötti, eredeti modernista vonulattal. Félő, hogy az a kiállítási anyag beleolvadna a Biennálén a modernizmus körül kialakult, eszmeileg pontatlan, hevenyészett rendszerezettségű, kicsit lehangoló tarkaságba. Sokkal jobbnak tartom az építész-képzésre és a magyar népi építészetre összpontosítva az alapok felmutatását, tehát hogy a Fundamentals hívószó jegyében hozták létre ezt a kiváló kiállítást.

Azért a legjobban az olasz pavilon tetszett. Egy része - legalább harminc illusztrált példa - a régi és új épületek összeépítésével, nagyrészt "tégla a tégla mellé" típusú egybeforrasztásával foglalkozott. Erről a kiállítási anyagról kurzust kellene tartani Magyarországon. Az olaszok – legalábbis a példák alapján - ebben egyszerűen zseniálisak.

Pákozdi Imre
2014.10.06.
07:17

Először jártam a Velencei Építészeti Biennálén és a magyar pavilon szíven ütött: talán a legszebb épület az egész területen. Még így, borostyántól elmaszkolva, sudár fáktól eltakarva, a fehér kubusok sorától kicsit elidegenedetten is az. A kiállításunk is kiváló, biztos, hogy a legjobbak egyike. Két, igen fontos "Fundamentals"-ról szól (ez a szó az idei építészeti biennálé egyik jeligéje). Egyrészt a sok építészünk számára meghatározó népi alapokról, másrészt a fiatal építészek képzésében itthon évtizedek óta fontos, testi munkát és önépítő-öntevékeny, mégis közösségi élményt jelentő nyári építőtáborokról. A csipesz-gondolat megindító és az egész biennálé egyetlen érdemi kísérlete a közönség - többségükben maguk is építészek - tevőleges bevonására. A nekem legjobban tetsző hat kiállítás egyébként, rangsor nélkül: olasz, brazil, albán, lett, mexikói, magyar. A legrosszabbak: német, belga. Mindkettő kongóan, bosszantóan üres. A német pavilon ürességében ráadásul felfedezni vélem a valamikori, Mies van der Rohe által tervezett barcelonai német pavilon utánérzését (az is üres volt, de micsoda különbség). A belga kiállítás pedig a semmitmondás csimborasszója. Szó se róla, a semmitmondás réme ott leselkedik minden művészi tevékenység sarkában, na de hogy valaki direkt meghívja, vendégségbe…

Két apró, kritikai megjegyzés a magyar kiállításhoz. Sajnos a Biennálé könyvesboltjában nem kapható a Building című, a pavilon anyagáról szóló kiadvány, amelyet pedig sokan megvettek volna. A másik a film, amely az építészeti Biennálé több pavilonjában is alapvető szerepet tölt be. Igenám, de sehol máshol nem a kiállító ország nyelvén beszél. Vagy olaszul, angol felirattal, vagy angolul, olasz felirattal. Erre legközelebb figyelni érdemes, mert a magyar nyelv a külföldiek számára még angol felirattal sem igazán követhető. 

Kuli László
2014.06.07.
09:13

Csaba és MLA! Gratulálok!

Új hozzászólás
Épületek/Irodaépület

VISION TOWERS IRODAHÁZ // Egy hely + Építészfórum

2020.10.14. 15:17
00:03:53

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

Épületek/Ipari és kereskedelmi épület

TRANZIT ART CAFÉ // Egy hely + Építészfórum

2020.09.30. 19:04
00:06:46

Farkasfog? Lepkeszárny? Milyen alakja van a XI. kerületi Bukarest utcában lévő volt buszpályaudvar tetőrendszerének? Az Egy Hely következő állomása a Tranzit Art Café, amelynek eredeti épületét 1963-ban tervezte Félix Vilmos (Uvaterv).

A buszpályaudvart az éppen akkoriban lendületesen fejlődő budai városrész és az Érd környéki települések között ingázó emberek számára tervezték, és nagy forgalmat bonyolított. A világ változott: csuklós Ikaruszok már nem kanyarodnak arra, a pályaudvar bezárt, majd 2005-ben Borsay Attila építész vezetésével ez a hely is átalakult. A hajdani utasváró mára kultikus terében és a könnyed betontetők alatt egy nyári este italt kortyolgatva bárki maga is elmerenghet a nagy kérdésen: akkor tehát farkasfog vagy lepkeszárny?

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában tehát egy kis budapesti várostörténettel és egy izgalmas épülettel ismerkedünk meg.

A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja.

Farkasfog? Lepkeszárny? Milyen alakja van a XI. kerületi Bukarest utcában lévő volt buszpályaudvar tetőrendszerének? Az Egy Hely következő állomása a Tranzit Art Café, amelynek eredeti épületét 1963-ban tervezte Félix Vilmos (Uvaterv).

A buszpályaudvart az éppen akkoriban lendületesen fejlődő budai városrész és az Érd környéki települések között ingázó emberek számára tervezték, és nagy forgalmat bonyolított. A világ változott: csuklós Ikaruszok már nem kanyarodnak arra, a pályaudvar bezárt, majd 2005-ben Borsay Attila építész vezetésével ez a hely is átalakult. A hajdani utasváró mára kultikus terében és a könnyed betontetők alatt egy nyári este italt kortyolgatva bárki maga is elmerenghet a nagy kérdésen: akkor tehát farkasfog vagy lepkeszárny?

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában tehát egy kis budapesti várostörténettel és egy izgalmas épülettel ismerkedünk meg.

A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk