Mezővárosi történet korszerűségről, illeszkedésről és fenntarthatóságról – Az Openworks sepsiszentgyörgyi passzív irodaháza

Sepsiszentgyörgy mezőváros Olt utca 3. szám alatti, szabálytalan formájú telke évszázados viszonylatban kisiparos tevékenység helyszíne volt. A XX. század végére használatlanná váló ingatlan a 2010-es években került a GNOME DESIGN szoftverfejlesztő cég tulajdonába. Az itt bemutatásra kerülő épület tehát egy hagyományos mezővárosi helyszín és a kortárs információs technológia találkozásának az eredménye. Ez a találkozás pedig mindkét szereplő számára sorsfordító jelentőségűnek bizonyult.

Sepsiszentgyörgy történelmi városszövete súlyosan roncsolódott az államszocializmus agresszív városfejlesztése során, és a kiterjedt bontásokkal járó beavatkozások mély nyomot hagytak a közösségi emlékezetben is. Ilyen sérült helyszín az Olt utca városközpont felőli torkolatának páros oldala is, ahol a földszintes sarokház bontása után 1969 és 1972 között épült fel a postapalota, majd mögötte a 2000-es évek elején egy biztosító székháza. Az utca másik oldalán ellenben egységes, történelmi utcafront található, amelyet csak két foghíjtelek szakított meg. Ezért is lett úrrá rajtunk a rémület amikor régi, kedves megrendelőink azzal a kéréssel fordultak hozzánk, hogy az egyik üres telken tervezzük meg új székházukat, a lehető legkorszerűbb megjelenéssel.

Korszerűségről

Megrendelőink székházépítése egy átfogó vállalkozásfejlesztési koncepciónak csak az egyik összetevője volt, és eleinte elsősorban a vonzó munkakörnyezet, valamint a korszerű építészeti arculat megteremtését célozta. Amint azonban világossá vált, hogy a beruházás egy high-tech építészeti objektum történelmi környezetbe helyezésének nagyon is ellentmondásos kísérlete lesz, kiegészítettük elvárásainkat a környezetre is tekintettel lévő, illeszkedési és fenntarthatósági szempontokkal.

A felelős korszerűségről alkotott elképzeléseink szemléltetésére gyerekkori étkészletünk jut az eszembe, amely a ’80-as évek kelet-európai háztartásaiban szokásos, egységes tárgyegyüttes volt, egy kivétellel: valamikor kaptunk egy sajtvágót svédországi rokonainktól. Ez a rozsadamentes svédacélból készített, fa markolatú konyhai eszköz nemcsak szép volt, hanem hasznos is, kifejezetten a progressziót képviselte édesanyám „szocialista" evőeszközei között. Azt reméltük, hogy az új irodaház is hasonlóképpen előnyére válik majd környezetének, korszerűsége nem rombolni, hanem gazdagítani fogja azt.

Illeszkedésről

A XIX-XX. század fordulójáig a városépítészet szervesen kapcsolódott az előző korokéhoz, a különböző stílusban épült épületek évszázados közmegegyezés íratlan mintáit követve illeszkedtek egymáshoz. A XX. század útkeresői azonban a korszak nagy társadalmi, funkcionális és technológiai változásait jobban tükröző építészeti önkifejezés eszközeit keresték[2], és ezek az avantgárd törekvések végül nemcsak az addigi építészeti formálást változtatták meg, hanem a hagyományos városépítészet kereteit is felszámolták. A radikális modernizmus lendületének kifulladása után azonban minduntalan felmerül a kérdés: miért ne működhetne továbbra is ez az önkéntelen illeszkedés?

Olt utcai munkánknál nem volt könnyű dolgunk. Egy háromszintes, üvegezett irodaházat kellett beillesszünk a földszintes, zártsorú beépítés hagyományos utcafrontjába. A fent említett történelmi képlet szerint, a szomszédos házhoz igazítottuk az épülettömeget meghatározó párkány- és gerincmagasságot, valamint a homlokzati nyílások és tömör felületek arányát, de nem kötöttünk kompromisszumot a homlokzatformálás eszközeinek megválasztásánál. A szomszédos vakolat-architektúrák mívességét és ritmusát, a nagyméretű üvegezések elé és közé szerkesztett, nehéz homlokzatburkolat és fix árnyékolók beton rasztere követi, amelyet többféle kézműves technikával munkáltak meg. Ezt a vázat egészítik ki és töltik meg élettel a mobil, vászon árnyékolók, az edzett üveg mellvédek és a titáncinkből készült, hagyományos, állókorcos bádogosmunka.

Fenntarthatóságról

Egy épület szén-dioxid lábnyoma két tényezőből áll: egyrészt az építése, másrészt az élettartama során kibocsátott széndioxid mennyiségből. Általában az utóbbi még nagyon energiahatékony épületek esetén is sokkal nagyobb, mint az előbbi. Egy környezettudatos épületnek pedig egyszerre kellene alacsonyan tartania mindkét típusú kibocsátását.

Az építés során kibocsátott széndioxid csökkentésére a legkézenfekvőbb megoldás a faépítészet. A klímaváltozás elleni küzdelem legjobb receptje lenne, ha az erdeinkben felhalmozott és megkötött széndioxidot az épületeinkben raktároznánk tovább, miközben a megújuló erdő újabb adag széndioxid raktározását kezdi meg[3]. Helyi hagyományaink ellenére, – szerkezeti- és tűzvédelmi előírások miatt – ez az út számunkra nem bizonyult járhatónak. Mindössze a vasbeton szerkezet néhány, a szén-dioxid kibocsátás szempontjából lényegtelen mennyiségű, vázkitöltő falát sikerült kortárs vertfalként megépítteteni, de számunkra ez is hatalmas eredmény, mert eddig nem tudtunk valódi beruházás körülményei között föld anyagú szerkezetet megvalósítani. Minőségi aggályok miatt a nyílászárók esetében is kénytelenek voltunk lemondani a fáról. Ezek végül hőhídmegszakítóval ellátott alumínium profilokkal készültek.

Az épület élettartalma során kibocsátott szén-dioxid mennyiség leszorítása terén sokkal eredményesebbek voltunk. A megvalósult munka, Románia első nem lakó célú ingatlanjaként és Kelet-Európa első irodaházaként elnyerte a darmstadti Passzívház Intézet “klasszikus passzívház" minősítését. Korábban hosszú ideig idegenkedtünk a passzívház standardtól, nem tetszett, hogy egy magán érdekeltségű intézet minősítési módszerét használjuk, pénzért. Úgy gondoltuk, hogy épületeink minőségi paramétereinek biztosítása állami feladat kellene legyen. Később azonban rá kellett döbbenjünk, hogy az országot jellemző általános intézményi diszfunkcionalitás miatt, Romániában az egyetlen lehetőség arra, hogy meggyőződhessünk, milyen műszaki paraméterekkel épül meg egy ingatlan, ha passzívház módszertan szerint tervezzük és ellenőrizzük azt. Végül az épület éves fűtési energiaigénye 11 kWh/(m2év), éves hűtési energiaigénye 5 kWh/(m2év), légtömörségi mutatója (n50) pedig 0,34 h-1 lett. [Egy átlagos kereskedelmi épület éves fűtési energiaigénye 21,5 kWh/(m2év), éves hűtési energiaigénye pedig 32,3 kWh/(m2év).[4] – a szerk.]

Mezővárosi történet

Sepsiszentgyörgy polgárosodását alapvetően határozták meg mezővárosi[1] jogállásában is tükröződő korlátozott kiváltságai. A közeli, szabad királyi város, Brassó egyszerre szolgált példaként és jelentett erőforrásokat elszívó, lehetőségeket korlátozó, utolérhetetlen vetélytársat. Ma sincs ez másként, a székelyföldi kisvárosokhoz hasonlóan Sepsiszentgyörgy is küzd a nagy, urbánus központok vonzerejével. Ezért is tölt el örömmel, hogy az Olt utcai irodaház megvalósítása majdnem teljes egészében helyi szakemberek és cégek munkájának eredménye. Büszkék vagyunk a Szentgyörgyön felhalmozódott, passzívház tervezésre is alkalmas épületenergetikai és épületszerkezettani tudásra. Jó volt látni, ahogy a generálkivitelező mindvégig kézben tartotta a folyamatot, és olyan szokatlan feladatokkal is megbirkózott, mint a légtömör épületburok kialakítása, kortárs vertfal készítése vagy homlokzati kéregpanelek gyártása. A fix homlokzati árnyékolók kapcsán megható volt követni egy igazi betonmanufaktúra születését Sepsiszentgyörgyön. Ismertetőnket a projekt résztvevőinek felsorolásával zárhatjuk a legméltóbban. [A résztvevők listáját lásd a cikk job oldalán, a stáblistában. – a szerk.]

Török Áron Lóránt

[1] korlátozott kiváltságokkal (pl. vásártartási jog) felruházott település a feudális középkorban/újkorban (lat. oppidum)
[2] Kalmár Miklós, Historizmus, századforduló, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2001
[3] Ürge-Vorsatz Diána, Építészet a klímavészhelyzet korszakában, BME DLA Open Lectures előadás 2019. 12. 04.-én (https://www.youtube.com/watch?v=ukgqCozeFAk)
[4] Forrás: https://www.twinview.com/insights/benchmarking-commercial-energy-use-per-square-foot

Szerk.: Winkler Márk