Miguel és Rosa háza Ecuadorban

A természetes, helyi anyagok használatához és a hagyományos technikákhoz tért vissza Luis Velasco Roldan és Ángel Hevia Antuña, akik az ország különböző részein felállítható, a helyi adottságokhoz jól igazítható, minimalista lakóház modellt dolgoztak ki. Bán Dávid írása.

Az Ecuadorban korábban meglévő, hagyományos, de mára jóformán teljesen elveszett építészeti technikák, módszerek, valamint a környezethez viszonyuló szemléletet éleszti fel munkáiban Luis Velasco Roldan és Ángel Hevia Antuña. Egy olyan kisméretű, könnyen összeszerelhető lakóház prototípusát tervezték és építették meg, amely gondosan igazodik mind környezetéhez, mind az ország éghajlati és társadalmi viszonyaihoz. Az alig 50 nm-es alapterületű lakóházat a környezetében fellelhető természetes alapanyagokból építették, sőt fűtéséhez passzív napenergiát használnak fel. 

Az országban évszázadokon át fellelhető hasznos építkezési technikákat kiszorították a nagyipari építőanyagok, melyek a helyi adottságoknak kevésbé felelnek meg, mint hagyományos elődeik. Ezért az építészek úgy döntöttek, hogy kidolgoznak egy könnyen adaptálható háztípust, amely az ország különböző területein, a helyi adottságokat figyelembe véve jól alkalmazható, variánsai bárhol könnyen felépíthetők. A tervezés során kiemelten ügyeltek arra, hogy a háznak minél kisebb ökológiai lábnyoma legyen. Ezt a helyi anyaghasználaton kívül a passzív energiahasználattal, így leginkább a megfelelő szigeteléssel, a réteges falazással érték el. Alkalmazkodva a terület időjárási viszonyaihoz – az éjszakai és nappali hőmérséklet közötti nagyobb hőingáshoz – a falazást úgy alakították ki, hogy az nappal, mintegy üvegházként szívja magába és tárolja a napenergiát, ezzel tartva melegen a belső teret a hűvös éjszakákon. A rétegek közé tajtékkövet vezettek be, amely pórusaiban természetes módon tárolja a hőenergiát, majd azt visszaadva, egyenlíti ki a ház belső hőmérsékletét. Így ha a külső hőmérséklet 10-12 fok köré süllyed, a ház belseje mégis jól temperált marad és megőrzi a 20-21 fokot.

Az épület alapozásához a helyben található fa- és kőanyagot – szintén tajtékkövet, amely jó vízelvezető tulajdonsággal is bír – használták fel, a falak is faelemekből épültek. Az oldalelemeket ecuadori babérfából, a keretszerkezetet az olcsó, erős és gyorsan növő eukaliptuszfából állították fel. A belső elrendezés egyszerű, jól átlátható. Az épület egyik felében nappalit, konyhát és étkezőteret alakítottak ki, amelyet egy padlótól a mennyezetig érő, teljes üvegfelületű tolóajtó határol, így belenyílik a környezet fás ligetébe. A másik részben helyezték el a hálószobát, fürdőt és az egyben dolgozóként is szolgáló előszobát. Az intimebb tereket, a hálót egy pajtaajtószerű tolóajtó választja el a ház közösségi részeitől. A zugként kialakított hálófülke teteje üvegezett, így az nem csak oldalról, hanem felülről is jó benapozást kap. Az ágy felett átívelő laza gerendázaton nappal pihenni is lehet, a tetőbevilágító természetes fénnyel látja el a „fülkét".  

A ház, igen nemes módon olyan mértékben szeretne belesimulni erdei környezetébe, hogy még egy fát is magába ölel, vállalva annak minden későbbi kockázatát: a nedvesség beszivárgását, rovarok bevonzását, vagy azt, hogy az építkezés következében az esetlegesen megsérülő gyökerek miatt a fa idő előtt kiszáradna. A házat élő növénytetőzet borítja, amely a kellemes megjelenés és felüdítő zöld terasz funkciója mellett jó természetes szigetelésként is szolgál. Az otthon esetleges elbontása után annak elemeit újra lehet hasznosítani.

Bán Dávid