Milyen tanulságokkal szolgálhat ma a Bauhaus?

Jövőre lesz száz éve, hogy Walter Gropius megalapította a Bauhaus iskolát. A széles körben ismert művészeti irányzat legnagyobb hatása az az átfogó építészeti stílus, mely a funkcionális tervezésre, a díszítés nélküli puszta esztétikai élményre helyezte a hangsúlyt. 

„Célunk, hogy tipikus modelleket hozzunk létre, amelyek valamennyi gazdasági, technikai és formai követelménynek megfelelnek." – olvasható Gropius Bauhaus programjában, mely a technológia és művészet célorientált összefonódását hirdette, mindezt a tömegek szolgálata érdekében. 

Gropius élete végéig kitartott az idézetben megfogalmazottak mellett. Ez megmutatkozik abban is, hogy számos, kevésbé ismert lakótelepi tervezése is fennmaradt. Köztük a Breuer Marcellel közösen épített Alumínium Város, mely 1942-ben épült New Kensington külvárosában. Az itteni munkáslakások annak ellenére tartják formájukat, és működnek azóta is eredeti rendeltetésük szerint, hogy a közeli gyár még a kivitelezés befejezte előtt elköltözött. Az előregyártott fából és beton támoszlopokból felépülő, eredetileg kétszobás lakások kevés példái közé tartoznak a sikeres modernista lakótelepek egyikének. Ez különösen érdekes annak a vitának fényében, mely tavaly robbant ki Patrik Schumacher, a Zaha Hadid Architects új igazgatója körül, aki szerint a szociális lakhatás teljes eltörlése, illetve a közterek privatizációja által lehet a londoni lakhatási válságot megoldani. Lévén a politikától felszabadított területeken könnyebb árusítani.

A köztudatban leginkább modernista gondolkodáshoz kötött szociális lakhatási projektek sikeressége vagy éppen sikertelensége minden korszakban újraértelmeződik annak megfelelően, hogy a társadalom formálásában milyen szerepet tulajdonítanak az építészeknek. A Bauhaus hagyatéka az, hogy a művész végsőképpen mesterember. Gropius és Bruno Taut közös Gläserne Kette lánclevelében kifejtik, hogy a művészi személy eltűnése szükséges feltétele a művészet megújulásának.

Gropius miután belefáradt a Bauhaus iskola fenntartásának pénzügyi nehézségeibe, és a szakmai ellentétek által fűtött légkörbe, 1928-ban átadta az igazgatói szerepet Hannes Meyer-nek. Azonban az Egyesült Államokban 1946-ban megalapított The Architects Collaborative (TAC) tagjai tovább vitték lelkületét, a kollektíva pedig az egyéni tervezés helyett a csapatmunkára helyezte a hangsúlyt.

A Bauhaus tanításai így kétágúak, egyrészt a letisztult funkcionalizmus esztétikája sokakban követendő példaként maradt meg a minőségi épületek prototípusaként. Másrészt ez a stílus az építészet összművészeti és társadalmi kontextusba történő integrációját hirdeti.

A cikk Walter Gropius halálának 49. évfordulójára készült. 

Kiss-Pál Anna

Forrás

1. Forgács Éva - Miért megy el Gropius? 

2. Charles Rosenblum, Ph. D. - Aluminum City Terrace