Minimalista felhőkarcolót álmodott a svájci Alpokba Thom Mayne
A Pritzker-díjas amerikai Thom Mayne a dallasi Természettudományi Múzeum töredezett struktúrájú épülete után erőteljesen letisztult, minimalista, egyben rekordmagasságú toronyházakat álmodott Párizs mellé, illetve a svájci Alpokba.
A Los Angeles-i székhelyű Thom Mayne az európai modernista örökséget és az ázsiai hatásokat ötvöző autentikus, lecsupaszított építészeti világát emelte ki a zsűri döntésében, amikor 2005-ben neki ítélték a Pritzker-díjat. 1972-ben több kollégájával együtt alapította meg a Morphosis Architects tervező irodát, amely munkáira a magas fokú „fizikai, anyagközpontú tervezési stílus" jellemző, elsőre bántó, zavarónak ható látványvilággal.
Thom Mayne „Világítótorony" névvel épít 300 méteres felhőkarcolót a fenntarthatóság jegyében, a Párizs melletti La Défense irodanegyedben. A 2013-ban indított projekt nagyjából félidőben jár, a 2017-re tervezett megnyitásakor pedig várhatóan az Eiffel torony után Franciaország második legmagasabb épülete lesz, jó 70 métert ráhúzva a Défense jelenlegi csúcstartójára, a Michel Stenzel és társai tervezte Tour First-re.
Az éles vonalakat, a sokszor végtelenségig lecsupaszított formákat használó Thom Mayne legutolsó látványtervét nemrég mutatták be, egy svájci Vals helyvidéki üdülőhelyre álmodott 381 méter magas, igen keskeny, teljes egészében tükröződő felülettel burkolt toronyszállóról. Mayne elképzelése szerint, a sokak által erősen vitatott torony építészetileg a lehető leginkább minimalista módon simulna bele a tájba, ami annak teljes felületén visszatükröződne, így az épület lényegében „eltűnne" környezetében. Az „álcázott" torony a környező hegyek és az ég absztrakciója, egyfajta leképezése lenne, amely közben 107 szobát és lakosztályt, éttermeket, sky bárt, báltermet, könyvtárat, uszodát és fitnesz központot rejtene magába. Lakosztályai egy-egy emeletet foglalnának el, különleges körpanorámát nyújtva az Alpok csúcsai felé. A befektető az építészeti zsűri javaslata ellenében választotta ki a Morphosis tervét, amely közvetlenül kapcsolódna Peter Zumthor 1996-ban átadott fürdőházához. Míg a befektető elvárásainak a Morphosis minimalista épülete felelne meg, addig a zsűri elhatárolódott ettől a döntéstől, számukra így elfogadhatatlan a Zumthor-féle fürdőház ilyenfajta továbbgondolása.
Bán Dávid
00:53
A minimalista felhőkarcoló kicsit olyan, mint a császárszalonna light.
21:08
Ennek az építésznek az életműve kapcsán rémlik föl bennem a hasonlat: az építész a színész, a városépítész a szerző, a polgármester pedig a producer. A színész mindent a tehetsége tűhegyére tűzne, akár hajnalig játszaná tét nélküli, zseniális játékait. A szerző azonban medret ad a színészi tehetségnek, történetet, jellemeket, helyzeteket, konfliktusokat artikulál. Ez a Pritzker-díjas úr egész életében a puszta lélegzetelállítás műfajában utazott; egyetlen általam látott (sajnos személyesen nem ismert) épülete sem több, mint hadonászó gesztus a hatásvadászat csalfa vetítővásznán. Felhőkarcolója pedig a fentiek nonpluszultrája: barátkozásnak mímelt hódítási kísérlet a hegyek világában - persze, az idődimenzió teljes mellőzésével. Merthogy az ő múlandó kis felhőkarcolója három év alatt megépül, sőt, a 35. hónapban már rohadni kezd. Ám a hegység, amelybe odailletlenkedik, kétszázmillió éves időbeli és kétezer méteres magassági kiterjedésével, maga az örökkévalóság. Annak természetét Zumthor tektonikus fürdőegyüttese tükrözi, nem ez a hórihorgas, üvegtestű, efemer ágálás.