Museum für Moderne Kunst / Museum of Modern Art. Építészet: Hascher, Jehle und Assoziierte GmbH, Berlin
Egyetlen üvegkocka – napközben kívülről ennyi a 2005 márciusában megnyitott múzeum. Vagyis a mai módi szerint visszatükrözi környezetét, közelről a rá tekintőt is megmutatja önmagának. Ez a ház viszont este éppenhogy kitárulkozik: az üvegkocka mögül áttűnik egy mészkőkocka, amely belvilágában erősen barlangszerű. A kortárs művészeti intézmény e kétarcúsága, sőt többszörös áttételessége pontosan megfelel az unos-untalan tapasztalható mai világhelyzetnek, „a csodavárás és a rettegés e tobzódó korának". És mindez még folytatódik odabent, ahol a kiállítóterek egyik fele, az állandó gyűjtemény lent van, messze benyúlik az épület mögötti emelt térszintbe. A hosszú galériatérhez egy szinttel lejjebb sorakoznak a nagybelmagasságú termek, melyekben maguk a művek is gyakran mintha a kettősségre reflektálnának. Például a falra szerelt hegedű, ami szabályos időközönként automatikusan felcincog, nem-zenével figyelmeztetve a látogatót, hol is van éppen.
A tágas előtérből másik irányba fordulva fémlépcsőn érhetők el a mészkő-kocka szintjein az időszaki kiállítások termei, legfelül pedig egy étterem – úgyis mint üveggel fedett kilátóterasz. Az egykarú lépcső melletti szintekről az üvegfalon át vonzó kilátás nyílik a városra, az ún. „Kis Kastély térre", (“Kleiner Schlossplatz"), amit 1968-ban építettek a metróvonalak belvárosi csomópontja fölé. Az 1980-as évektől több pályázatot írtak ki a környék továbbfejlesztésére, de mind az 1981-es, mind az 1985-ös sikertelen volt. Időközben a rendezési tervek persze alakultak, és 1987-ben Henry Cobb az I.M. Pei irodából (New York) megbízást kapott az épületre, de később az ő munkája is elvérzett.
A Múzeum tervezését végül egy 1999-es pályázaton nyerte el a berlini Hascher, Jehle építésziroda. Tervük egyik fő erénye, hogy földalatti tereihez a régi, már nem használatos közlekedési alagutak egy részét használták fel. Az épület a régi és új terek kombinációja mellett a művészeti szcénában is nyitást jelent, sokkal nemzetközibb „forgalmat". A fölvállalt témák az ornamens (például Adolf Hölzel munkáival), a politikai és társadalmi kritika (Otto Dix), a felfordulás és irónia (különösen Dieter Roth) és a gyakran elmosott határok a „szabad" és az „alkalmazott" művészet között (Adolf Hölzel mellett Ida Kerkovius, Oskar Schlemmer és Willi Baumeister alkotásinak bemutatásával). Felesleges említeni, hogy a két utóbbi is maga a kétarcúság...
szerző: Vargha Mihály (szöveg+kép)
Museum für Moderne Kunst, Stuttgart
Építész: Rainer Hascher és Sebastian Jehle (Hascher, Jehle und Assoziierte GmbH, Berlin)
Világítástervező: Peter Andres
Világítási installáció a foyerban: Andreas Schmid
Szerkezettervező: Werner Sobek Ingenieure GmbH a Fichtner Bauconsulting közreműködésével
Homlokzat-szerkezet konzulense: Ingenieurbüro Brecht
Kiállítási terület 5000 m2
Teljes terület 13000 m2