Közélet, hírek

Műemlékvédelmi Citrom-díj - 2016-ban az ICOMOS "nyerte"

1/4

műemlékvédelmi világnap 2016 - fotó: perika

?>
műemlékvédelmi világnap 2016 - fotó: perika
?>
műemlékvédelmi világnap 2016 - fotó: perika
?>
műemlékvédelmi világnap 2016 - fotó: perika
?>
műemlékvédelmi világnap 2016 - fotó: perika
1/4

műemlékvédelmi világnap 2016 - fotó: perika

Műemlékvédelmi Citrom-díj - 2016-ban az ICOMOS
Közélet, hírek

Műemlékvédelmi Citrom-díj - 2016-ban az ICOMOS "nyerte"

2016.04.21. 12:00

Cikkinfó

Földrajzi hely:
Budapest

Cég, szervezet:
ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság

Vélemények:
7

Április 18-án, a műemléki világnap alkalmából számos díjat osztottak ki olyan embereknek, olyan projektekért, melyek értékeink megőrzését, helyreállítását jól példázzák. Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága az ebben fennálló felelősségére azzal hívta fel a figyelmet azzal, hogy most e szervezetnek ítélte oda a Citrom-díjat. 

Az immár több mint másfélszázados múltra visszatekintő műemlékvédelem azoknak a pótolhatatlan, megismételhetetlen és mással nem helyettesíthető építészeti, művészeti, városépítészeti alkotásoknak a megőrzését, és a következő generációk számára történő továbbadását szolgálja, amelyek kiemelkedő szerepet játszanak személyek és közösségek, népek és nemzetek (vagy éppen az egész emberiség közös) identitásában. E másfél száz év alatt a műemlékek megőrzésének, megfelelő állapotba helyezésének, azaz restaurálásának-helyreállításának egyre pontosabban fogalmazódtak meg a műemlékek, műemléki együttesek és műemlékhelyszínek által hordozott értékek hitelességének és sértetlenségének a megtartását szolgáló alapelvei. Ezek hosszútávon állandónak tekinthetők, miközben az éppen uralkodó társadalmi elvárások ezzel ellentétben igen változóak lehetnek.

A műemlékvédelem, és ezen belül is a leginkább látványos eszköze, a műemlékek helyreállítása viszont csak akkor lehet eredményes, ha az e tevékenységben érdekelt és résztvevő minden partner ugyanazon elvekkel, ugyanazzal a szemlélettel ugyanazt a megújulást szolgálja. Az értékvédelmi szempontok időnként akár túlságosan is hangsúlyos érvényesítésének mintegy ellenhatásaként a XX. század végén – a XXI. század elején kibontakozó integrált szemléletű műemlék-helyreállításnak éppen ezért a lényege az értékmegőrzésnek, illetve a fenntartható és fenntartó használatot szolgáló beavatkozásnak az összehangolása, együttes és egyidejű megvalósítása.

A korunkban érzékelhető paradigmaváltás a műemlék/kulturális örökség megközelítésben új helyzetet teremt: az utóbbi (valójában nagyrészt félreértelmezett) fogalmának felerősödésével háttérbe szorul a múlt valós kultúráját képviselő, hiteles érték szemléletű műemlékvédelem, műemlék-helyreállítás. A fizikailag – gyakorta sajnos csak töredékesen – fennmaradt műemlékek hordozta önérték megőrzésének korábban kétségtelenül meglehetősen „statikusan" megközelített megőrzésével szemben annak a virtuális értéknek a „dinamikus" megközelítésű újrateremtése kap prioritást, amelyet korunk, azaz a jelen társadalma tulajdonít a kulturális örökségnek. E megközelítés nyomán viszont - didaktikus átértelmezéssel, feltételezett analógiák szerint való átépítéssel – a jövő számára pótolhatatlan múltbéli értékeink tűnhetnek és tűnnek is el. A múltat dokumentáló értékeken végrehajtott radikális beavatkozások következtében a mostanit követő generációk számára ellehetetlenül a ma még fennálló lehetőség az eredeti anyag és dokumentum alapján a későbbi, fejlettebb kor tudományos szakmai és technikai felkészültségének megfelelő tudományos megismerés esélye.


műemlékvédelmi világnap 2016 - fotó: perika
1/4
műemlékvédelmi világnap 2016 - fotó: perika



Az érzelmi indíttatástól vezérelt látványközpontú, s többnyire gazdasági megfontolásból megvalósuló (turizmus kiszolgálása, turisztikai vonzerő növelése), szakmailag alátámasztottnak vélt, a hitelesség tekintetében azonban vitatható – egyre inkább elharapódzó, helyreállításnak tekintett rekonstrukció inkább a kordivatos szellemiséget, mint a hitelesség és a sértetlenség egyetemes követelményét és egyben alapelvét követi. Ez a jelenség egyébként nem csak Magyarországon erősödött fel, számos más országból is ismerünk aktuális példákat.

Visegrád – Nyírbátor – Diósgyőr – Füzér várainak rekonstruktív, „romantikus" kiépítése immár korokon átívelő példáin láthatjuk, hogy elismert szakemberek ugyanannak a helyszínnek a hajdan volt látványáról különféle elvi megoldást feltételeznek ugyanazon hiteles részletek alapján. A több – gyakorta egyformán valószínűsíthető – közül az egyik kiválasztott hipotetikus elvi rekonstrukció alapján született látványosságok csak az „akár lehetett volna is" történeti kort idéző illusztráció-építmények szintjén a bizonyosság képében jelennek meg. Értelemszerűen nem tudják visszaadni az adott alkotás életében egymást követő építési és használati periódusok lenyomatait, így aztán valójában csupán egy épületté felnövesztett, 1:1 léptékű funkcionális-látványos modellekké válnak a kétségtelenül kevésbé látványos, töredékes eredeti maradványnál.


műemlékvédelmi világnap 2016 - fotó: perika
2/4
műemlékvédelmi világnap 2016 - fotó: perika



Ez az erősödő szemlélet, amelyet részben a történeti múlt újra-értelmezésének a szándéka és bizonyos finanszírozási modellek is alátámasztanak, elsősorban tehát nem az értékőrzést szolgálja. Miután ugyanazon épületnél, ugyanazon a helyen egyszerre csak egy kiépítést lehet megvalósítani, óhatatlanul dönteni szükséges, hogy az mely (meglévő és „hozzáadott") összetevők, mely építési korszak és azon is belül mely teóriák jellemzői mentén valósul meg. Sematikus analógiákra hivatkozva megvalósított átalakítások, rekonstruktív kiépítés nyomán így tűnhetnek el a műemlék teljes kulturális élettörténetének fontos további korszakai. Ez a szemlélet inkább szól mai történetünkről, kultúránkról, mint múltbéli értékeink megőrzéséről, átadásáról. A XXI. században, XXI. századi alkotásként így valósulhat meg sehol korábban nem ismert, de hitelesnek látszó (magát annak mutatni kívánó) kétszintes vártemplom, megkérdőjelezhető loggia, vagy belső festés imitációk.

Az európai műemlékvédelmi gondolat megszületésekor eleinte alkalmazott „helyreállítási" megközelítésre, azaz az úgynevezett purizmusra sem mint a középkor nagy helyreállító építészetére tekintünk, hanem a 19. század világának a középkorhoz való sajátos viszonyulását látjuk benne. Abban a korban az épület minden részletre kiterjedő megismerését, az átalakítást (kiépítést) megelőző állapotokat (mai szóhasználattal élve: tudományos kutatását) alapos dokumentációban rögzítették, ami alapján pontosan nyomon követhető a század ideálkeresése, a „neo-építészet" új világot teremtő művészete. Ennek köszönhető, hogy az elmúlt évtizedek egyik példaértékű műemlék-helyreállítása: a budavári Nagyboldogasszony (azaz a Mátyás) templom legutóbbi megújulása során a kutatás támaszkodhatott a XIX. századi megállapításokra is.

Hasonló pozitívumként könyvelhetjük el a Várkert Bazár megújulását, ahol a teljes együttesnek a helyreállításakor képviselt kiegyensúlyozott műemlékvédelmi szemlélet vezetett kedvező eredményre. Tanácskozásunk helyszíne, a Vigadó megújult épülete is kedvező példának állítható.


műemlékvédelmi világnap 2016 - fotó: perika
4/4
műemlékvédelmi világnap 2016 - fotó: perika

A 2015-ben alapításának 50. évfordulóját ünneplő „Műemlékek és Műemlékhelyszínek Nemzetközi Tanácsa" (ICOMOS), és ezen belül a Magyar Nemzeti Bizottságának elsődleges feladata az általános érvényű megőrzési és restaurálási elvek és követelmények megismertetése. Az utóbbi években felerősödött társadalmi elvárás tükrében a kulturális örökséggel kapcsolatosan megjelent változások azt mutatják, hogy az egész világon érvényes szakmai elvárásoktól bizonyos mértékben elszakadni látszanak a történeti épületek használóinak és haszonélvezőinek, nemkülönben a döntéshozóknak a törekvései. Jóllehet, nemcsak hazai jelenségről van szó, e téren a magyarországi történések jelentőségét erősíti, hogy ezek az elgondolások fontos kormányzati programok keretében is megjelennek. A műemlékvédelem, a műemlékvédelmi szakemberek részéről ezek sommás elvetése azonban épp olyan hiba volna, mint elvtelen elfogadásuk. Az általános érvényű elveket ugyanis minden egyes konkrét esetben egyedi módon lehet és kell érvényre juttatni. A másik oldalról viszont: az elvi megalapozottságú műemléki szempontok elvetésének legtöbbször tájékozatlanság, esetleg pontatlan ismeretek az okai – a műemlékvédelem-ellenes vagy éppen konkrét műemléket károsító fellépések igazolásánál a Velencei Charta nem ismeretéből következő félreértésekkel, félremagyarázásokon alapuló hivatkozások hangoztatásával találkozhatunk.

Az értékek sértetlensége (integritás) megőrzésének és helyreállításuk hitelességének (autenticitás) szemléletformáló elterjesztésében nemzetközi szinten az ICOMOS kimagasló eredményeket ért el, amit nem utolsó sorban éppen az UNESCO Világörökség Bizottság munkájában betöltött szerepe is igazol. Magyarországon az értékek megőrzésével, értő restaurálásával kapcsolatos elvek, elvárások és iránymutatások feladata az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságra hárult és hárul. Hiába fejtettük ki ezzel kapcsolatban az elmúlt években az álláspontunkat és ismertették különböző rendezvényeinken a véleményüket az ICOMOS neves külföldi szakemberei, az alapelvek, a követelmények ismerete a gyakorlattól, és főleg a döntéshozástól sokszor független szűk körben maradnak elfogadottak.

A műemlékvédelem elmélete és gyakorlatában kialakuló lépéshátrányra, s az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának az ebben fennálló felelősségére a most e szervezetnek ítélt rendkívüli Citrom-díj hívja fel a figyelmet.

Budapest, 2016. április 18. Műemléki Világnap

 

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság
vezetősége


Vélemények (7)
Pákozdi Imre
2016.04.24.
10:26

Köszönet, kedves FenyvesiHK. A műemlékvédelem tudomány, nem szolgáltatás, ahogy Déry professzor írja. Tudomány az a javából, a maga sajátos történelmi és építészeti megalapozottságával, amelyet a turisztika szempontjai egészítenek ki.

A "szolgáltatás" szó a műemlékvédelem aktualitásoknak való alávetettségét hangsúlyozza - amiképp Déry Attila egész, 21 pontból álló, műemlékvédelmi javaslata*. (Hangsúlyozom, hogy csak javaslat: a szerző igen korrektül, maga javasolja a vitát a pontsorozat végén.) Ezt a túlzott jelenidő-központúságot mutatja az első pont és nem csak a címében: "Az épített örökség védelme nem öncél". Ugyanígy a 3. pont: "Az, ami csak tudományosan érdekes, az társadalmi léptékben érdektelen." (Bocsánat, ez egyszerűen nem igaz.) Vagy a 4.: "Senki sem kapott hivatalos felszólító levelet az utókortól, hogy védjük épített örökségünket - nekik." Professzor úr: Ön szerint a levéltáros, régész, muzeológus, történész nem egyfajta "felszólító levél" jegyében dolgozik, hogy védje meg az általa örökölt, felfedezett és kutatott emlékeket - az utókor számára? Vagy lássuk a 9. pontot: "Bennünket nem a múlt... érdekel, hanem az önnön múlt-képünket akarjuk látni." Régen rossz, ha így van. Pontosan az a történész feladata, hogy a történeti tények és ezek bizonyítható összefüggései alapján, a napi politikumtól, sőt, az aktuális eszmeáramlatoktól mentesen mutassa fel a múltat**. Mindez egyáltalán nem zárja ki annak az igazságát, amit Ön a fenti tétele támogatására ír: "Igazi célunk ... a jelennel összefésült múlt." Igen: szeretnénk kontinuumot alkotni és látni - de ez nem járhat történelemhamisítással. Ahol nincs magyarázat, ahol nincs érvényes műemléki nyom, ott ezt a tényt, a hiány tényét jelezni kell. Ebben van nagyonis igaza az ICOMOS-nak.

A 11. pontot azzal kezdi, hogy "A műemlékvédelem egyezményes öncsalás". A folytatásban írottakkal egyébként egyetértek, de ez a cím annyira bombasztikus, hogy tiltakoznom kell ellene.

És akkor nézzük a maradéktalan egyetértés pontjait. Közülük is a legfontosabb a 10.: "A társadalom befejezett egészet óhajt látni". Ez igaz. Nagyon kevés térdig érő romot, épületként visszaálmodhatatlan faltöredéket vagyunk képesek elviselni - teljes joggal. Hogy a kiegészítések milyen anyagból, milyen jelzésrendszert alkalmazva történnek, esetről esetre eldöntendő kérdés, de hogy valamiképpen jelezni, jelölni kell a kiegészítést, az kétségtelen. Számomra pl. hiteltelen a várfalak zsaluzott beton kipótlása, ugyanakkor az utólagos, akár eltérő színárnyalatú, elemméretű kő- vagy téglafal alkalmazását korrektnek tartom. "Egy épület akkor válik emlékké, ha általa ellátunk a múltba" írja a 2. pontban és szinte triviálisan igaza van, ami azonban - éppen a fentebbi pont, a befejezett egész újraalkotásának indoklására - nem teszi feleslegessé a mondatot.

---

Az ICOMOS önkritikus írására térve, abban nemes szándék és némi kiúttalanság érződik. Dilemmájuk okát is megnevezik: "Az utóbbi években felerősödött társadalmi elvárás tükrében a kulturális örökséggel kapcsolatosan megjelent változások azt mutatják, hogy az egész világon érvényes szakmai elvárásoktól ... elszakadni látszanak a történeti épületek használóinak ... nemkülönben a döntéshozóknak a törekvései." Mik is ezek a szakmai elvárások? Elsősorban "Az értékek sértetlensége (integritás) és helyreállításuk hitelessége". Igenám, de ezen elvek mellett nem érvelhetünk azzal, amivel az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága érvel, idézem: "A múltat dokumentáló értékeken végrehajtott radikális beavatkozások következtében a mostanit követő generációk számára ellehetetlenül a ma még fennálló lehetőség az eredeti anyag és dokumentum alapján a későbbi, fejlettebb kor tudományos szakmai és technikai felkészültségének megfelelő tudományos megismerés esélye." Igen, ellehetetlenül, de legalábbis megnehezül. Viszont nem várhatunk a végtelenségig a "fejlettebb" rekonstrukciós technikákra: ezek megjelenéséig is látni, élményt kapni és tanulni akarunk. És itt van igaza Déry Attilának, leginkább az általa írt tizedik pont értelmében.

http://epiteszforum.hu/nehany-pont-epitett-oroksegunkrol1

** Pl. Heller Ágnes "A reneszánsz ember" c. művében - minden lenyűgöző történészi apparátusa ellenére - hibázik, amikor az itáliai reneszánszt megpróbálja kora osztályharcaként ábrázolni.

ongjerth
2016.04.25.
12:32

@Pákozdi Imre: Én nem állítanám szembe a tudományt és a szolgáltatást, mert szerintem minden szakmának meg kell legyen az alap- és az alkalmazott tudományos háttere. Maga az alkalmazás azonban nem tudomány, csak jó esetben használja a tudomány eredményeit, a tudomány pedig rendszerint nem maga az alkalmazás. Így például a műemlékhelyreállítás is építőipar, csak ennél a kicsi szakmánál a tudomány és a gyakorlat nagyon közel került egymáshoz, és időnként össze is keveredik (érdekes kérdés ugyanakkor, ami jól mutatja az elvszerű tudományosság gyakorlati határait, hogy hány oszlopa is lehetett a szombathelyi Iseumnak, a Hajnóczi Gyula féle öt, vagy a Mezős Tamás féle hat...).

Nem keverném ugyanakkor össze a Diósgyőri Vár helyreállítását elvi alapon, igen sok kutatásra alapozva - és a "térdig érő romok" konzerválására törekvő "konzervatív műemlékvédelemmel" szembemenve - megvalósító műemlékhelyreállító munkát, vagy akár a Pannonhalmi Bazilika szintén elvi és gyakorlati megfontolásokkal történt újragondolását azzal a Bardóczi Sándor által populista historizmusnak nevezett szellemiséggel, ami a budapesti beruházásokban megvalósul.

Zöldi Anna
2016.04.22.
22:39

sajnos tényleg pocsék a fogalmazás. körülményeskedő, és a lényeg tényleg nem érthető - ki ítélte kinek? icomos az icomosnak? gondolom, igen...

iszonyúan bosszantó, amikor olvashatatlan mondatoktól hemzseg egy szöveg. az írásbeli kommunikáció is felelősség. ettől még a műemlékvédelem persze szét van verve...

Pákozdi Imre
2016.04.23.
05:34

@Zöldi Anna: Akkor hadd segítsek. Kérem, vessék össze az ICOMOS fenti, nagyon világos álláspontját Déry Attiláéval: http://epiteszforum.hu/nehany-pont-epitett-oroksegunkrol1. Ég és föld, 180 fok különbség a műemlékvédelem feladatainak és munkájának megítélésben. A Citrom-díj saját maguknak osztása önkritika, egyszersmind nagy fricska a politikának. Harakirit jelent, önbüntetést azért, mert egy hajszálnyira sem sikerült eltéríteni a politikusokat az ICOMOS-éval semmiben nem egyező álláspontjuktól.

Déry tanár úr dolgozata, főleg a pontokba szedett szakasz rendkívül éles megfogalmazású, tehát igazi, nembéli vitaanyag. Én például maradéktalanul egyetértek az 1., 2., 8., 10., 17., 18. pontokkal, ugyanakkor kifejezetten tévedésnek tartom a 3., 4., 7., 9., 11. pontokat. Ezzel együtt hajlok Déry Attila igazságait inkább elfogadni, mint elvetni. De mielőtt kánont építenénk, vegyük tudomásul, hogy a műemlékek és a kultikusnak érzett építmények minősítése, megóvása, helyreállítása esetről esetre jelent feladatot, méghozzá egy szakmai alapokon felépített, független, több szintű bírálati rendszer számára. Az, ami ma folyik, hogy félművelt akarnokok (ld. még: "politikusok") helyettesítik ezt a több szintű szakmai gépezetet, megengedhetetlen és - nem mellesleg - korrumpálja a politikusokat így-úgy kiszolgáló szakembereket is. Ezért volt példás gesztus a Citrom-díj önmaguknak adományozása az ICOMOS részéről.

FenyvesiHK
2016.04.23.
18:54

@Pákozdi Imre: Mindennél többet mond a kép, itt föntebb, ahol Anubisz és Széth összehajolva nézik ezt a gyümölcsöt (tökéletesen nem értik, hogy ez mi, avagy miért  ez az egész…..) de végülis-mégis-csak-egy díj! kicsi, sárga, savanyú, de a Miénk.

A műemlékesek nem akadékoskodó senkik, hanem szakmánk tudósai. Nagyszerű emberek, akik teljes életet áldoznak arra, hogy az építészet ethoszának minden korokon át való érvényességét felkutassák és felmutassák. Hogy ennek társadalmi feldolgozása a szabályozás és annak végrehajtása hogyan történik, az nem választható el attól a politikai kulturális közegtől, amiben éppen élünk. Hát ezt példázza jelen esetben a citromdíj. Abban a szerencsében volt részem, hogy részt vehettem az éptört tanszék megemlékező előadásain, amit az építészettörténet két kiváló mestere, Guzsik Tamás és Szentkirályi Zoltán emlékére rendeztek. Mentális frissítésnek, miért is fontos ez a műemlékezés.

http://epiteszforum.hu/guzsik-tamas-emlekkonferencia-bme-epiteszettorteneti-tanszek

„És jó volt találkozni egy kiveszőfélben lévő emberfajtával, a tudósokkal.

Szakmánk tudósaival.

Nem lesz szükség falakat kutatni, köveket kövekre rakva, előttünk élők gondolatait kirakós játékként összeilleszteni, mert ezt a végtelen szeretetet, szerzetesi türelmet és tudást már senki nem fogja értékelni.

Ki kiváncsi arra a Diósgyőri Vár árka hol húzódott, amikor Mária királynő kertjeinek helyére egy pompás beton focilelátót lehet építeni, amiről az idegenforgalmi fogyasztók majd jól láthatják a diznilendes várjátékokat.Mert mostan mi építünk magunknak történelmet. Olyan jó, idegenforgalmasat.Hogy mi volt, hát az csak úgy körülbelül érdekes, a látvány, az legyen eladható.

A kutatás, meg ez a sok szöszmötölő ember, aki órákat tud úgy beszélni boltívekről, alapozásról, gerendák fészkeiről, habarcsszínekről, néhai kőművesek, névtelenül is nagyszerű építőmesterek munkájáról, mint egy izgalmas krimiről, csak rontja az összképet. Levéltárakban böngész, terveket ragasztgat, fejt meg és egy szenzációs időgépbe ültet minket, hogy érezzük, nekünk mindünknek, akik itt élünk, ezen a geometriailag behatárolható földdarabon, közünk van mindehhez.

Furcsa fintorként egyenesen Burgindiából keresi meg ugyanekkor a magyar BME Építészettörténeti és Műemléki tanszékét egy komoly francia civil szervezet, amelyik éppen most veszi lajstromba el nem felejthető és el nem pusztítható emlékeit. Nem állam, nem hatóság, nem szakmai ügybuzgalom, csak a civilek, a burgundok. Mert nekik valamiért fontos, hogy Kr. u. 4 évszázaddal őseik, akik levándoroltak ide a messzi skandináv vidékekről mit építettek és azt a most élők hogyan őrizzék.És innen visznek diákokat, tanárokat, mert úgy hírlik Európában, hogy mi értünk az efféléhez.

A tudós ember elkötelezett és szerény, mert szinte mindennap azzal kell szembesülnie, amit Szókratész így fogalmazott meg „tudom,hogy semmit sem tudok”. De azt is tudja ugyanettől a filozófustól, hogy „ egyetlen jó létezik csak: a tudás, és egyetlen rossz: a tudatlanság.”

És tovább kell gondolkodnia a kőhordó fuvarosok fejével, a gerendát faragó ács fejével, a megrendelő hatalmasság uralkodói, főúri és egyházi fejével, gondolkodni,rajzolni és újra gondolkodni, viharokat, földrengéseket, rég elfelejtett csaták és rég ellobant tűzvészek rombolásait nyomonkövetni, mert emberi létünk alapja a folytonosság, előre is, de hátrafelé is ugyanúgy.

Persze meg lehet mindent szüntetni, hivatalokat, munkahelyeket, kutató laboratóriumokat, a lassú, alapos munkával dolgozó emberek műhelyeit felszámolni és átadni a terepet a pénz és hatalom kisded, ám látványos, gyorsan semmivé váló játékainak. Ezek az emberek akik Guzsik Tanár Úrtól egy életre megtanulták látni mesterségünk romokbavesző, de nem láthatatlan múltját, azok még állnak egy darabig a stázsán.

Ahogy Ady is gondolta volt:

Őrzők, vigyázzatok a strázsán, Az Élet él és élni akar, Nem azért adott annyi szépet, Hogy átvádoljanak most rajta Véres s ostoba feneségek. Oly szomorú embernek lenni S szörnyüek az állat-hős igék S a csillag-szóró éjszakák Ma sem engedik feledtetni Az ember Szépbe-szőtt hitét S akik még vagytok, őrzőn, árván, Őrzők: vigyázzatok a strázsán.

Hát féltőn kívánjuk, vigyázzatok a strázsán amíg lehet.”

továbbá

http://epiteszforum.hu/konferencia-szentkiralyi-zoltan-emlekere

"Survivors

Többféle értelmezésben lehet mondani ezt a szót a két nap alatt elhangzottakra. Ez a műemlékekkel való foglalatoskodás egy ilyen survivor szakma, sokszor hihetetlen leleményességgel kell utat találni még a kultúra világában is, hogy elfogadtassák az ezzel foglalkozók hivatásuk egyetemes értelmét, a folytonosság megmutatását, ami az egész emberiség túlélésének is alapja. És teszik ezt romokból, régi tervek maradványaiból, darabjaira hullott,  padláson hányódó makettek és hajdanvolt gondolkodók építészetfilozófiai elemzéseinek összeillesztéséből, a ma élő ember gondolkodásmódjára lefordítva, értelmezve......"

A világban nagy változások vannak műemlék ügyben(is).Fejlett kultúrákban civil kezdeményezésként lépnek fel egyre több helyen, mert kis közösségek számára fontos a környezetükben lévő  értékek őrzése. Mások új utakat keresnek, mint a spanyolok, ahogy a Szentkirályi emlékkonferencián is elhangzott, az élő hasznosításra. De ezek egyike sem díszletépítést vagy durva átalakítást jelent.

gádor
2016.04.22.
04:54

Az első és az utolsó bekezdés - a lényeg - szótanilag értelmezhetetlen.

A közöttük olvasható szöveg legalább nyelvileg helyes, de ember legyen a talpán, aki megérti. 

Ennek az egésznek így mi értelme van, azon túl, hogy a műemlékvédelem hazai hívei megerősítik a róluk kialakult (negatív) sztereotíp véleményt: életidegen, akadékoskodó, bikfanyelvet használó ismeretlenek.

Pákozdi Imre
2016.04.22.
05:54

@gádor: Nincs igaza gádor. Ha nem érti a fentebb írottakat, akkor az Ön vevőjében van a hiba. Az első bekezdés második mondatának szórendje (és nem szótana) ugyan valóban kissé ingatag, de ettől még a mondandó világos. Fölényeskedésre semmi ok. A műemlékvédelem igenis szétverve, amint ez a néhány ablak is a volt Karmelita kolostor dunai homlokzatán: http://index.hu/urbanista/2016/04/21/tenyleg_szetbarmolnak_a_varban_egy_muemleket/ 

Új hozzászólás
Épületek/Lakóépület

MÉD 2020 finalista épületek – Családi ház Üllőn

2020.11.16. 16:24
00:01:41

Elérkeztünk a Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk utolsó részéhez. Az Üllőn található családi ház fekete hullámpala borításával hívja fel magára a figyelmet, de más érdekességeket is rejt a Konkrét Stúdió által tervezett épület.

Elérkeztünk a Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk utolsó részéhez. Az Üllőn található családi ház fekete hullámpala borításával hívja fel magára a figyelmet, de más érdekességeket is rejt a Konkrét Stúdió által tervezett épület.

Épületek/Lakóépület

MÉD 2020 finalista épületek – SA43 társasház

2020.11.16. 16:21
00:01:40

A Varga Noémi és Szelecsényi Balázs által tervezett SA43 társasház a hegyvidéki telek különleges adottságaihoz igazodik. A Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk legújabb részében ezt a karakteres megjelenésű épületet járjuk körül.

A Varga Noémi és Szelecsényi Balázs által tervezett SA43 társasház a hegyvidéki telek különleges adottságaihoz igazodik. A Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk legújabb részében ezt a karakteres megjelenésű épületet járjuk körül.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk