Négy fal és egy tető – Reinier de Graaf könyvét Perényi Flóra ajánlja

Azt mondják, a mostani kivételes helyzetben van idő lassulni, mélyülni. Most lehet fontos könyveket levenni a polcról és elolvasni, újakat megrendelni. Az OMA egyik építészének, Reinier de Graaf: Four Walls and a Roof – The Complex Nature of a Simple Profession című esszékötetéhez Perényi Flóra recenziója csinál kedvet. 

A könyv 2017-ben jelent meg, nemcsak szakmai körökben lett vita tárgya és aratott hangos elismerést. A Financial Times az év könyvének, míg a Guardian az év legjobb építészeti könyvének választotta. Több nyelvre lefordították – meglepő módon először az ukrán változat jelent meg. Magyarországon az esszékötet azonban még nem része az építészeti közbeszédnek, holott a 44 rövid írásban könnyeden, helyenként humorosan elénk tárt témák minden építészt (és nem csak építészt) érintenek.

A legtöbb építészeti könyvvel ellentétben ez a könyv nem az építészek munkáiról, hanem az építész feladatairól szól. Az író tapasztalatain és történetein keresztül mutatja be a szakma aktuális állapotát – teszi mindezt kíméletlen őszinteséggel. Ez a fajta kritika felszabadító: nem vezeti az olvasót meghatározott ideológia és direktíva mentén, a szubjektív mesélés teret hagy a kérdéseknek.

A Four Walls and a Roof – The Complex Nature of a Simple Profession kötet a szerző már a korábban megírt és különböző fórumokon megjelent írásainak (cikkek, esszék, tanulmányok) gyűjteménye. De Graaf a kortárs nemzetközi építészet egyik vezető irodájának, az 1975-ben alapított OMA-nak (Office for Metropolitan Architecture) ’96 óta partnere, jelenleg az európai, orosz és közel-keleti projektekért felelős építésze. Szakmai munkássága nem csak építészeti és urbanisztikai tervezésre, de azok határterületeire is kiterjed: 2002 óta ő vezeti az iroda AMO névre keresztelt elméleti részét, vendégelőadóként tanít, kiállításokat és konferenciákat szervez, ír.

A szerző elsősorban saját szakmai életén keresztül vizsgálja a múlt század és a jelen építészetének viselkedési formáit, kinyilatkoztatásainak érvényességét, azok egymásra gyakorolt közvetlen és közvetett hatásait. Az írásokban sokszor vegyülnek a személyes élmények történelmi és gazdasági eseményekkel, ez a kettősség a hangnemben is észrevehető: a tudományos részek higgadt, leíró jellege váltakozik de Graaf egyedi, szarkasztikus stílusával. 

A szövegek hét témakör köré csoportosulnak (szándékos utalásként a hét erényre és fő bűnre). Ezek az építészet lényegét firtató mítoszok: hatáskör, inspiráció, indok, szakmaiság, függetlenség, hatalom, progresszivitás. A fejezetek nem éles határok, az esszék mindegyike külön-külön is értelmezhető; az ebből fakadó könnyedség (bárhonnan elkezdhetem és bárhol abbahagyhatom) és a könyvet végig kísérő fesztelen, provokatív írói stílus az, ami építészek és laikusok számára is élvezetessé teszi az olvasását.

A könyv címe is személyes élmény: a szerzőt ez egyetem elvégzése után taglózták le azzal kérdéssel, hogy miért szükséges oly sokáig tanulni az építészetet, mikor az mindössze négy fal és egy tető megtervezésének a tudománya. Ez a folyamatosan visszatérő kérdés motiválta írásaiban de Graafot; a nyers szembenézés saját tervezői praxisával, csatái az oligarcha megbízókkal, vívódása az építészet egyszerre rideg üzleti és szociális oldalával, valamint az alkotói siker illékony, esetenként nevetséges voltával való szembesülése.

A könyv borítóján látható kép a 44 esszé közül az egyiket illusztrálja. A fotó a kelet-német Wusterwitz egyik családi házát mutatja. A hozzá tartozó Architectur ohne Eigenschaften című tanulmány az elbontott panelos épületek anyagából újrahasznosított, előregyártott elemekből való építést járja körül. A kép a kiragadott történelmi részleteken keresztül áll össze az olvasóban: megidézi Hruscsov beszédét, mely a városokban kialakult lakáshiány megszüntetéséről szólt, az 1953-as Kelet-Németországon végigfutó sztrájkot, a francia és dán előképeket, a szocialista mintavárosok ideáit és bemutatja a folyamatosan fejlődő technológiai hátteret. A széttartó idézetsor koherens történetté kerekedik – kiegészítve a szerző személyes utóiratával. Keserű tanulságként szolgál, hogy a terrakotta színű vakolat tökéletesen elfedi a ház alapkarakterét adó szerkezeti rendszert, és beilleszti azt a szomszédos téglaépületek tömegében hasonló világába.

Reinier de Graaf kísérletet tesz egy hiánypótló műfajra, kétfelé kommunikál: a szakmán kívülieket körbevezeti az építészetben egy olvasmányos cikksorozaton keresztül, a szakmát pedig saját tapasztalatait körüljárva, azokat kritizálva készteti párbeszédre.

Perényi Flóra építész, a BME Építőmészeti Doktori Iskola hallgatója

Szerk: Somogyi Krisztina