Óbuda egykori sváb telepes lakóinak hétköznapjait a 19. század virágzó szőlőművelés határozta meg. A kezdetben fűrészfogas homlokzatú utcakép az 1838-as árvíz után már hagyományos, párhuzamos homlokzatokkal épült újjá.
A város földesura, Zichy Péter 1746-ban vágott bele barokk kastélyának építéséhez a Duna partjához közel, már a mai Árpád-hídtól északra. A Jäger János Henrik és Bebo Károly tervei alapján épült épületegyüttes 1752-re készült el.
A kastélyban az 1950-es években szükséglakásokat alakítottak ki, de 1974-es műemléki felújítása során visszanyerte eredeti képét. Ma művelődési ház működik benne, mellette a Kassák Múzeum, a Vasarely Múzeum, a Térszínház és az Óbudai Múzeum, míg kertjében a Kobuci színpada.
A hagyományos, medvesi bazalt macskakő burkolattal megőrzött Lajos utca északi szakaszának egyetlem fennmaradt műemléke szintén a korabeli barokk építészetet őrzi. Az 1756-ban épült parókia falai részben középkori és római alapokon állnak.
A régi városközpont fokozatosan bővült nagyobb, emeletes épületekkel. Közülük eredeti állapotban maradt fenn a vörös homlokzatú lakóház, és a mellette álló kereskedőház épülete.
A lakóépületben ma a Budapest Galéria, a főváros kortárs képzőművészeti kiállítótere működik, kéthavonta változó időszaki kiállításokkal.
Az Árpád-híd lehajtójától északra, a panelházak árnyékában bújik meg a város főtere, amit eredeti állapotában mentettek át a modern műemlékvédelem időszakára.
A 19. század végére alaposan kinőtt régi városháza helyére Barcza Elek tervezett új, reprezentatív elöljárósági épületet, ami 1905-re készült el, és ma is a helyi önkormányzat épülete.
Főtéri részlet 200 év általánosan elterjedt építészetével.
A Fő tér számos műemlék épülete között néhány valamivel újabb, nem védett lakóház is sorakozik. Turisztikai értéküket felismerve, ma már legtöbbjük földszintjén üzletek, vendéglátóhelyek működnek.
A városközpont másik illusztris helyszíne a szomszédos Szindbád tér, nevét az Óbudához kötődő Krúdy Gyula regényhőséről kapta. A téren álló Várakozók nevű szoborcsoport Varga Imre 1986-ra elkészült alkotása, figuráit párizsi prostituáltak ihlették éppúgy, mint a művész Siófokon álló, hasonló szobrait.
A régi városközpont déli részén a klasszicista építészet szép példái sorakoznak, például a Lajos utca 124 alatti 200 éves lakóház.
A hasonló korú, közeli óbudai zsinagóga nem csak a társai közt egyedi, timpanonos záródású nyitott portikuszos, pompás homlokzatával tűnik ki, de ez hazánk legrégebbi, ma is működő zsinagógája is. Tervezője, Landherr András volt, akinek több hasonló munka mellett is fő műve maradt az épület.
Az Árpád-hídtól dél felé haladva megjeleni Óbuda ipari múltjának nyomai is. Az északias szélirány miatt praktikusan a városrész déli oldalán elhelyezkedő üzemek kiszolgálását az 1888-ban elkészült szentendrei hely érdekű vasút is segítette, amin egészen a 20. század közepéig zajlott számottevő teherforgalom.
Az óriási méretű Goldberger textilgyár 20. században épült csarnokai már több szinten, vasbeton szerkezettel épültek. Jelenleg tucatnyi kisebb cég működik a falak közt, amik közt a kisebb bontások és utólagos megerősítések egyaránt jellemzők.
Az egykori filmnyomó épületében idén ősszel nyílt meg a Puzl CowOrKing iroda, aminek további ütemeiben nem kevesebb, mint 850 fő elhelyezésével számol a fejlesztő.
A gyárkomplexum déli csarnokának maradványa 2010-re kelt új életre, immár lakóházként, belül teljesen új szerkezettel, Reimholz Péter és Lente András tervei alapján.
Az összetéveszthetetlen óbudai utcakép az elmúlt évtizedekben már alig változott, és minden bizonnyal hosszabb távon is állandó marad. A tradicionális hazai konyhájú Csalánosi csárda, bár alig 12 éves múltra tekint vissza, de maradéktalanul illeszkedik a hely miliőjébe.
