Paimio Szanatórium – 90 éve épült Aalto modernista remekműve

Magasra nyúló fák között áll Alvar és Aino Aalto egyik szinte érintetlenül megmaradt modernista mesterműve, a Paimio Szanatórium. Az egy ideje üresen álló 15.000 négyzetméteres épület most építészeti túrákkal várja az érdeklődőket. Az épületet Farkas Zsófia mutatja be.

Magasra nyúló fák között áll Alvar és Aino Aalto egyik szinte érintetlenül megmaradt modernista mesterműve, a Paimio Szanatórium. Az egy ideje üresen álló 15.000 négyzetméteres épület most építészeti túrákkal várja az érdeklődőket. Az elszántabbak akár egy éjszakát is eltölthetnek itt, a korábbi kiszolgáló épületben kialakított vendégszobák egyikében. Lotta Mujoval, a Paimio Sanatorium Foundation adománygyűjtő vezetőjével és Susanna Kivisilta kommunikációs szakemberrel arról beszélgettünk, hogyan képzelik el a jövőjét ennek az izgalmas építészeti mesterműnek.

Aalto 1923 ban Jyväskyläban alapította meg irodáját, amely a grandiózus "Építészeti és Művészeti Iroda" nevet viselte. Az iroda először Turkuba, majd onnan az 1930-as évek elején Helsinkibe költözött. Fennállása során több mint 500 tervezési munkán dolgozott, lakóháztól középületeken át várostervezésig, Finnországban és külföldön is. Az iroda megvalósult épületei között 15 áll jelenleg védettség alatt. A Paimio Szanatórium és Víborg könyvtár az Aalto iroda két korai modernista munkája, melyeket széles körben publikált a nemzetközi sajtó, és ennek következtében további munkáit is számontartotta a szakma. Sikerének része, épületeinek szoborszerűen organikus formavilága, miközben belső terei különlegesen barátságos hangulatot árasztanak. Aalto munkája ma is inspirálja az építészeket és a tervezőket világszerte, emlékeztetve minket arra, hogy az átgondolt, emberközpontú tervezés olyan tereket hozhat létre, amelyek kiállják az idő próbáját és egyben javítják az ott élők életminőségét.

Megérkezésemkor a fehér épületkomplexum átható nyugalmaz áraszt, az ajtón belépve barátságos napsárga és fehér lobby fogad. A kényelmesre tervezett sárga lépcső központi eleme az épületnek, itt a lépcsőzés pedig eszköze volt a gyógyulásnak. Aalto 31 éves volt, amikor megnyerte ezt a tervezési munkát. A belsőépítészeten és bútorokon felesége, Aino Aalto dolgozott, aki maga is építészként végzett. Egy olyan épületet akartak együtt létrehozni, amely gépezethez hasonló módon aktívan segíti a gyógyulást. A funkcionalizmus védjegyeként számontartott lapostető, tetőterasz, szalag ablakok és fehér doboz építészet standardizált elemei mellett megtalálható rengeteg erre a házra egyedileg tervezett részlet is, mint pl. a fehér és szürke alapszíneket kiegészítő terrakotta, zöld és sárga szín-koordinált burkolatok, egyedi lámpák, különleges korlátok, kilincsek és a szanatóriumnak egyedileg tervezett bútorok, mint a hajlított fából készült Paimio 41 fotel. Az egyszerre racionális, közben egyedi részletekben gazdag tervezői hozzáállás védjegyévé vált az Aalto házaspár épületeinek. Aalto mestere volt a kísérletezésnek, épületein mindig találhatunk olyan meglepő és szerethető formai részletet, amitől rögtön kedvencünkké válik az adott épület.

A külső formai jegyek mellett a szabad elrendezésű alaprajz is a funkcionalista gondolkodás terméke. A kapcsolódó épületszárnyak funkció és forma szerint elkülönülnek. A keskeny, magasra nyúló, ablakokkal tagolt tömb a betegszobák szárnya, minden szinthez tartozik egy levegőző terasz, ahol a súlyosabb állapotú pácienseket kisebb, 24 fős csoportokban gyógyították. A jobb állapotú betegek napi rutinja volt a lépcsőzés a tetőteraszra, ahol aztán az itt elhelyezett ágyakon fekve friss levegőt szívtak. Technikai és mérnöki újdonságnak számított a hétszintes terasz szárny felfele keskenyedő monolit beton pillérfal tartószerkezete. Az építkezéshez igyekeztek helyi anyagokat használni, ennek ellenére a társalgó sarokablakainak nagyméretű üvegtábláit Németországból tudták csak beszerezni. A fehér épülettömböt kiegészítő narancssárga és zöld ponyvákat az Aalto házaspár olaszországi nászútjának emléke ihlette. A teraszok és közösségi helyiségek változatos elhelyezése lehetővé tette, hogy időjárási körülményektől függetlenül legyen olyan napszak, amikor adott a gyógyító kapcsolat a természettel. A szanatórium önellátó egységként működött, saját üvegházzal, konyhakerttel és önálló vízellátással rendelkezett. A kertben öt kör alakú vízmedence egy meanderező sétautat jelöl ki az épület közelében. A közeli erdőben is nagyokat lehet sétálni, amely szintén hozzájárult a tüdőbetegek gyógyulásához.

Az Aalto házaspár különös figyelmet fordított az épületben a jól tisztítható és pormentes felületeknek. A padlóburkolatok világos színe miatt könnyen tisztán tarthatóak, a mennyezeti lámpák különleges portaszító üvegbúrája pedig megakadályozta a nemkívánatos kosz lerakódását. A mellékhelyiségek kilincsei könyökkel is nyithatóak, hogy a betegek ne adják tovább a fertőzést másoknak. A női és férfi betegek 6 hónap és 2 év közötti időt töltöttek itt, ezért komoly kihívás volt a gyógyítás mellett a mentális egészség megőrzése. A szanatórium közösségének külön belső társadalmi rendszere és saját rádiója is volt. Ma, a 2019-es világjárvány után ezek a pandémia megelőzését szolgáló részletek mindannyiunk által átélt helyzetekre mutatnak építészeti megoldást.

A penicillin felfedezése hamarosan szükségtelenné tette a szanatóriumok költséges fenntartását, és az épületet 2015-ig a finn állam általános kórházként használta. Az ingatlan jelenleg a Paimio Szanatórium Alapítvány által létrehozott cég tulajdonában van, melyet azzal a céllal alapított Turku és Paimio városa, valaminr az Alvar Aalto Alapítvány, hogy így biztosítsák az épület jövőbeni hasznosításának lehetőségét. 2023 októberében a szanatóriumban rendezték meg a The Spirit of Paimio konferenciát, amely egy sorozat első részeként interdiszciplináris közös elmélkedésre hívta a résztvevőket az építészet szerepéről az ellátásban és a mai társadalomban. A konferenciasorozat a jövőbeni oktatás és programok része, valamint az adománygyűjtő kezdeményezéseket támogatja. A konferencia vendégei között volt Juhani Pallasmaa finn építész és Lyndon Neri, a Neri&Hu építész iroda alapító tagja is. Az alapítvány a jövőben rezidensprogramot hirdet művészeknek, gondolkodóknak, de addig is az épület és az étterem egész évben várja a látogatókat.

Farkas Zsófia
építész

Szerk.: Hulesch Máté