Pannon Enciklopédia – A magyar építészet története

Meglepő, de az egybegyűjtött adatok és illusztrációk mennyisége szempontjából mindeddig nem készült a magyarországi építészet történetének olyan nagylélegzetű összefoglalása, mint amilyet a Pannon Enciklopédia című könyvsorozat legfrissebb darabja kínál.

Meglepő, de az egybegyűjtött adatok és illusztrációk mennyisége szempontjából mindeddig nem készült a magyarországi építészet történetének olyan nagylélegzetű összefoglalása, mint amilyet a Pannon Enciklopédia című könyvsorozat legfrissebb darabja kínál. Mert bár született néhány hasonló, kiváló munka az elmúlt évtizedekben, a magyarországi építészet történetének átfogó felvázolására többnyire nem is önállóan, hanem a képző- és iparművészeti emlékanyagot is feldolgozó kötetekben került sor. Ezekben szükségszerűen csak erősen redukált formában eshetett szó a Kárpát-medence építészetéről – a téma bizonyos szegmenseit (az építészet kevésbé favorizált területeit, bizonyos épülettípusokat) kényszerűen mellőztek, vagy felettébb felszínesen tárgyaltak. Rados Jenő Magyar építészettörténet (Budapest, 1970) című, sokáig tankönyvként is használt, nagy műgonddal összeállított munkája, a Sisa József és Dora Wiebenson szerkesztésében készült Magyarország építészetének története című, igényes, inkább népszerűsítő szándékú kötet (Budapest, 1998) mellett a legfrissebb vállalkozás a témában a Ritoók Pál vezetésével összeállított Magyar építészet című sorozat (Budapest, 2001-2004). Ezeken túl az egyes korszakokat áttekintő – viszonylag nagy számú, bár igen változó mélységű és minőségű – könyv állt azok rendelkezésére, akik a magyar építészet történetének általános ismeretére vágytak.

A Deák Zoltán főszerkesztésében megjelent könyv megírásában tizenkilenc építész, művészettörténész és régész vett részt. Az anyag tagolása az építészettörténeti időszakokkal többnyire nem egybeeső történelmi korszakokat követi, mert – mint írja a bevezető – „a már meglévő történeti ismeretanyaghoz jobban köthetők az új építészettörténeti adatok, s talán az olvasó is jobban tud köztük tájékozódni."

A kötet a „magyar építészet" körébe kissé szokatlan módon bevonja a Kárpát-medence területére eső őskori, a római kori és a népvándorlás kori emlékanyagot is – az építészettörténeti összefoglalások korábban jellemzően az első keresztény templomok (5-9. század) tárgyalásával kezdték –, s egészen a rendszerváltás utáni, a történeti szemlélet számára egyelőre alig-alig megközelíthető fejleményekig jut. Az egyes korszakok ismertetése az adott időszak Európájának tömör történelmi-művészettörténeti áttekintésével kezdődik, emlékeztetőként a tájékozottabbaknak és finom gesztusként az építészettörténetben most először elmerülők számára. Szintén a koncepció újszerű, az építészettörténeti összefoglalásokra nem jellemző eleme, hogy az egyes időszakok településeinek sajátosságait elemző fejezetekkel is kiegészült a könyv. Az egyes építészeti alkotásokat tehát nem izoláltan, kontextusukból kiragadva tárgyalja a kötet, hanem igyekszik minél nagyobb távlatból ráközelíteni a téma specifikumaira, s bemutatja „azt az általános építészeti közeget … mely körülvette, illetve melynek szerves része volt az illető épület…".

A szerzők a legújabb – és egyes esetekben még az építészettörténészek körében sem széleskörben ismert, s nyilván nem mindig vitán felül álló – kutatási eredményeket, feltételezéseket is igyekeztek beépíteni az egyes fejezetekbe, s bőven közöltek – elsősorban természetesen az ókort és középkort feldolgozó részek vonatkozásában – rekonstrukciós rajzokat, olyanokat is, melyek a szakmában éles polémiákat váltottak ki. Szélesre nyílik a spektrum az olvasó számára: közel sem csak azokra az épülettípusokra koncentrál, melyek hagyományosan a stílustörténet alapját képezik (szakrális épületek, kastélyok-paloták, középületek), hanem az építészet kevésbé kiemelten kezelt „régióira" is figyel: a polgárházakra, a különböző kisvárosi és falusi épülettípusokra, iskolákra, kórházakra, kiszolgálóépületekre. A szöveg a széles ívű megállapításokon túl tehát sokszor olyan részletekben is elmerül, mely arra sarkallja az olvasót, hogy utánaolvasson az építészeti-művészettörténeti szakkifejezéseknek, technikáknak, s érdeklődése az árnyalatok, az építészettörténet finom hálójának felfejtésére irányuljon.

Számos esetben egy-egy épületet, jelenséget, emlékcsoportot vagy alkotót olyan jelentősnek és meghatározónak ítéltek a szerzők, hogy önálló fejezetet kaptak. Ugyanakkor a II. világháború utáni időszakot feldolgozó fejezet előtt elmaradt az általános ismertetés: talán nagyon rövidnek tűnt az időbeli távlat az ilyesfajta sommás megállapításokhoz. Mégis kissé indokolatlannak tűnik ez, főképp ha számításba vesszük, hogy talán éppen e korszakkal kapcsolatban van talán a legtöbb zavar a fejekben. Ettől függetlenül az utolsó fél évszázad összefoglalása a háború utáni újjáépítés fejleményeinek, a Rákosi- és Kádár-kor „helyretétele" szempontjából újabb fontos lépés lehet. Mint ahogy a könyv egésze is elnyeri a maga helyét.

Haba Péter