
Piros, fehér és a zöld - Nagyerdei Loki Stadion
Herzog & de Meuron szerint a futballarénák a modern kor zarándokhelyei. Jó esetben egy épület a közösség egzisztenciájának kifejezője, a közösség anyagi és szellemi koncentrációja. Ez egy stadion esetében érzékletesen tapintható: a közösség útmutatást vár, identitást, megerősítést, jelképet és büszkeséget. Árvai András írása a debreceni stadionról, amely a Bordás Péter vezető tervező által irányított csapat tervei szerint épült meg.
De nézzük távolabbról, vagy inkább nézzünk bele, a kultúra egy, de osztható: az irodalom, a tévé, a beszéd, a viselet, az autóvezetés, a foci és az építészet. A karakter, ugye, ami hozzánk tartozik. A város karaktere, az utcák karaktere, a városi focicsapat karaktere. Az építészet karaktere. Az elfogadás karaktere. A konszenzusra és közös fellépésre, az érdekei megfogalmazására képtelen építészközösség karaktere. Lötyögés, önzőzés, szabályosan vagy unalmasan, a németek mindig nyernek, a magyarok meg hol nyernek, hol nem, kiszámíthatatlanul szaladgálnak, vagy zseniálisan brillíroznak, vagy észrevehetetlenül beszürkülnek. Ha összejön, mindent elfelejtünk, és csak örülünk, ha vesztenek, akkor már csak legyintünk. Ez már csak ilyen, létkérdés.