Pótolhatatlan európai érték sorsa forog kockán

"Budapesten a legnagyobb gondot az okozza, hogy minden hatalom, minden döntés a kerületek kompetenciájába tartozik." Jean-Pierre Frommer a budapesti Erzsébetváros régi zsidónegyedének megmentéséről

Jean-Pierre Frommerrel, a Les Mardis hongrois de Paris (Párizsi magyar keddek) elnökével, a Francia Környezetvédelmi Minisztérium munkatársával Cserba Júlia készített interjút. (a teljes interjú olvasható az ÉS-ben)

Amikor egy évvel ezelőtt Jean-Pierre Frommer aláírásgyűjtésbe kezdett az Erzsébetváros régi zsidónegyedének megmentéséért, talán maga sem gondolta, milyen széles körű visszhangot és felháborodást vált ki az eset Franciaországban és azon túl is. A petícióhoz Párizs kerületi polgármesterei, a "Régi Párizs Bizottság" tagja, hivatalos állami építészek és urbanisztikai szakemberek, történészek is csatlakoztak, de érkeztek aláírások Budapesten élő franciáktól és magyaroktól, Berlinből, Milánóból, Amszterdamból, Brüsszelből, Genfből, az Egyesült Államok több városából és Kanadából is. A témával foglalkozott a Le Monde, a Direct matin és a Courrier International is. Múlt év novemberében UNESCO-szakértő érkezett Budapestre "a védett negyedben zajló bontások és az ehhez a projekthez hasonló, lakópark jellegű, ide nem illő építkezések kivizsgálására". Jelentése a napokban érkezik meg az illetékesekhez. A tét: a világörökség bizottság ajánlásainak be nem tartása az Andrássy út világörökségi címének elvesztését vonhatja maga után.

- Az ÉS januárban közölte azt a nyílt levelet, amit ön a pesti régi zsidónegyed ügyében Sólyom László köztársasági elnökhöz intézett, és amit Gyurcsány Ferencnek és Demszky Gábornak is elküldött. Kapott már valamelyiküktől választ?

Jean-Pierre Frommer: Eddig két választ kaptam. Az elsőt Gyurcsány Ferenc kabinetjétől, és ebben az áll, hogy a "Miniszterelnök úr szakmai kérdésekben mindig a megfelelő szaktárca, kormányzati szakértők álláspontjára támaszkodik, ezért levelét szakmai válaszadás céljából átadtuk a Kulturális Örökségvédelemi Hivatalnak, amely kiemelten foglalkozik ezzel a valóban egyedülálló, világörökségi védelem alatt álló városrésszel." Két-három nappal ezelőtt pedig Sólyom László nevében Kumin Ferenc főosztályvezetőtől érkezett levél, amiben az írja, hogy "A köztársasági elnök feladat- és hatáskörét az alkotmány 30/A. §-a és további törvények szabályozzák. Az Elnök Úrnak - segítő szándéka ellenére - sem az alkotmány, sem a törvények nem adnak lehetőséget arra, hogy a levelében hivatkozott ügyben bármilyen intézkedést tegyen, vagy kezdeményezzen."

- Ezt nem tartja kellő biztosítéknak arra, hogy érdemi intézkedések szülessenek?

Jean-Pierre Frommer: Magyarország két első emberének válaszából az derül ki, hogy a felelősséget elhárítják maguktól. Gyurcsány Ferencnek politikai döntési lehetősége van, Sólyom László pedig morális támogatást adhatna azzal, ha nyilvánosan kiállna az ügy mellett, és kimondaná, hogy nemzeti érték sorsa forog kockán. Elgondolkodtató, hogy Gyurcsány őszödi beszéde után Sólyom nem őrizte meg az államelnöktől elvárható semleges pozícióját, mint ahogy a zengői radarállomás ügyében sem tartotta magát az alkotmány 30/A. paragrafusához, és "mint a Zengő-védők közösségének egy tagja", kinyilvánította véleményét. Ha meg tudott jelenni a zengői tiltakozáson, akkor most is lehetősége lenne rá, hogy megszólaljon. A harmadik levélre, Demszky Gábortól eddig még nem jött válasz. Ezt vegyük reménykeltő jelnek.

- Önnel a Kossuth rádió készített interjút. Ezután Hunvald György, a VII. kerület polgármestere Fiala Jánosnak azt nyilatkozta a "Párizsi magyar keddek Társaságról", hogy "itthon kitalált sületlenségeket állítanak". Mit válaszol erre?

Jean-Pierre Frommer: Nem hinném, hogy sületlenségeket állítanánk, hiszen aki ellátogat az Erzsébetvárosba, az saját szemével is láthatja, hogyan tűntek el értékes épületek. Egyébként pedig én is rendelkezem azzal a dossziéval, ami a negyed minden, még megmentésre váró és már lebontott épületének pontos leírását, építési idejét, stílusát, jelenlegi állapotát tartalmazza. Valami igazunk mégiscsak lehet, hiszen Hunvald úr 2007-ben még azt nyilatkozta a Magyar Hírlapban, hogy semmilyen tiltást nem kíván bevezetni az építészeti változtatásokkal szemben, most pedig hirtelen új döntést hozott, aminek értelmében február 1-jétől május 31-éig minden építkezést leállítanak a Károly körút, a Király, a Csányi, a Klauzál és Dohány utca által határolt területen. Hunvald úr kijelentései egyébként sem mindig pontosak. Erre abból következtetek, hogy amikor annak idején párizsi látogatásáról visszatért Magyarországra, azt nyilatkozta, hogy Párizs harmadik kerületének polgármestere teljesen egyetért Erzsébetváros rendezési terveivel. Ezzel szemben nekem az említett polgármester úr azt mondta, hogy mivel nincsenek pontos ismeretei arról, mi történik Erzsébetvárosban, nem is tehetett ilyen kijelentést. Hunvald úr valószínűleg saját döntéseinek alátámasztására akarta kihasználni azt a találkozást.

- Mit gondol a most megszavazott négy hónapos moratóriumról? Milyen eredményt vár tőle?

Jean-Pierre Frommer: Nagyon jó, hogy ezt a döntést megszavazták, mert legalább négy hónapig nem rombolnak le semmit. De hogy mi fog történni azután, az aggaszt. Egyenként megvizsgálják ugyan az épületeket, és terveket készítenek, de kik és milyen terveket? És vajon miért zárják ki a döntésekből a külső szakembereket és a civil szervezeteket, például a negyedet legjobban ismerő Óvás Egyesületet? Aggasztónak tartom, amit Mezős Tamástól, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnökétől hallottam: hogy úgy tervezik, megtartják a két-három emeletes homlokzatokat, de néhány méterrel beljebb több emeletes épületeket húznak fel.

- Ezek szerint nem bízik benne, hogy olyan döntések fognak születni, amelyek révén sikerül megmenteni a negyed arculatát?

Jean-Pierre Frommer: Egyrészt azért nem, mert 2004-ben már volt egy hasonló döntése a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak, és mégis tovább folyt a rombolás, másrészt pedig azért nem, mert ahogy már említettem, ezt a vizsgálatot zárt körben, csak a KÖH és a VII. kerület vezetői felügyelik, a civil szervezeteknek semmi beleszólásuk, de még csak betekintésük sem lesz. Szomorú példaként itt van máris a Síp utca 8. és 10. esete. Ezek műemléki védelem alatt álló házak voltak, az egyiket Hild József tervezte, mégis lebontották, mégpedig a KÖH beleegyezésével. Megtartották a homlokzatokat, és mögötte, bezsúfolva egy viszonylag kis területre, most hétemeletes épületeket húznak fel, mindezt Európa legnagyobb zsinagógájától néhány méterre. A Mezős Tamástól kapott információim szerint az épületek hajszálnyival alacsonyabbak lesznek ugyan, mint a zsinagóga, nyilván, hogy ne lehessen belekötni. Képzeljük magunk elé az így létrejövő látványt! Akinek pedig ehhez nincs elég képzelőereje, annak segíthet az interneten is megtekinthető, botrányos szöveggel kísért, lesújtó látványterv. Teljesen ellentmond a korszerű urbanizmus elveinek az is, hogy ezekben a szűk, sűrűn beépített utcákban mélygarázsokat alakítanak ki. Ez még inkább fokozza majd az autósforgalmat, miközben minden modern nagyvárosban arra törekszenek, hogy azt a perifériák felé irányítsák. Bár az a hír, hogy a Nagymező utcában sikerült megakadályozni a mélygarázs építését, azért némi optimizmusra ad okot...

- Párizsban hogyan oldódnak meg a hasonló problémák?

Jean-Pierre Frommer: Budapesten a legnagyobb gondot az okozza, hogy minden hatalom, minden döntés a kerületek kompetenciájába tartozik. Párizsban az urbanisztikai kérdésekben, épületek lebontásának, megépítésének engedélyezésében vagy tiltásában a város határoz, ezzel szemben Budapesten a kerületek. Némi megszorítás vonatkozik ugyan a műemlék-épületekre, a KÖH azonban, mint ahogy már szó volt róla, nem gyakorolja kellő határozottsággal a feladatát, és nem él a lehetőségeivel. Ha valaki például Saint-Denis-ben a bazilika közelében lakik, akkor az Architecte des Bâtiments de France beleegyezése nélkül ötszáz méteres körzetben a saját házán sem változtathat semmit. Az ötvenes években fennállt annak a veszélye, hogy sok, rossz állapotban lévő régi épületet lebontanak a Marais-negyedben, erre az emberek összefogtak, civil társaságokba tömörültek, és harcoltak az épületek megóvásáért. Sikerükhöz persze nagymértékben hozzájárult az akkori kulturális miniszter, André Malraux támogatása. Ezt a tényt a magyar kulturális miniszternek is figyelmébe ajánlom, akinek minden bizonnyal szintén lehetősége lenne arra, hogy törvényjavaslatot nyújtson be a veszélyeztetett épületek megmentésére...

- A párizsi akcióval végül is sikerült már valami eredményt elérniük. Mikor lenne igazán elégedett?

Jean-Pierre Frommer: Ha a moratórium lejárta után is megmaradna a zsidónegyed.

részlet Cserba Júlia interjújából, a teljes cikk az ÉS-ben jelent meg