10+1 – Kendelényi Péter

"Olyan épületeket próbálunk tervezni, amelyek mellett később is szívesen sétálunk el, amelyek kiállják az idő próbáját és szépen öregednek." Az Építészfórum 10+1 sorozatában a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Ezen a héten Kendelényi Péterrel, a Hajnal Építész Iroda vezető tervezőjével készítettünk interjút. 

Kendelényi Péter a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karán végzett. Az Építésztervezői Mesterkurzus I. ciklusán Cságoly Ferenc, Balázs Mihály, Karácsony Tamás és U. Nagy Gábor voltak mesterei, majd a Mesteriskola MIXXI. ciklusában Tomay Tamás, Pethő László, Kalmár Péter, és Lévai Tamás. 2001-től nagybátyja, Hajnal Zsolt műtermében dolgozik, akire személyes mestereként tekint. A Hajnal Építész Iroda egyik vezető tervezője és tulajdonosa. Többek között olyan alkotások fűződnek nevéhez, mint az újlipótvárosi közösségi ház és a 2002-es szentendrei HÉV és VOLÁN pályaudvar nyertes pályázata, a Pro Architectura és Budapest Építészeti Nívódíjas Kapás utcai lakóépület-együttes, a Brunel- és ICOMOS-díjas szolnoki 120a vasútvonal rekonstrukciója, a pusztaszabolcsi Stadler bázis, a Corvin Átrium társasház, a Csalogány utcai vegyes funkciójú épület, a nemzetközi mezőnyben FIABCI Grand Prix d´Excellence és Építőipari Nívódíjas Metrodom Panoráma lakóépület-együttes, és a nemrég átadott gödöllői intermodális csomópont.

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

Lehet, hogy elég kettő: ember és anyag. A teremtés lenne a harmadik, de az benne van mindkettőben.

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely? 

Számomra a legfontosabb hely nem egy fizikai pont, hanem a család. Itt sok minden a helyére kerül, öt gyermekem és feleségem pontos tükröt tart felém. Sokszor meglepődöm, hogy a velük megélt idő – bárhol is legyünk – mennyire átbillenti a világról alkotott képemet. Az élmények önmagukban is életre szólóak, de ha ezt érzékelem az ő szemszögükből, sokszor rámutatnak olyan területekre, amelyek egy általam nem ismert kontextusba helyezik a témát. Ez a hely kiindulása és zárása mindennek, itt dől el a „lényeg", minden más hozzáadódik ehhez, kiegészíti ezt. 

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? 

Mindig az aktuálisan elkészültre, de a szívemhez közel állók egyike a mesteriskolás felvételi pályázatom, melyet az irodai munkák mellett, fejben készítettem. A nyári teendők között gondoltam át, hogy mit kellene kezdeni a feladattal, és a leadás előtti második estén kristályosodott ki bennem a terv összes részlete. Addig egy vonalat sem húztam, reggel bejöttem korán az irodába, és elmondtam Zsoltnak, hogyha jónak látja ő is, összerakom. Másnap reggel taxival vittem be Arnóth Lajosnak határidőre leadni. Igaz, hogy m=1:200-as helyett 100-as léptékben készült el, és így pont kétszer akkora volt, mint minden más pályamű, de a felvételi sikerült, és a bírálatok alapján, nemcsak a mérete miatt lógott ki a tervek közül. 

 

Az elkészült épületek közül az újpesti Metrodom Panoráma lakóegyüttest említeném, mert sikerült 630 lakást, irodákat és üzleteket, négy darab 18 szintes épülettömegben a meglévő összetett városi szövetbe integrálni, természetes módon egy városi teret kialakítani, és a homlokzatra 220 db élő fát és 3,6 kilométer öntözőrendszerrel ellátott növényvályúba ültetett zöldfelületet készíteni. A megbízót rá tudtuk beszélni elegáns lobby terekre, valamint olyan, itthon még hiányzó közösségi helyiségekre (nappali, gyerekjátszó), amelyekben a lakók közelebb kerülhetnek egymáshoz, és alkalmasak születésnapok, baráti rendezvények, jógaórák, közös meccsnézések tartására. Óriási sikerrel használják, nekünk is előre időpontot kell foglalnunk, ha be akarjuk mutatni.

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek? 

Szerencsés vagyok ebből a szempontból, sok mindennek tudok örülni, így a sikernek különösen sok oldalát látom az életemben. A szakmai sikerek mellett sikernek érzem a munkatársaimmal, beruházókkal, kivitelezőkkel, társtervezőkkel kialakított személyes kapcsolatomat. Sikernek látom, hogy az irodából kirepült munkatársak megállják a szakmában a helyüket, és azt, hogy akik helyükre érkeznek, még több újdonságot, frissességet hoznak közénk. Siker, mikor itt, az Építészfórumon bemutatott épületünkhöz fűzött kommentre egy lakó válaszolt kedvesen, leírva mennyire szeret ott lakni. De sikernek érzem a kosárpályán bedobott tempódobást, vagy a teniszpályán jól eltalált tenyerest is, és siker, amikor a kislányom a saját tervezésű épületünknél kijelenti, hogy azonnal költözzünk oda, és azt is sikernek élem meg, ha az aznapra kijelölt munka után fél hatra hazaérek.

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben? / Hogyan vélekedsz a régi és az új viszonyáról?

A múlt, jelen, jövő. A környezetünk ahová tervezünk, beavatkozunk különféle értékeket hordoz magában, ezt meg kell keresni, kibontani, hogy milyen alapokra tudunk támaszkodni. Nem is lehet enélkül elindulni, hiszen az épített és nem épített környezetünk adja az alapvető irányvonalat. Annyi réteg rakódott egymásra, ha ezeket nem vennénk figyelembe, a végeredményt kidobná magából a kontextus. Ráadásul a kettő viszonya rengeteg izgalmat rejt magában, ami plusz hozzáadott értékeket generál.

Nehéz nem észrevenni, hogy például a századfordulós budapesti épületek, vagy vidéki tornácos házak még teljesen leromlott állapotukban is mennyivel nagyobb értékkel bírnak, egy-egy mai társukkal szemben. Sőt! Fel kell tennünk a kérdést magunknak, egy bontás vagy építés esetén, hogy tudunk-e egyáltalán jobbat készíteni azoknál. Minimum illene megugrani a régi szintjét – ami sokszor elég nehéz –, de gyengíteni biztos nem szabad a környezetet. David Chipperfieldnek New Yorkban a Jane Streeten tavaly átadott épülete egy jó válasz lehet erre a kérdésre. Erősen tradicionális kialakítású az épület, értem ezt a tömegformáláson, nyílászárók használatán, párkányok kialakításán, azonban tökéletesen látszik rajta, hogy ma készítették, és valószínűnek tartom, hogy évek múlva is jó példaként fogunk rá tekinteni. Ezért fontos, milyen lesz az elkészült mű 5-10-20 év elteltével. Olyan épületeket próbálunk tervezni, amelyek mellett később is szívesen sétálunk el, amelyek kiállják az idő próbáját és szépen öregednek.

 

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?

Sokrétű, például az előző kérdésnek szeretnék munkáinkban megfelelni. Új lehetőségek között kutatunk a zöldfelületek városi, homlokzati használatában, és közösségi funkciókat is szeretnénk bővíteni. Szeretnénk párbeszédet kialakítani a szereplőkkel – gondolok itt a fővárosra, a beruházókra és az építészekre – a nagyléptékű társasházak nem elhanyagolható szerepéről, de formálódik bennem egy Budapest környéki, bécsi Seestadt mintájú beépítés is. 

Sikerült elindulni ezen az úton, beruházóinknak készítünk két új zöldhomlokzatos lakóépület-együttest, egy városi beépítést a Szabolcs utcában, a Nyugati pályaudvarhoz érkező vágányok közvetlen szomszédságában. Az Óbudai volt szeszgyár területén megvalósuló beruházás újabb ütemeivel haladva elértünk a központi védett épülethez, mely a beépítés alapját adja, ezt a mai kornak megfelelően felújítjuk, kisvárosi tér készül előtte, ahonnan egy új gyalogos hidat tervezünk a Speciálterv Építőmérnöki Kft.-vel a Hajógyári Szigetre vezetve. Emellett Kiss Zsombor formatervező és Szetei Krisztián barátommal elkészítettük a pandémia alatt a Budapestpad köztéri bútorcsaládot, melyet a jól ismert utcai „pirospad" örökösének gondolunk, és aminek bevezetése előtt állunk. Szeretnénk a típusokat tovább bővíteni, új funkciókkal ellátni. 

Mit üzennél a megbízóknak, kivitelezőknek vagy építészeknek?

Egy jó épület létrehozása pont rajtunk hármunkon múlik, ha ebből a hármasból egy nem megfelelő, akkor az eredmény sem lesz minőségi. Marosi Miklós szavai is eszembe jutnak, hogy nem üzen semmit a kollégáknak, csak mindenki végezze el megfelelő becsülettel, tisztességgel a munkáját. Azt tapasztaltam, ha mindhárman így tettünk, közösen büszkék lehettünk az elkészült munkára.

Egy film, zene, amit mindenkinek ajánlanál? 

Óriási sci-fi rajongó vagyok, Kubrick 2001: Űrodüsszeiája mindig ámulatba ejt és a technika fejlődésével aktuálisabb, mint valaha. A régi fekete-fehér városi életet bemutató filmeket akár hang nélkül is nagyon szeretem, ez igazi időutazás számomra. A tudományos podcastekből is szívesen válogatok, voltak évek, amikor filmeket hallgattam, a képeket fejben gondoltam hozzá, érdemes kipróbálni. Zenében utazáskor Florence + the Machine, Depeche Mode és SIA szól nálam.

Külföldi építészek, építészirodák közül kivel dolgoznál szívesen? 

A „nagyok" közül David Chipperfield és John Pawson munkáit nagyon szeretem, a holland Bolles+Wilson iroda mindig meg tud lepni valami csavarral, finom részlettel, szívesen megnézném, megtanulnám a szabadkézi akvarell látványtervkészítést náluk. A bécsi Einszueins Architekturnál voltunk az irodával vendégségben, érdekes lenne végigcsinálni közösségi lakóépületek tervezését úgy, ahogy az náluk a tulajdonosokkal közösen kezdődik az első tollvonástól.

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Terbe Ritával.

Szerk.: Sütöri Laura