Angyalföldi vérnarancs – társasház a Szent László úton

Elkészült az OTP Ingatlan fejlesztésében egy izzó vérnarancs színű, 68 lakásos társasház Angyalföldön a Szent László út elején. A kemény, feltűnő, de egyszerű és elegáns ház terveit Fernezelyi Gergely, Reisz Ádám és a 2009-ben elhunyt Basa Péter vezetésével az FBI studio építészműterem készítette 2008-ban. A tervezők meghívására épületbejáráson voltunk.

A „bezzeg XIII. kerületben” a Váci útból származó bevételeket tervezetten és okosan forgatják vissza különféle – többek között – szociális, sport és kulturális fejlesztési programok megvalósításába. Ez egy olyan hely, ahol tudatosan - és nem utolsósorban kiszámíthatóan(!) - hosszú távra tervezik a várost. A kiszámíthatóság a várostervezésben sokat hozzátehet ahhoz, hogy egy fejlesztés üzletileg is sikeres legyen, és fordított helyzetben pedig sokat ronthat az esélyein. A város (vagy városrész) élő és aktív kontextus, amely a makrokörnyezetben zajló kedvezőtlen folyamatokat tompíthatja és felülírhatja, a jókat felpörgetheti – ha van jövőkép, terv, megvalósítási haditerv... és ha van jó, betartható és korrupciómentes szabályozás. A kerületen belül Angyalföldben pedig óriási potenciál van. Közel a Belváros, jó a közlekedés, zöld és csendes, s nem utolsó sorban még megfizethető. 

Építészeti szempontból a környék igazi kincsesbánya. Az elmúlt száz év különféle nyomai itt most még egy időben, egymás mellett állnak: a gyári munkások régi lakóházai, az angyalföldi gyárak maradékai, a szocializmus irodaház-emlékei, vagy a régiből huszonegyedik századira szabott, újfajta lakó- és termelő egységek. Látszik az angyalföldi városfejlesztési törekvéseken, hogy a városrészt nem akarják túlépíteni, vigyáznak a zöldre, a magasságra, a beépítési százalékokra és a jövőt tekintve értéknek tekintik ezt a fajta vegyes (lakó- és termelő) funkciókkal bíró, itt végül is tradicionálisnak tekinthető városszerkezetet. Mára ez a vegyes funkció kifejezetten korszerű, ökonomikus és ökologikus életmód-koncepció lett megint, mert újfent fontossá vált, hogy a munkahely és a lakóhely közötti térbeli távolság, vagyis a közlekedésre fordított idő és energia potenciálisan csökkenthető legyen.

A Szent László úti társasház projekt az engedélyezési tervek érvényességének lejártáig pihent, ami nem is csoda: közbeszólt a gazdasági válság. Az elmúlt fél évtized – már ötödik éve gazdasági válságról beszélünk (!) - az ingatlanfejlesztés, az építőipar és ezzel együtt az építészet folyamatos és drasztikus visszaeséséről szólt. A bizonytalan jövő ellenére 2011-ben az OTP Ingatlan Zrt. úgy döntött, hogy saját fejlesztésben belevág és megépíti a környék izgalmas transzformációjának feltűnő, új elemeként ezt a vibrálóan élénk, narancsból vörös színbe hajló házat.

Ez egy kemény, karakteres épület. A homlokzat színét a nyílások sötét keretei, illetve a különféle egyéb falak, felületek finom szürkéi és fehér színei még inkább felkeményítik. Az összkép most májusban egy valószínűleg nem szándékos, de annál vérpezsdítőbb trikolór, amely az izzó vérnarancs és a fehérek-szürkék-feketék mellett a belső kertet beborító, hirtelen-zöld fűszőnyeggel együtt jött létre. Az élénk színű, egyszerű formák különösen érzékenyek a kivitelezés minőségére: a reflex fények miatt a legkülönfélébb megvilágítási helyzetekben is szinte izzik a ház, nincs észrevétlen, titkos pillanata. Meg kell említeni (a tervezők is ezt tették a bejáráson), hogy a részleteiben is pontosan, szépen megvalósított munka a soproni székhelyű Stettin Hungária generálkivitelezőt dicséri.

Bár a tervekhez képest itt is voltak költségcsökkentő, alternatív megoldások, az együttműködés fejlesztő, tervező és kivitelező között harmonikus volt, és ez meg is látszik a házon. Az OTP Ingatlan többféle elrendezésű és méretű lakást akart, és a lakásszám maximalizálása helyett inkább arra koncentráltak, hogy tisztességes méretű lakótereket tudjanak építeni a rendelkezésre álló pénzügyi kereteken és a tervezett vásárlói kör anyagi lehetőségein belül. A belső arányrendszer a homlokzatokra is kivetül, hozzáértő szem látja, hogy kényelmesebb a lakótér a falak mögött, és azt is észreveszi, hogy majd minden lakáshoz van terasz. A teraszok méretéből és elhelyezkedéséből adódó ritmus fontos építészeti eleme lett a homlokzatnak, és az utcára néző, első emeleti lakások kivételével (ezekhez a helyi szabályozás nem engedett erkélyeket építeni) mindegyik lakásnak van egy szeletnyi szabad, külső tere.

Az épületben ötféle lakás van. A legtöbb lakás amerikai konyhás, a nappali szobák mind min. 17 m2-esek, de inkább a 20 m2 felettiek. A lakásméret a 29 m2-től a 85 m2-es, többszobás, tetőteraszos lakásokig terjed, ami reményt ad arra, hogy vegyes lakóközössége lesz a háznak, ha majd idővel a fennmaradó 54 lakás is elkel. A mindenhol érezhető tágasság és kényelem nem véletlen: a Szent László út 48-50. társasház kettőből összevont, szép nagy telekre épül. A helyi szabályozás itt két magas épületszárny között földszintes tömeget határozott meg, és ezt a telepítési modellt követve a tervezők a 68 lakást a Szent László úttal párhuzamos, két épületszárnyban helyezték el. Ezeket a szárnyakat ("A" és "B") a földszinten a főbejárattól egyenesen vezető, széles átjáró köti össze. Ezzel egy intim, minden oldalról zárt, de napos és világos udvart, illetve a földszintes szárny tetején az első emeleti lakásokhoz kapcsolódóan hatalmas teraszokat tudtak kialakítani.

A tágasság érzete – és ezzel együtt valamiféle polgári elegancia - a belső közlekedő helyiségek méretezésében is megnyilvánul. Az egyes szinteken a lakásokhoz vezető (a lépcsőházból közvetve természetes fénnyel is megvilágított) középfolyosók, illetve a lakáson belüli közlekedők is kényelmes méretűek. Ez a pár centiméter – amit sajnos sok esetben kénytelenek a tervezők megspórolni - igencsak sokat számít abban, hogy milyen érzés itt lakni, és hogy alkalmas lesz-e ez a privát és nyilvános közötti átmeneti tér arra, hogy a társasház lakóiból idővel lakóközösség formálódjon.

Az „A” és „B” épületek telepítéséből eredő, zárt belső udvarhoz egy sokféleképpen használható, széles, fedett-nyitott tér (ez a fentebb említett átjáró a két épületszárny között) kapcsolódik. Ez a tér alkalmas arra, hogy adott esetben a lakók közgyűlést, illetve egyéb közös programokat is szervezzenek. Az épület, az épített környezet téri lehetőségeket teremt, a lakókon múlik majd, hogy élnek-e ezekkel.

A telek fennmaradó része, kvázi hátsó kertje viszont igazi kert lehetett, amelybe rendes gyökérzettel, rendes földbe ültették a fákat. A faültetést is a helyi szabályozás írta elő, itt nem lehetett a teljes kert alá parkolót építeni. Erre a belső, védett, nyugodt és napsütötte zöld szigetre terasszal nyílnak a földszinti lakások: parányi Kánaán teremtve azoknak, akik a nagyváros közepén is zöld- és földközeli életre vágynak.

A társasház feltűnően élénk színe utal a kereskedelmi televíziók színvilágára, amely egyre nagyobb monitorokon, egyre jobb felbontásban a hétköznapi vizuális kultúra meghatározó elemévé vált az utóbbi évtizedben. Ez a ház látszólag egyszerű, de rafinált és minden részletében átgondolt telepítésű, aminek köszönhetően sokféle lakást tudtak úgy kialakítani, hogy mindnek jutott valami extra, valami, amiért éppen abba lehet beleszeretni. A tervezők kevés, de nem minimális formai eszközzel dolgoztak: vannak finom és tudatosan kezelt részleteik, mint pl. a szürkék és a vörös szín „térbeli” találkozása a belső udvarban, vagy a kinyúló erkélyek oldalsó lemezfelületei, azok felületképzése és színe, illetve az ablakok alatti parapetek megoldásai. Ezek mind esztétikai élvezetet nyújthatnak az építészeti részletekre mohó szemeknek.

Az összképben azonban maradt még megfejteni való. Itt egyszerre van jelen konkrét stílusokat - a 20-30-as évek modernizmusának kontrasztos, geometrikus szerkesztését, illetve a szovjet avantgard dinamikáját - idéző építészet, illetve valami, ami megélt képekre, színekre, benyomásokra hivatkozva átnyúlik az építészet határain, és kvázi művészeti statement-ként (kijelentésként, állásfoglalásként) működik saját kontextusában. S pont ez az, ami miatt telitalálat itt ez a ház. Energetizáló, felrázó, vidám, elitizmus-mentes, szerethető – nem csak önmagában, hanem így együtt, saját mostani és elképzelt jövőbeni környezetével (kontextusával) együtt.

Pásztor Erika Katalina