Tendenciák nélkül — irodaház irodagépgyárból

"A tervezők teljesen megszabadultak a különféle formai tendenciáktól, s eljutottak odáig, hogy csak magából a struktúrából következő megoldásokat alkalmazzanak." - Haba Péter írása az R+C Irodaházról.

Hét évvel ezelőtt fejeződtek be a budapesti Reitter Ferenc utcában álló Gravoform-épület munkálatai. A tervezők, Sebők Ildikó és Selényi György a századfordulóról származó szövőüzemet úgy alakították át modern iroda- és gyárépületté, hogy közben a régi szerkezet sajátos karaktere, a finom formai megoldások fennmaradtak.

Ugyanők kaptak megbízást a szomszédos telken álló, 1970-es évekbeli irodagépgyár átépítésének megtervezésére is. Bár az épület a régi szövőüzemnél jóval kisebb építészeti értékűnek tűnt, a tervezők a munka során mégis felismerték azokat a speciális elemeket, melyeket megtartandónak ítéltek, az igénytelen kivitelezés és az általánosan rossz állapotok ellenére is. Bizonyos megoldások a Kádár-korra jellemző technológiával készültek, s ezért sajátos karaktert hordoztak, egyes szerkezeti elemek jó minőségű anyagaik miatt váltak fontossá.

Az építészek látványos tanúbizonyságát adták annak, hogy a magyar építészettörténet mélypontjának tartott ’70-es évek e termékével szemben nem a sztereotípiák vezetik kezüket, sokkal inkább a józan meggondolás és az értékkeresés. Az épület persze jórészt a korszak építőiparának gyenge teljesítményét tükrözte, a szerkezetek jelentős része alig harminc éve alatt teljesen elöregedett.

A kétemeletes, eredetileg üvegfalas, vasbetonvázas épületet Nyíri István tervezte. Az új tulajdonos úgy döntött, hogy a vázszerkezet egészét megtartja, hiszen az üzem méretei és térelrendezése megfelelt a hasznosítás számára. Az ún. klímahomlokzatok azonban mára teljesen elavultak, s ráadásul az idők során többszörösen megbuherálták őket, melynek következményeként az egész struktúra hőhidassá vált. Az építészek így írnak e technikatörténeti kuriózumnak is tekinthető, meglehetősen furcsa megoldásról: „a »klimatizálás« elve az volt, hogy a kívülről, zsalus mellvéden keresztül beáramló friss levegő útját egy, a vasbeton konzol közepén elhelyezett, szintén vasbetonból készült mellvédfal állja, melynek beltér felőli oldalán helyezkednek el a csőregiszteres fűtőtestek."

A beruházó elvetette az új üvegfal gondolatát – egyfelől úgy számoltak, hogy még a mai igényeknek megfelelő függönyfalas szerkezetek sem elég költségkímélőek, másfelől esztétikai értelemben sem szimpatizált az ötlettel. Az építészek támogatták ezt a szándékot, bár ezzel igen bonyolult feladat megoldására vállalkoztak. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a pillérvázon túlnyúló, eredetileg könnyű üvegfalakat hordozó födémlemezek nem bírnak el nagy „falmasszákat". Olyan szerelt jellegű szerkezeteket kellett tehát kifejleszteniük, melyek közvetlenül a jó teherbírású vázhoz csatlakoznak.

Az építészek egymástól mind fizikailag, mind vizuálisan elkülönülő kis falmezőkben gondolkodtak – ebben látták a statikai és esztétikai értelemben egyaránt kielégítő megoldást. Így született meg a pillérek külső síkjához illeszkedő réteges falmezők elgondolása. A pillérközökbe acéltartókat állítottak, hogy a fesztávot – s így az egyes mezők méretét – csökkenthessék. A klinkertéglával burkolt falmezők olyan anyagok egymásra rétegződő kombinációjából állnak, melyek biztosítják a hőhídmentességet. Ugyanez érvényes a fal és vasbeton födémlemezek csatlakozása esetében is. Az új homloksík tehát az eredetihez képest nagyjából egy méterrel beljebb került: a betonlemezek túlnyúló részei az épületet körbefutó erkélyekként születtek újjá.

Az épület így kapott derűs hangulatú, könnyed homlokzatokat, melyek hatásosan ellensúlyozzák a szerkezetek rossz arányait, suta formai megoldásait. A látvány nyugodt geometriáját csak egy-egy zárterkélyszerűen előreugró kubus, a vezetői irodák üvegfalai törik meg az utcai és udvari homlokzaton.

A beruházó igénye szerint a földszinten a nagykereskedelmi üzletet, illetve a hozzá kapcsolódó raktárakat alakították ki (az utóbbiakhoz kijáratokat nyitottak az udvari homlokzaton, melyek szállítójárművek számára is használhatók). Az első emeleten a cég irodái, a másodikon bérbeadható helyiségek kaptak helyet. Az épület térrendszerét a hosszfőfalas struktúra határozza meg. A középső traktusban találhatók a lépcsőházak és a vizes helyiségek, míg a szélsőkben helyezkednek el az irodák.

A Sebők-Selényi építészpáros és munkatársai új épülete tisztán a szerkezeteiben él. A tervezők teljesen megszabadultak a különféle formai tendenciáktól, s eljutottak odáig, hogy csak magából a struktúrából következő megoldásokat alkalmazzanak. Ez az eszköztelenség bátor szakmai magatartást jelent, hiszen annak az elfogadása rejlik benne, hogy adott lehetőségeket alapul vevő tervezői szemlélet ezúttal nem vezethet a szó hagyományos értelmében izgalmas, különleges építészeti látványossághoz, hogy most egyedül ez a hiteles végeredmény záloga.

Haba Péter