Rem Koolhaas Arany Oroszlán életműdíjat kapott

A 12. Nemzetközi Építészeti Kiállítás Arany Oroszlán életműdíját Rem Koolhaas holland építésznek ítélték. A kurátor, Kazuyo Sejima által benyújtott javaslat alapján a döntést a Velencei Biennále zsűrije hozta meg Paolo Baratta elnökletével.

“Rem Koolhaas kitágította az építészet lehetőségeit. Az emberek térbeli kapcsolataira koncentrál. Olyan épületeket alkot, melyek összehozzák az embereket, így érve el jelentős eredményt az építészetben. A világra gyakorolt hatása messze túlmegy az építészeten. Teljesen különböző területeken dolgozó emberek érzik a munkáiból sugárzó szabadságot.“

A 2008-as Time magazinban a világ 100 legbefolyásosabb embere közé sorolt Rem Koolhaas 1975-ben alapította meg az OMA-t (Office for Metropolitan Architecture) – Elia és Zoe Zenghelisszel valamint Madelon Vriesendorppal közösen.  Legfontosabb alkotásaik közé tartozik a hágai Holland Táncszínház, a Nexus Housing Fukuokában, a rotterdami Kunsthal, a Grand Palais Euralille, a Villa dall’Ava, a Très Grande Bibliothèque és a Seattle-i Közkönyvtár. Korunk társadalmára reflektáló S,M,L,XL című könyvébe (1995) ezek az épületek is bekerültek, a művet úgy írta meg, mintha „egy építészetről szóló regény" lenne. 1978-ban írta meg a Delirious New York: a retroactive manifesto for Manhattan című munkáját, ami azóta a kortárs építészetelmélet klasszikusává vált. 2000-ben elnyerte a Pritzker-díjat.

A zsűri ezen kívül különleges posztumusz Arany Oroszlán díjat ítélt Kazuo Shinohara japán építésznek, aki 2006-ban hunyt el. Nagy hatással volt a japán építészeti szcénára, és ő alapította az úgynevezett “Shinohara iskolát", ami Toyo Ito, Kazunari Sakamoto és Itsuko Hasegawa munkáit is erősen inspirálta.

“Shinohara olyan személyiség volt, aki a térben közvetlenül rejlő szimbolikában gondolkozott, és annak az egyes emberre gyakorolt hatásán. Egyfelől arról elmélkedett, hogyan alakult a szimbolizmus a japán hagyományok kontextusán belül, másfelől viszont sokkal absztraktabb geometriák, és a város esetlegessége foglalkoztatta. Ilyen irányú kutatásai révén nagyon jellegzetes és rendkívül érzékeny házakat alkotott, melyek segítségével a modern építészet kritikáját fogalmazta meg. Japánban és az egész világon lenyűgözte az embereket. Azért javasoljuk a díjra, mert a tér erejét nagyon személyes szinten volt képes kezelni."

Rem Koolhaas

Életrajzi adatok

Rem Koolhaas 1944-ben Rotterdamban született.  Pályafutását újságíróként kezdte a Haagse Postnál, majd díszlettervezőként dolgozott Hollandiában és Hollywoodban. A londoni Architectural Association School of Architecture hallgatója volt, és együtt tanult Oswald Mathias Ungersszel a Cornell University-n. 1978-ben írta meg Delirious New York: a retroactive manifesto for Manhattan című művét, ami a kortárs építészetelmélet klasszikusává vált. 1975-ben alapította meg az OMA-t (Office for Metropolitan Architecture) – Elia és Zoe Zenghelisszel valamint Madelon Vriesendorppal közösen. Az alapítástól a kilencvenes évek közepéig számtalan fontos alkotást hoztak létre, közéjük tartozik a hágai Holland Táncszínház, a Nexus Housing Fukuokában, a rotterdami Kunsthal, a Grand Palais Euralille, a Villa dall’Ava, a Très Grande Bibliothèque, a párizsi Jussieu könyvtár, a ZKM Karlsruhe-ben és a Seattle-i Közkönyvtár.  

Korunk társadalmára reflektáló S,M,L,XL című második könyvébe (1995) ezek az épületek is bekerültek, a 1376 oldalas művet úgy írta meg, mintha „egy építészetről szóló regény" lenne.  A kanadai grafikussal, Bruce Mau-val közösen kiadott könyv esszéket, kiáltványokat, képregényeket és útinaplókat foglal magába.

2005-ben Mark Wigley-vel és Ole Boumannal együtt indította el a tekintélyes Volume magazint az Archis (Amsterdam), AMO és C-lab (Columbia University NY) együttműködésének eredményeként.

Jelenleg a Kínai Televízió központi irodáinak pekingi munkáján és a shenzheni tőzsdeépületen dolgozik.

Koolhaas a Harvard University oktatója, ahol a „The Project on the City" elnevezésű kutatási programot vezeti, mely a városi körülmények változásait vizsgálja szerte a világon. A program részeként vezettek kutatásokat a kínai Gyöngy-folyó deltájában („Great Leap Forward" néven), valamint a fogyasztói társadalommal kapcsolatban (The Harvard Design School Guide to Shopping). Az eredményeket a Taschen Verlag publikálta.

Az utóbbi években elnyert díjai közül itt a tekintélyes Pritzker-díjat (2000), a Praemium Imperiale díjat (2003), a Royal Gold Medal-t (2004) és a Mies Van Der Rohe díjat (2005) említjük meg. 2008-ben a Time a Föld 100 legbefolyásosabb embere közé sorolta.

Az OMA vezetésén felül Koolhaas az AMO, az OMA 2000-ben alapított kreatív csoportjának tevékenységében is hatékonyan vesz részt, ahol az építészet területén kívül eső projektekkel foglalkoznak az IT-től a könyvkiadásig.

Kazuo Shinohara

Életrajzi adatok

Kazuo Shinohara (1925. április 2. – 2006. július 15.) nagy hatással volt a japán építészeti szcénára, ő alapította és vezette az úgynevezett “Shinohara iskolát", ami Toyo Ito, Kazunari Sakamoto és Itsuko Hasegawa munkáit is erősen inspirálta.   

Thomas Daniell építészetkritikus jegyezte meg, hogy Shinohara “kulcsfigurának tekinthető, aki határozottan visszautasított minden nyugati befolyást, ugyanakkor mégis szinte minden tekintetben jelen van a kortárs Japán építészetben (…). Építészként, tudósként és elméleti emberként végzett munkájának hatása óriási".

Shinohara a tokiói Institute of Technology-n (TIT) végzett, ahol 1953-ban diplomázott és 1970-ben kapott állást, megkezdve több mint 30 éves egyetemi pályafutását. 1954-ben alapított meg irodáját, ahol több mint 30 lakóépületet, valamint Japán-szerte számos fontos középületet tervezett.  Többek között: Kugayama House (1954), Umbrella House (1961), House in White (1966), Uncompleted House (1970), Uehara House (1976), House Under High Voltage Lines (1981), Ukiyo-e Museum, Matsumoto (1982), Tokyo Institute of Technology (TIT) Centennial Hall (1987), amit  amestermunkájának tartanak, Kumamoto Police Station (1990), K2 Building, Osaka (1990).

Néhány publikációja: Residential Architecture (1964), Theories on Residences (1970), 16 Houses and Architectural Theory (1971).

Japán Építészeti Intézet (AIJ) Grand Prix díját 2005-ben nyerte el.

Velence, 2010. július 16.

12. Nemzetközi Építészeti Kiállítás (Velence, Giardini és Arsenale, 2010, augusztus 29. – november 21.)

További információ
Press Office Architecture
la Biennale di Venezia
Tel. +39 041 5218849 - 5218846 - 5218716
Fax +39 041  5218812
infoarchitettura/kukac/labiennale.org
www.labiennale.org
www.labiennalechannel.org
Facebook: La Biennale di Venezia
Twitter: la_Biennale