Rétegek közt - damasztba burkolva

Az amszterdami óváros központjában titokzatos sikátorok rejtett hálózata maradt fenn. Ide tervezte meg Angie Abbink (Abbink X Co architecture) új műteremházát, amely a Blue Sheet és a Black Sheet utcácskák közé feszül be.

A ház egyike a történelmi épületekkel, műemlékekkel és elsősorban ezek helyreállításával büszkélkedő Blue Sheet tömb kevés új beépítéseinek. Olyan környék ez, amely színes kultúrával, izgalmas ellentétpárokkal, nemesi múlttal és meglepő téri helyzetekkel rendelkezik.

A városi tömb belső foghíjtelkén a falak közé ékelődő ház saját világában él. A várossal csak a templomtoronyra vetett futó pillantás erejéig létesíthetünk vizuális kapcsolatot, a nyüzsgő életről pedig csak a madarak éneke tudósít. A hátsó utca különleges világában a tradíciókhoz igazodó, szűziesen fehér csipkébe öltöztetett épület fényt és levegőt enged az egyébként szűk és sötét térbe.

A koncepció a kontrasztokra épül. Egyfelől adott volt az ingatlanfejlesztő részéről az igény egy praktikus, rugalmasan alakítható, megfizethető és fenntartható szociális lakóépületre. Ennek eredményeként született meg az egyszerű fehér doboz, amely - a tetőkertet is ideszámítva - négy homlokzati felülettel rendelkezik, melyeknek egytől egyig sajátos karaktere és a városi környezetbe illeszkedő története van. Másfelől ott volt a természetbarát, rajzfilmkészítő bérlő, aki kreatív családjával egy régi, kopottas szociális bérlakásban élt ugyanezen sikátorban, pár háznyira a kiszemelt telektől. A külvilágtól elzárt otthonukat a művészet, színek, emlékek és gyűjtemények uralták, a telekre beeső kevés, szűrt fényben. Minden talpalatnyi hely zsúfolásig telt és már a falakon sem maradt egyetlen négyzetcentiméter üresen: a lakás minden anyaga és felülete egyetlen színorgiává oldódott.

A megbízó, a leendő lakók és a városi környezet által támasztott igények végül ebben az egyszerű, fehér ékszerdobozban találkoztak. A függönyszerű héj mögött a család megteremtheti saját színes és gazdag életét. A ház az itt lezajlott 20 éves városrehabilitációs folyamat zárásaként született meg. A fátyol megálmodására és anyagba öntésére Chris Kabel designert kérték fel. A projekt kezdeményezője Angie Abbink maga volt, aki végig együtt dolgozott Kabel-lel a művészetet és építészetet egybefonó munka során.

Kabel tervének alapját a perforált fehér alumínium lemezek adják, melyek ismétlődő mintája ipari lyukasztásos technológiával készült - a meglehetősen drága lézertechnológia olcsóbb alternatívájaként. A perforáció mintája hatszögekből álló rácsszerkezetet alkot. Alakjuk lehetővé teszi, hogy két irányban elfordítva árnyékoljanak vagy épp fényt vezessenek a belsőbe. Mindeközben kívülről nézve a fény-árnyék viszonyok finom váltakozásában különleges rajzolatot fedezhetünk fel, amely az egykor e városrészben
virágzó textilipart idézi meg.