Siiri Vallner: Felhőket karcoló Tallin

Építészként ritkán tudom becsülni a toronyházakat. Számomra ez a tipológia egy szupermarketbe illő sajátos alakzat. Talán egy bizonyos ponton innovatív műfaj volt, minden modern kvintesszenciája, de ma már a felhőkarcoló-építészet alapvetően konzervatív. Erről az oldalról nem várhatunk kísérleteket, új megoldásokat, meglepő tereket. A magasépület elsősorban pénz és hatalom manifesztációja. Tallin nem kivétel ez alól - hiszen az átlagmagas struktúrának nincs olyan ambíciója, amely szép csendben privatizálni tudná a nyilvános városi tér újabb szeleteit. A lakáshirdetések a helyet, a kilátást vagy a pozíciót ("a város legmagasabb lakása - 64.1 méterrel az észt átlag felett") hangsúlyozzák. Egy tipikus tallini magasépület például a Maakri utcai, az egyik legrégebbi külvárosban, amely régen a városi szempontból "nemkívánatos" jelenségeket (leprások, szegények) hordozta. A magasépületek néha szokatlanul szép természeti helyszíneken tűnnek fel. Építésztől függően, az épület külső design-ja felmutathat apró formakísérleteket (pl. Union Bank, City Plaza), de általában megteszik a színes alumínium- és üvegpanelek (pl. Maakri Ház). Az új magasépületek drágának és fényűzőnek próbálnak látszani, csakhogy ez legtöbb esetben nem sikerül. Nincs konstruktív újítás, és az építészeti részlet katalógustermékek közüli választáson múlik. Észtországra nem jellemző a nyugati világ szertelen jóléte: az emberek egyszerű, megfogható dolgokat fogyasztanak, és ez tisztán tükröződik a most jelentkező városi szcénában. A parcellák tele van tömve épületekkel, és nincsenek arra utaló szándékok, hogy olyan városi tereket teremtsenek, ahol az emberek szívesen időznének. Miért is gondolna egy magánbefektető ilyesmire, ha nem muszáj neki? Mindennek ellenére az óváros tornyainak látványa új társaik szomszédságában különösen elbűvölő az alkonyati esti fényben.

Egy letűnt korban a magasabb helyek az istenek helyei voltak, az alacsonyabbak halandó helyetteseiké. A magasépületek emelése ma az egész világon a nagyvállalatok hatásköre. Céljuk többek között sikerük, hatékonyságuk és megbízhatóságuk demonstrálása. Nagy és sűrűn lakott városokban a telekárak miatt az építők felfelé törekszenek, ám a gyéren lakott Tallinban ez nem merülhet fel - ezért semmiféle ésszerű oka nincs annak, hogy Tallinban felhőkarcolkat építsenek. Tallin megtöltése magasépületekkel jó néhány olyan problémát felvet, amelyekkel a várostervezők nem foglalkoztak. A világtérképre pillantva láthatjuk, hogy a legtöbb, felhőkarcolókkal bíró város Tallinnál sokkal délebbre helyezkedik el, és a tél közepe táján egyik sem vet olyan hosszú árnyékot, mint Tallinban. Tallin 59. szélességnél elfoglalt földrajzi helyzete azt jelenti, hogy karácsonykor a nap 10 fokban süt. Ebben az időszakban minden épületméter öt méterrel növeli az épület árnyékát. Tallin tehát jó eséllyel pályázhat a leghosszabb árnyékok városa címre.

20-30 emelet nem ad okot a büszkeségre; Tallin magasépületei aligha érik el a Taipeiben hamarosan elkészülő 509 méter magas felhőkarcoló térdmagasságát. Ma a technológiai határt 1.5 kilométerre becsülik - egy ilyen megaépület Tallin minden lakosát elszállásolhatná, és a maradék területet egy szép nagy parkká lehetne alakítani.

Siiri Vallner (1972) építész, a KAVAKAVA építészeti iroda tagja.
A cikk teljes, angol változata itt olvasható: http://www.einst.ee/Ea/architecture/vallner.html

Fordította: Somlyódi Nóra