Sodródó lakozás – Lakner Antal szobanomád bútorai a Glassyard Galériában

Lakner Antal képzőművész térhasználati szokásainkkal, rögzült tárgyfogyasztásunkkal szembesít: kiállítótérben tesztelhetjük az INERS termékcsalád legújabb fejlesztésű, dinamikus bútorait. És magunkat. (Figyelem: már csak holnapig!)

Lakner INERS projektjének tökéletesen kivitelezett mintadarabjai ipari termelőfolyamat során jöttek létre. A sorozat majd 20 évre visszatekintő fejlesztéseivel több külföldi megjelenést követően a Velencei Biennálé Magyar Pavilonjában (2002) és a Ludwig Múzeumban (2012 - Munkaállomás) is találkozhatott a közönség. A sorozat eszközei az ember és környezetének kölcsönhatását vizsgálják a világ fizikai adottságai és az épített környezetünk által berögzült viselkedésminták tükrében. A késő-kapitalizmus túlgépesített és automatizált miliői új szokásokat hívnak életre. Legalapvetőbb tevékenységeinket is gépekre és algoritmusokra bízzuk: nélkülözhetetlennek hitt emberi képességeink – végül maga az emberi test is – lassan szükségtelenné válnak, életünk és társadalmunk alakulásában kívülálló szemlélőként veszünk részt.    

Az INERS termékek ezekre a folyamatokra hívják fel a figyelmet. Az emberi lét teljes immaterializálódása ellenében fejtik ki hatásukat, mivel használatuk során külső kihívások nélkül is kondícióban tarthatjuk testünk és szellemünk egységét. Így, a klasszikusnak számító Passzív Munkaeszközök falfestést, fűrészelést, talicskázást és egyéb fizikai munkákat imitáló kondigépeivel úgy végezhetünk gyakorlatokat, hogy ezek hatására a világban semmi nem változik. A paralizáló nagyvárosi közlekedés passzív utasainak a Training in Moving Spaces sorozat kínál a közlekedési eszközök tereit áthangoló, extrém gyakorlatokat és eszközöket. Az INERS First Life webterápiás eszközök a mindenütt jelenvaló, de a tapasztalati térben eltöltött, jelen pillanatainkat gyarmatosító virtuális tér hatásaival szállnak szembe.

Jelen kiállítás lakás tematikája lényegi kérdés és előzménye is van. A sorozat megszületésének apropója, hogy a temesvári Art Encounters 2019 elején önálló kiállítás létrehozására kérte fel Lakner Antalt. A kiállítótér az ISHO ingatlanfejlesztő cég – melynek tulajdonosa jegyzi magát a kiállítóhelyet is – irodaházának egyik emeletén foglal helyet, ahol a jövő otthonát ígérik a lakáskeresőknek. A kontextus és maga a kiállítótér – a Glassyard Galériához hasonlóan –  lakásokra jellemző téri elrendezése és arányai a művész számára azonnal tematizálták a tervezett kiállítást, a casa activa sorozatot. Ezek a fejlesztések kényelmes, erőfeszítés mentes életmódot támogató otthonaink statikus és kihívásoktól mentes bútorai helyett a figyelmet ébren tartó, dinamikus berendezéseket kínálnak fel.

A kiállítás alcímében is szereplő Roland Barthes által újraértelmezett atópia fogalom – francia eredetiben: l’habitacle en dérive – a helytelenségre, a helytől való távolságtartásra utal. Lakner bútorainak atópikus mivoltát egy térbeli eltolódás eredményezi, amikor a dolgok nem a feltételezett, megszokott helyükön és módon jelennek meg. Így találjuk szembe magunkat a lábak nélküli, lyukas asztallal, a víztelen káddal, az álmatlan ággyal és a hegytelen heggyel.

A kiállítótér első szobájában egy hegymászókötelekkel kifeszített asztal fogadja a látogatót, ahol a megszokott négy láb által nyújtott stabilitás helyett az asztal pozícióját ´tensegrity´ rendszerű, feszített egyensúly biztosítja. Az ada kaleh table használatát tovább nehezíti, hogy egy lyuk tátong a közepén. Az asztallapból kimetszett forma Ada Kaleh elsüllyesztett szigetét idézi, amit a Vaskapu építése miatt öntött el a Duna. Ada Kaleh tehát nemcsak az atópia fogalmára nyújt példát, hanem az idilli, természetközeli élettér eltűnésére is utal egyben.

Ahogy haladunk tovább a kiállítótérben elérünk a fürdőszobába, ahol a japán ofuro áztatókád vizet nem igénylő változata nyújt száraz hidroterápiás élményt a felfrissülni vágyóknak. A Dry Spa használata során cseresznyemagok stimulálják és élénkítik fel érzékeinket. A hálószobában és a nappaliban tesztelhető bútoroktól sem a megszokott kényelmet kapjuk: Lakner ágyának redőzött fa felülete a REM fázisban keletkező agyhullámok strukturális mintázata, melynek kiugrásai az emberi test reflexológiai trigger pontjait stimulálják. A domestic alpine szobanomád hegyének 46 különböző méretű és dőlésszögű háromszögből konstruált felületén a legváltozatosabb ülő- és fekvőpozíciókat vehetjük fel, a természet meghódítása és annak további pusztítása nélkül. 

A terek áthangolása és részvételre ösztönző helyzetek teremtése kiemelt jelentőségűek Lakner Antal munkáinál. A terek átépítésével és a látogatók kizökkentésével a kiállítóterek túlszabályozott környezét pórbálja oldani.

A hagyományos múzeumi térben bemutatott munkákkal találkozó látogató a ´testetlen szemlélő´ szerepébe kényszerül. Reakciója kiszámítható, hiszen tudatában van annak, hogy egy műtárggyal áll szemben, sőt legtöbb esetben a kontextust az értelmezéssel együtt instant megkapja. Lakner Antal egyik fő célja az érinthetetlen műtárgy toposz feloldása, valamint a gondolkodás és befogadás folyamatának kiterjesztése. A hagyományos, pusztán retinális megismerés helyett a testet bevonva, a gondolatot megélt tapasztaláttá alakítja át. A kiállítóterek kritikai megközelítésének emlékezetes akciója az általa vezetett Téreltérítés Munkacsoport – Múzeumi Betegség kutatás és terápiás program a Ludwig Múzeumban.

A munkacsoport Lakner BME-n tartott Téreltérítés kurzusának hallgatóiból alakult 2008-ban. Ekkor a Középülettervezési Tanszéken Cságoly Ferenc volt a tanszékvezető, aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Lakner Antal progresszív szemléletű kurzusa elindulhatott és hét évig, bejegyzett tantárgyként működött. A térelméleti előadások során ember és tér viszonyát elemezték a résztvevők, majd terepgyakorlatok során 1:1-es léptékű téri modelleket készítettek.

A kiszámíthatatlan nyílt városi térbe való beavatkozások, az urbanisztikai és társadalmi problémákra reflektáló helyspecifikus projektek Lakner praxisának jelentős részét teszik ki. A nyilvános térben megjelenő projektek szervesen illeszkednek a környezet egyéb tárgyai közé, ezért értelmezésük nem determinált, hanem a spontán keletkező szituációk és a jelenlévők reakcióinak hatására folyamatosan alakul. Lakner fontosnak tartotta, hogy az építészhallgatók – mint a jövő térformálói – ne pusztán virtuális szimulációkkal és makettekkel dolgozzanak, hanem a nyers tapasztalati térrel közvetlenül kapcsolatban lépve, életnagyságú akciómodelleket készítsenek.

Az alapvetően a köztérhasználati formák újraértelmezésével foglakozó Téreltérítés Munkacsoport  2010-es Ernst Mászás – kulturális erőfeszítések projektje is a mindennapi élettől elidegenedett kiállítóterek és a passzívan szemlélődő látogatók viszonyát vizsgálta. A projekt a csökkenő látogatszámú Ernst Múzeumba való bejutás eltérítésével a kultúrához való hozzáférést tematizálta. A csoport alapfeltevése, hogy a múzeumi térbe való bejutás nem jelent kihívást a látogatók számára, ezért nehezítő körülményként egy mászófalat állítottak fel, összekötve ezzel az utcát és a kiállítóteret. A látogatók a mászófal segítségével saját erejükből juthattak be a kiállítótérbe az Ernst Múzeum ablakán. Akinek ez az akció sikerült, az belépőjegy váltása nélkül is megtekinthette a kiállítást. A múzeumi térbe való belépés új formájának további előnye, hogy az adrenalintól felpörgött látogatót aktivitásra serkenti, ami a műtárgyak befogadási folyamatát is kedvezően befolyásolja. 

Lakner Antal Casa Activa – atopia future home című kiállításával a Glassyard lakásgaléria végre igazán utópisztikus mintaotthonná vált. Lakner eltérített lakterét még 12.07-ig tesztelhetjük.

Kaincz Orsolya

Lakner Antal: Casa Activa _ atopia future home

kurátorok: Diana Marincu, Bencsik Barnabás

Finisszázs és Lakner Antal záró tárlatvezetése: 2019.12.07. 17:00

Helyszín: Glassyard Galéria

1061 Budapest, Paulay E. u. 25-27.

Téreltérítés Munkacsoport