Soproni Egyetem x Építész Mustra

A csapat egy lugasszerkezetet tervezett Szegire, a Polgármesteri Hivatal melletti focipálya és a játszótér közti árokpartra. Bán Boróka, Deák Malvin, Jakabos Juli és Mangliár László csapattagok arról beszéltek, hogy az átjáróként használt területet a falu lakosságán kívül is sokan használják, ezért egy ideális helyszíne lehet a kikapcsolódásnak. 

ÉF: Dolgoztatok már korábban együtt?

Bán Boróka (BB): Én, Juli meg Maja osztálytársak vagyunk az egyetemen, ahol ez a projekt egy tervezési feladat volt. Akkor még Szegin belül a Bodrog-partjára és a játszótérre is lehetett tervezni, legtöbben inkább az előzőt választották. Mindenki egyéni munkán dolgozott, de amikor lezártuk a félévet, összeült a csapat egy egységes terv kialakításához. Kicsit módosult a feladatunk, mert a polgármester azt javasolta, hogy vessük el a Bodrog-parti terveket, mivel ott télen kiárad a jeges víz. Ő inkább azt akarta, hogy a játszótérre tervezzünk egy árnyékolót. Így félre kellett tenni azokat a Bodrog-parti terveket, amiken - sokan közülünk - eddig dolgoztunk. Többször találkoztunk, és úgy döntöttünk, hogy inkább a játszóteret és a városháza mögötti focipályát összekötő árokpartra tervezünk egy lugasos szerkezetet. Ez a helyszín azért is érdekes, mert nagyon sok falusi rendezvényt tartanak a focipályán, így annak ellenére, hogy elég lejtős terep, sokan járnak erre. Úgy láttuk, hogy egyébként is van itt nyüzsgés, ezért ki lehet alakítani egy olyan életteret, ahol le lehet ülni és beszélgetni, mivel van egy kis árnyék. Egyúttal olyan esztétikai minőséget is adhat, ami összerendezi az egész területet.

ÉF: Mennyire volt nehéz az, hogy a különböző egyéni koncepciókból egy legyen?

Deák Malvin (DM): Az még fontos, hogy ezen a kurzuson mindenkinek kötelező volt tervezni, ezért az egyéni koncepciók megszületése más szempontból is érdekes lehetett az embereknek. A Bodrog-partjára terveztek azok, akik a csapatban maradtak végül, ezért ez a helyszín nekünk is új volt - így tiszta lappal indítottunk.

BB: Nem mindig jött össze a csapatmunka miután lezártuk a félévet, és sokszor arról konzultáltunk, hogy egyes lépésekben hogyan haladjunk. Egy idő után már nem mindenki foglalkozott vele. Nekem ez volt a szakmai gyakorlatom témája, ezért viszonylag sokat kellett dolgoznom rajta. Gyakorlatilag arra redukálódott a csapatmunka, hogy egyeztetni kellett a részletekről.

ÉF: A koncepció sokat változott ezek szerint. Most hol tart?

BB: Egy domboldalba készül a lugas: a teljes szerkezet alapja 48 fix, függőleges oszlop, amelyre felkerül egy olyan keretrendszer, amiből majd kialakulhat a lugas. Ezenkívül különböző leülésre alkalmas felületeket is beleteszünk, hogy ne csak átsétálásra legyen alkalmas a tér. Jelenleg ott tartunk, hogy lefestjük az egészet fehérre.

DM: A tér egyébként azért érdekes, mert egy szinten van a focipálya, a Polgármesteri Hivatal, illetve a játszótér. Ahogy leérünk az árokpartra, lejt a terep, de a hídon átérve a játszótér részénél ugyanaz a szint van, mint a Polgármesteri Hivatalnál. A tájban is van egy átfolyás, amit követni fog a lugas.

ÉF: Arra van elképzelésetek, hogy mivel fogjátok befuttatni a struktúrát?

BB: Erre nincs még konkrét terv, mert a Lugas egyelőre egy elvont név. Voltak különböző fantázianévvel ellátott tervek, például Akvárium a játszótéren. Most kitaláltuk ezt a lugasjelleget, és így Lugasvárium lett a neve. A környéken egyébként lonc van, de az szerintem pont nem lenne odaillő. Úgy gondolom, hogy a falu lakosságának is részt kell vennie ebben a döntésben.

DM: Ezt szerintem jó nyílt kérdésként meghagyni. Majd benövi a természet.

ÉF: Milyen közönség fogja szerintetek használni a megépült alkotást?

BB: Vannak az említett rendezvények, amelyek elég nagy réteget tudnak megérinteni. Egy ilyenfajta installáció azért nagyon jó, mert korosztálytól független. Hangulatos tér, amelynek nincs specifikus célközönsége, mindneki előtt nyitottan áll.

DM: Ez egy viszonylag pici falu, ezért ha a játszótér tervénél maradunk, pár szülőre és gyerekre szűkül a használók közössége. A lugas egy átmeneti térben van, és emiatt talán több embert tud bevonni. Persze nem feltételenül mindennapi használatra, de a rendezvények alkalmával nagyobb közönséget is be tud fogadni.

ÉF: Hogyan ment a polgármesterrel az intézkedés, mennyire támogatta az ötleteket?

BB: A csoportvezetőnk, Herczeg Tamás beszélt vele legtöbbet. Tőle azt hallottuk, hogy minden ötletet támogatott.

Mangliár László (ML): Ő bármire azt mondta, hogy jó – egyúttal kicsit azt is kommunikálta, hogy nincs szüksége semmire, ami meg is nehezítette a munkát.

Jakabos Juli (JJ): Viszont nagyon nyitott volt. Például voltak olyan problémafelvetések, hogy ha teljesen beépítünk egy olyan domboldalt, amit átjárásra használnak, akkor korlátozzuk a járókelőket erre az általunk kitalált útvonalra. Ezt a kérdést is ránk bízta; megadta a lehetőségét annak is, hogy beépítsük az egészet. De végül nem így döntöttünk.

ÉF: A tábor alatt hogy megy a csapatmunka?

ML: Közös delegációnk van szerintem. A projektvezetők kézbevették és vezetik a munkát, de nem zárják ki a hallgatókat a közös gondolkodásból. Ez így van rendjén.

DM: Nekünk nincs annyi tapasztalatunk, ezért sok kérdésben veszünk részt, de több felelősséget vállalnak a projektvezetők. Nehéz kérdés a projekt ezen szakaszában, hogy hogyan tudunk mi is ugyanolyan mélységig részt vállalni a munkában. Hogyan kell vagy kell-e egyáltalán kompenzálni azt, hogy kevesebb a tudásunk. Mindez persze nem vesz el attól, hogy szeressük azt, amit csinálunk.

ÉF: Milyen érzés az, hogy meg fognak épülni a terveitek?

DM: Én még nem teljesen fogtam fel ezt - távolinak tűnik. Az nagyon jó érzés, hogy most mi is csinálhatunk olyan dolgokat, amikről eddig mind elméleti, mind gyakorlati értelemben kevés tapasztalatot szereztünk.

Kiss-Pál Anna

Soproni Egyetem

projektvezető: Hadas László, Herczeg Tamás

csapat: Bán Boróka, Deák Malvin, Jakabos Juli, Veres Csaba, Mangliár László, Csíkszentmihályi Ányos