Sósfürdő

Berényi Zsófia diplomaterve BME Középülettervezési Tanszék konzulens: Lenzsér Péter DLA

Berényi Zsófia diplomaterve
BME Középülettervezési Tanszék
konzulens: Lenzsér Péter DLA

 

A tervezett Sósfürdő épülete Budapest, XI.kerületi Szt. Imre Kórház területén húzódik. A helyszínen ma egy romos fedett raktár funkciójú nyitott szín áll, valamint attól északra az egykori tanuszoda leromlott állapotú, bontandó épülete található.
A terület hasznosítása régi terve a kerületi önkormányzatnak, melyhez továbbra is befektetőket keresnek. Elképzelésekben szerepel egy szanatórium és szálloda beruházás, mely kihasználná a terület ma parlagon heverő adottságát: a másfél évszázaddal ezelőttől használt és annál jóval régebb óta ismert gyógyvizet. A hasznosítási program véleményem szerint túlépítené a területet, valamint kicsi a valószínűsége egy gyógyszanatórium sikerének Budapestnek ezen a részén, amelynek tőszomszédságában robognak el a 7es buszok, található a kelenföldi lakótelep jelentős része, s a Tétényi út kifejezetten nagy ingázóforgalmat bonyolít. Bár a Szt. Imre Kórház mai főépülete, s a többi régi kiszolgáló épület szanatóriumi céllal épült fel, melyet a II. világháború kórházigénye változtatott meg, ugyanakkor a terv kialakításakor, az 1930as évektől kezdve ez a terület kertes házas, villanegyed jellegű terület volt, hatalmas üres, zsombékos mezőkkel, melyek nem tették lehetővé az adott kor technikai felkészültsége mellett a beépítést.

 

 

A XI. kerület Budapest egyik legnagyobb kiterjedésű és lakosságú kerülete, melynek egyetlen kórháza a Szt. Imre Kórház. Ennek megfelelően, az épületállomány további bővítése várható, valamint helikopter leszállópálya létesítése következik. Ezen körülmények között nincs túl sok realitása egy hotel jellegű gyógyszanatóriumnak, viszont egy fürdőnek annál is inkább, hogy a terület szomszédságában található Bikáspark területére a 70-es években a uszoda és sportlétesítmények kialakítását igérték, melyből nem valósult meg semmi, csak a közpark. És bár a ’80as években felépült a Kondorosi Úti, azaz ma Nyéki Imre uszoda, a terület adottságát kiaknázó gyógyfürdő nem található a kerületben. A kis egymedencés tanuszoda pedig az 1990-es évek elejétől zárva van.

Az épület PPP beruházásban készülhetne el, intézményi rendszere szerint szerződésben meghatározott időre közös használatba kerülne, az önkormányzat képviselőiből és magántőke képviselőiből álló szervezet irányítaná. A szerződésben meghatározott idő múlva pedig a Kórház kezelésébe kerülne vissza a használati jog. Elsődleges feladata a gyógyvízkincs értelmes felhasználásán, a főként a lakosságnak, valamint az ingázóknak nyújtandó rekreációs, valamint gyógyulási lehetőségeken túl az épített környezet minőségi javítása. Ennek megfelelően a ma elhanyagolt Sóspark-ot rendezi az épület, tömegében pedig megkísérel átmenetet képezni a Kórház épületeinek tömbjei és a környező családi házas, villanegyed jellegű beépítés volumene között.

 

 

Budapesti szemszögből nézve a „Budapest, a fürdőváros" banalitásán túl számot kell vetnünk azzal a ténnyel, hogy meglévő fürdőink legfőképp a 19 század végétől a 20. elejéig tartó fejlesztési hullám idején épültek, a strandok pedig a 30as évektől jöttek divatba. Tehát az adott hatalmas mennyiségű ásványvíz és gyógyvízkincs értelmes kihasználásáért nem történt semmilyen fejlesztés az utóbbi 80 évben. Meglévő fürdőink romosak és alaposan kihasználtak, a turistákon és a rendszeres törzsvendégeken kívül a lakosság is használja, akár különböző formákban (vízimozi, éjszakai fürdés, Cinetrip, stb), de ez a típusú használat nem mondható rendszeresnek. Ugyanakkor, a sokat hangoztatott egészségesebb életmódra való törekvés, a „spa" a szónak eredeti értelmében egyre népszerűbb, ennek megfelelően várhatóan bővül az ilyen jellegű létesítményekre való igény.

„…Budapestnek ezzel szemben a legnagyobb lehetősége éppen az, hogy a fürdők világa kézzelfogható közelségben kínálja szolgáltatásait és örömeit. A fürdők, uszodák igénybe vétele tehát sokkal inkább a wellness, a rendszeres napi vagy heti kondicionáló vagy éppen relaxáló órákkal ajándékozhatja meg a látogatót. Ha így van, helyesnek látszik a következtetés: a budapesti fürdők kiemelt célközönségének nem a turistákat, hanem éppen a helyben lakót, a városi polgárt kell tekintenünk." Erő Zoltán: Budapest, fürdőváros. Megjelent: Budapest folyóirat, 2004/4 szám.

 

 

Általános adatok
A helyszín Budapest XI. kerülete, Szent Imre Kórház. Az észak-déli tengelyű Tétényi Út mentén húzódó kórházi épületek között található a körülbelül 500 méter mély fúrt XI/15 (20-1) gyógyvíz kút, az épületek mögött pedig a Halmi út és a Fejér Lipót utca által határolt, a mai napig a kórház tulajdonában lévő Sóspark. A park és a beépíthető kórházi terület között található választott helyszínem, a terület igen enyhén lejt a park irányába. A Fejér Lipót utca és Halmi út ellenkező oldalán található épületek jellemzően családi ház, villa és kevéslakásos társasházak, szabadonálló beépítésűek.

A tervezett épület ismertetése
Az épület alapvetően földszintes lényegi funkciójának is megfelelően igyekszik nem túl mélyen belemerülni a magas szinten álló, agresszív talajvízbe. A terepszint alatt a medencék terei és az azok működtetéséhez szükséges gépészeti szint helyezkedik el. A medencékben a víz összegyűlik, mint egy természetes morfológiai képződményben, majd a terep tovább hullámzik, és így kivetíti az épület osztását a Sósparkra, valamint mesterséges tájként hozza létre a különböző térburkolatokkal ellátott terepterápiás területet. A belső térbe helyezett „bútor" jellegű, a cellás helyiségeket magába foglaló tömeg választja el egymástól a közönségforgalmi és a csak fürdővendégek által használt zónát. Ezen tömegelem galériaszintjén különböző kiegészítő funkciójú terek lettek elhelyezve. A légtér lezárására és a különböző gépészeti igények megoldhatósága érdekében üvegfal lehatárolás is készül. Az egyes terek mozgásukban korlátozott személyek számára is teljes mértékben megközelíthetők, ennek megkönnyítésére lift épül.

A közönségforgalmi sáv visszahozza, sőt az épületen belüli publikus sétányszerű, végigjárható térré fejleszti az azelőtt a betonkerítés mellett végigvezető gyalogos útvonalat.