Szabados Árpádra emlékezünk

Szabados Árpád festő, grafikus, a felsőfokú képzőművészeti oktatás meghatározó alakja volt. Neki köszönhető az új egyetemi képzési rendszer kidolgozása, amely lehetővé tette a művész és a tanári diploma együttes megszerzését. 

Szabados Árpád a magyar képzőművészet egyik doyenje, a felsőfokú képzőművészeti oktatás meghatározó alakja. 1968-ban végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát. 1970-től tizenöt évig volt a Mozgó Világ képzőművészeti főszerkesztője, évekig vezette a Magyar Nemzeti Galéria Gyermek és Ifjúsági Képzőművészeti Műhelyét, a GYIK Műhelyt. 1984-től lett a Képzőművészeti Főiskola tanára, majd 1995-től 2002-ig a rektora. Vezetése alatt lényeges, máig meghatározó átalakulások történtek az Egyetem életében. A rendszerváltozáskor elkezdődött radikális változások ebben az időszakban alakultak szilárd és következetes struktúrává. A Magyar Képzőművészeti Főiskola rektorsága alatt alakult egyetemmé. Neki köszönhető az új egyetemi képzési rendszer kidolgozása, amely lehetővé tette a művész és a tanári diploma együttes megszerzését. Tevékenységének eredménye a számára különösen kedves tihanyi Somogyi József Művésztelep rekonstrukciója. Az egyetem doktori képzésének rendszere is az ő rektorsága idejéhez fűződik. Az Egyetemért végzett, a jövőt meghatározó felelős tevékenységéért a Magyar Képzőművészeti Egyetem 2016-ban Rector Emeritus címet adományozott neki.

Szabados Árpád munkásságát számos hazai és nemzetközi kitüntetéssel díjazták ‒ többek között Derkovits-ösztöndíj (1970), Munkácsy-díj (1976), Érdemes Művész (1990), Nemzetközi Európa-Ázsia Biennále festészeti fődíj, Ankara (1990); Krakkó-Katowice Nemzetközi Biennále díja (1991); Alpok-Adria Nemzetközi Grafikai Biennále Grand Prix, Ljubljana (1992); Széchenyi Professzori ösztöndíj (1998); Szalay Lajos-díj (2002) ‒, műveit a Nemzeti Galériában, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, Pécsen, Győrben és Miskolcon őrzik közgyűjtemények.

Szabados Árpádot a Magyar Képzőművészeti Egyetem saját halottjának tekinti.