Szálloda a toronyórában - Tatzu Nishi nagyvárosi térinstallációi

@RM: Elgondolkodtató az is, hogy vajon Tatzu Nishi miért éppen Európát mentesíti a fásultságtól? Vajon mit szólnának honfitársai,ha odamenne kigyomlálni néhány Tsukiyama-t, esetleg beültetni parlagfűvel egy zen kolostorkertet avagy túrabakkancsal belegyalogolni az ezoterikus gereblyevonalakba(Kare Sansui) egy szép tavaszi hajnalon meg ilyenek, csak mert fásultság ellen, meg újra felfedezés okán.

@FenyvesiHK: Na persze, Pei sem egy koreai palota udvarának a kellős közepébe sikerített egy üvegpiramist, ami ugyan lehet, hogy egy ázsiai turistának hasbavágós, csak éppen semmi keresni valója nincs ott...

@FenyvesiHK: ...kérdés, hogy kik a "honfitársai" - Nishi ugyanis a münsteri művészeti egyetemen végzett, s azóta berlinben él... ettől függetlenül nekem sem túl édes tőle a szájíz, sőt, csak viccesnek tartom hogy a kérdés itt elég hamar nemzetiségi-hovatartozási kanyart vesz. szóval miért kell a kérdésbe nagy piros krétával belerajzolni egy európa-ázsia törésvonalat? nem lehet valaki saját jogán [mondjuk] érzéketlen, vad, stb?... csak kérdezem. (hogy pei-nek mi köze egy koreai palotához, azt pláne nem értem.)

@másik: Szerintem nincs itt semmi törésvonal, csupán kultúrák (elvileg kölcsönösen tisztelt kultúrák) különbözősége. Attól,hogy valaki Münsterben elvégez egy iskolát és Berlinbe költözik, nem vedli le, mint kígyó a bőrét a saját, történetesen ázsiai kultúráját, amiben eszmélt. Ebben az ázsiai kultúrában teljesen mások a hangsúlyok és az elképzelések pl. szobrok,toronyórák és görög-római-zsidó-keresztény kultszimbólumok ügyében.Csak ennyiben érdekes a jóember honnanjövése. Persze zsigerből is lehet baromkodni.

@FenyvesiHK: Ez a toronyórásdi csak geg, semmi más. A japán kolléga gesztusait a hajdani Reichstag-csomagoló bolgáréhoz érzem közelállónak, azzal együtt, hogy arról még eszembe jutott valami (hogy mi, azt elfelejtettem), ám erről a japán állványozóművészről már semmi. Ami persze múlhat az én húszéves jellemfejlődésemen is :-)

@zapata: A "semmi keresnivalója ott" megállapítást azért picit árnyalja szerintem a Louvre - nagy francia forradalom - függetlenségi háború - egy dolláros a  piramis szimbólummal - szabadkőművesség - Mitterrand gondolatmenet...

No és persze Napóleon Louvre-ban megtekinthető egyiptomi műkincs harácsolása se kutya. Pei üvegpiramisa és a Fordpiramis közé azért nem rakható az egyenlőségjel :-)

@másik: Fenyvesinek és többeknek: megfricskázni nyilván csak a veretes, közkincs-szerű dolgokat éri meg. Nishi, valamint a bulgár csomagolástechnikus és a többi hivatásos megbotránkoztató ezért nem a többség számára eleve ezotériát jelentő alkotásokat világítja meg új nézőpontból, hanem a bevetteket. Ezekben a gesztusokban szerintem nincs semmi kultúrák közötti harc, vagy nemzeti jellegű "beszólás". Amúgy - tetszik vagy sem - ma minden kultúra a nyugati típusú civilizáció emésztőgödrében leledzik és ott attól függően fejlődik vagy nem, hogy képes-e a nyugati típusú civilizációhoz egyenes vonalú gyorsuló mozgással közelítő emberiség bármely szeletének bármit is mondani. Vannak bátorító példák a nem-nyugati "kultúrtermékek" worldwide terjeszkedésére és továbbélésére: például a buddhizmus világszerte megfigyelhető térhódítása ilyennek mondható. Hervasztó ugyanakkor, hogy a lokális kultúrák némelyike csak mint egy adott nemzeti/emberfajtabéli identitás őrzője virágzik (pl. az iszlám), anélkül, hogy érdemleges kulturális hatást gyakorolna más népcsoportokra.

@Pákozdi Imre: Ha én egyszer elvetődök Hamburgba vagy Gentbe, akkor szeretném megnézni a'la natur a városháza vagy óratorony homlokzatát és egyáltalán nem szórakoztat az elébarkácsolt állványzat, geg ide vagy oda, mert azt látok eleget hazai lakókörnyezetemben is. Ha esetleg felmászhatok (20 EUR/mászás) megcsiklandozni Viktória felséges orrát, hát az sem hoz lázba, bár az már inkább. Korántsem kultúrharcra gondoltam csak különböző érzékenységű gondolkodásra. Számomra sokkal szimpatikusabb, ha már geg, ha az elárul valamit arról,(a kultúrájáról,népéről,különbözőségéről stb. )aki csinálta, pl. Wei-Wei porcelánszotyolái a Tate-ben 2010-ben. De erről már volt szó itt az ÉF-en.

@FenyvesiHK: Teljesen egyetértek. Remélem, hogy az előzőekben egy szó erejéig sem pártoltam a japán scaffolding artist munkásságát.

@Pákozdi Imre: Ha kicsiny világunkban rendben mennének a dolgok, de bankbedőlések, munkanélküliség és hitelzsarolások árnyékában ez a pimaszság apoteózisának is beillene. Jó kis szórakozás gazdag polgároknak Európában. Ámde ki ne akart volna sasmadárrá változni és fölrepülni az óratorony gombjára, hogy megnézze úgy istenigazában közelről, meg Viktória dús keblére hajtani a fejét... Ez tényleg egy ősi gyerekkori álom. Lehet, hogy a velünk élő szobrokat, építményeket nem vizsgáljuk meg naponta tüzetesen, de mindenképpen beleépülnek a vizualitásunk tudatalattijába és igen, a harmóniatudatunknak is része, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Én például minden esetben, ha arra járok, bocsánatot kérek Beethoven Lajostól a Városmajori parkban, amiért Horvay János egy slafrokját igazító atléta testére illesztette a Mester sohasemilyenvolt fejét. Na ezt mondjuk bátran be lehetne dobozolni. Az állványzat viszont sajnos frusztráló. Egy európai város ideges lüktetésében minden ideiglenes dolog idegesítő. A túristák is elragadtatva fogják a tiszteletreméltó uralkodó, generális, hadvezér lovasszobrának farkavégét vagy nagy költők könyökét fotózni,ami éppen kilátszik a gipszkartonból.

@FenyvesiHK: Igen, szóval nagyon remélem, hogy mind a genti, mind a hamburgi Big Ben negyedóránként jó hangosan elüti az időt, ráadásul az egész órákat a 24 órás skálán :-). Amúgy a csúcs a hamburgi enteriőr: az asszony pont úgy unja a férfit, mintha nem is kapott volna éppen egy toronyórát, lánccal.

@FenyvesiHK: Szerintem ez a projekt pont az ideiglenes jellege és a más perspektíva miatt érdekes. Lehet ugyan, hogy egy nagyváros lüktetésében minden ideiglenes dolog idegesítő, de az egyben a nagyváros sajátja, hogy mindig tele van ideiglenes dolgokkal. Ez van. Aki nyugalomra vágyik, picit elmegy vidékre. De most komolyan! Kit zavar, hogy ideiglenesen egy extrém nappali része lesz egy köztéri szobor, ha így a galambokon kívül mást is vonz, és még fizetnek is érte, valamint a folyamat nem irreverzibilis? Nem kéne egy picivel több nyitottsággal, a homo ludens nyitottságával állni ehhez? Ez azért nem egy 'Zeppelin'! Az a kérdés is bátran feltehető, hogy egy-egy ilyen projekt után az ott élők nem néznek-e majd más szemmel az adott épületre, szoborra. Vagy: ragadott volna bárki billentyűzetet, hogy ama Viktória szobor dús keblének védelmében írjon pár sort, ha ez a projekt nem építi körbe hangsúlyozottan csak ideiglenesen?

@bardóczi: Ebben Sándor véleményéhez húzok: és nagyon fontos szóként emelném ki az ideiglenességet. Ezek az alkotók nem gondolnám hogy tönkretesznek, hanem (a tér, a város életében egy másodpercnyi időre) felvetnek egy más nézőpontot, egy más olvasatot. Szó szerint veszik hogy az adott helyek (szobrok, műalkotások, közterek, épületek) a KÖZ tulajdonában vannak, és – a dolgot némileg dramatizálva – ezt meg is mutatják. Nem lesz-e gazdagabb egy köztéri szobor, ha pár hétig szokatlan szituációba kerül, ami miatt viszonyulnunk kell hozzá, ami miatt muszáj hogy átértékeljük (kialakítsuk?) a hozzá kapcsolódó viszonyunkat? Nagyon szép példák Christo némely munkái, avagy konkrétan a Reichstag-installációja: a város egy emberként, egy hatalmas (két hétig tartó) ünnepként élte meg. ...mindeközben ne feledjük, hogy a hétköznapokban simán elviseljük (lenyeljük) szobraink téli becsomagolását, épületeink hulló vakolatok miatti „ideiglenes” felállványozását, ottfelejtődését. Nyilván lehet kritizálni a fenti munkákat, de ha valamiről szólnak, akkor PONT nem az elfelejtésről, a szürkeségről, a jelentés-nélküliségről. Sőt: ezek az új installációk sem új jelentést kívánnak az eredetibe belelapátolni: annak eredeti milyenségét próbálják felmutatni, egy szokatlan nézőpont drámaiságával felerősítve. És sosem az alkotónak, az "egyénnek": a KÖZnek, a mindenkori városlakónak - akihez a közéri alkotások eredetileg is szólnak.

@mB: Ezzel egyetértek. Az ideiglenesség amúgy nem zavar és belátom: a szokatlan szituációba hozott műalkotás valóban "ficánkolni" kezd. Ami zavar, az a megvalósítás esztétikai tökéletlensége. Christo, a bolgár csomagolástechnikus - köszönöm a nevet! - bármit csinált, szép is volt. A becsomagolt Reichstag helyre kis ajándékcsomag lett; a csillogó anyag villámcsapás-szerűen domesztikálta ezt a baljós múltú épületet. Akárhogy is, a becsomagolás gesztusa kultúr- és politikatörténeti gesztussá vált. Ez a japán egyén viszont hihetetlenül ronda és elemi módon erőltetett installációkat készít. A belterek még jópofák is; ám az állványok hátborzongatóak. Az állványzatok kitekert természetellenessége főmotívum; és ahogy ezek a max. 10 éves időtartamra tervezett fémpálcikák sebeket ejtve megtámaszkodnak az örökkévalóság igényével megépített tetőszerkezeteken, hát mintha egy pók próbálna meg erotikusan boldogítani egy elefántot. A berlini japán tehát százezrek szeme láttára megvalósított, többszörösen ronda struktúrák gátlástalan alkalmazásával teremt egy jól fényképezhető, porszemnyi, kétes szenzációt. Na ez a bajom vele.

@mB: Hát nem tudom, talán éppen valami igazán ludens hiánya miatt fanyar ez az egész. Talán másképpen jelenne meg, ha az amúgy is tisztításra, felújításra munkába vett köztéri építmények , szobrok állványozása közben jutna eszébe valakinek, hogy ezzel játszani is lehet, akkor ezzel a gesztussal jobban viselnénk egy szükséges kellemetlen látványt és tényleg örülnénk, hogy valakiben robotoláskor is lakik egy kis homo ludens. De ezt játszásiból direkt teremteni?... De ha mégis, akkor meg legyen benne valami, amitől nem kell percekig álldigálnom, hogy megfejtsem, ez most vicc vagy tényleg állványoznak, elkerítenek, kivonnak valamit a KÖZ-ből(ideiglenesen!), meg persze egy kis pénzecskét is csinálnak vele valakik ideiglenesen, bár ez zavar a legkevésbé. Viktória lábainál homleszként is leülhetek meginni a tablettás boromat. A szoborszállóba be sem tehetem a lábam, mert nincs a bukszámban annyi. Most akkor hová lett a köz.

@FenyvesiHK: Van úgy szerintem a Viktóriával is, hogy észre se veszed, ha ott van a köznek, de ha ideiglenesen kisajátítják valakik, akkor elkezded becsülni. (különben a szövegben azt olvastam, hogy a szobából ki és becsekkolás közötti takarítási szünetben a köz szabadon látogathatja egy más perspektívából).

@FenyvesiHK: "Az igazán ludens hiánya...". Hányszor keseríti meg ez a hiány a jópofának szánt "művészi" gesztusok élvezetét! Tegnap láttam a Johnny Depp és Michelle Pfeiffer nevével fémjelzett "Éjsötét árnyék" c. filmet az akali kertmoziban. Vámpíros és állítólag ironikus. Biztos az, na de milyen áron! Borzalom, unalom, gyalázat: vér, hányás, gagyi fordulatok egy csepp, piciny kis irónikus szálért... Kb. ilyen ennek a toronyórás japán gegnek az élvezet/kártétel aránya.

@bardóczi: Na igen, de hol a vicchatár? Nyugdíjas nénikék összeadják a "Hadirokkant Ovónő" köztéri szobrára valót. Egyszercsak megjelenik Mr.Geg, körbekeríti vörös posztóval és kiírja rá, hogy Love Hotel( Réservez une chambre dans notre hôtel d'amour. Chambres pour amoureux, thématiques, avec décorations attractives. Love Hôtel discret ...) takarítási szünetben a használt óvszerek szedegetésekor, két pásztoróra között a nénikék besurranhatnak a hátsó ajtón megtekinteni a szobrukat, megvan-e még... Abban viszont biztos vagyok, hogy egészen más perspektívából fogják látni.

@FenyvesiHK: „A szoborszállóba be sem tehetem a lábam, mert nincs a bukszámban annyi”. - nem: BÁRKI szabadon látogathatja, ingyen (reggel 7 és este 10 között). [el kellett volna olvasni a szöveget is.. ;-)] „kivonnak valamit a KÖZ-ből (…) meg persze egy kis pénzecskét is csinálnak vele valakik” - nem: hozzáadnak a KÖZhöz (ideiglenesen, a város tudtával, engedélyével) egy új megközelítési lehetőséget, kalandot, megismerést, a múlttal való élményszerű találkozást - ingyen, a hotelból befolyó pénz pedig (javarészt) a KÖZ-é lesz, hiszen a bérbeadó a város. Azaz: az akció eredményeként „gazdaságilag” és vizuálisan is, megtapasztalhatóan is életre kel néhány köztéri szobor. „ronda és elemi módon erőltetett installációkat készít” – ha én nem Japán Egyén lennék hanem (mondjuk) Ferencvárosi Lakos (F. L.), s mint ilyen, európai, így is gondolkozhatnék, akár: „Beh izgalmas lenne közelről is megmutatni ezeket a szeretett, sokszor viszont valóban elfeledettnek és messzinek tűnő remek szobrokat. Közel kéne lépnünk hozzájuk – ez bizony csak valamilyen építménnyel valósítható meg. Ha ez az építmény viszont egy erőteljes épített gesztus, egy határozott ÉPÍTMÉNY (legyen bármily szép is), mindenképpen konkurálni fog a szoborral (toronyal, stb.), erős lesz, hangsúlyos, amit nem szeretnék. Nem szeretném semmiképpen a véglegesség érzetét sem sugallni, ezért olyasmit alkalmazok, ami önmagában is jelzi, hogy ami idekerül, az 1.) könnyed, 2.) ideiglenes, 3.) látványában viszont megszokott, és főleg „kiszolgáló” jellegű, amit a berlini szem – de mondjuk a ferencvárosi is – nem véli majd az épület részének, hanem azt (logikusan) valami ideiglenes, átmeneti, nota bene jobbító szándékot takaró provizórikumnak tekinti. Megvan: legyen ÁLLVÁNY! Sőt: könnyűállvány! Igen, azt hiszem ez lesz a jó – és a fentiek alapján – itt Európában – jól dekódolható, világos üzenet; aminek révén lám, kicsit intenzívebbé lesz a tér, és MINDENKI együtt él a szobor pillanatnyi árnyalatváltozásával. Bárha! Valahogy így - és persze ezt bármiféle Japán Egyén valószínűleg nem tudná ilyen fifikásan kigondolni - meg hát más is a kultúrája, ugye.. :-) „ezek a max. 10 éves időtartamra tervezett fémpálcikák sebeket ejtve megtámaszkodnak”… – természetesen nem ejtenek sebeket, jól láthatóak a kiváltások és az eredeti épületek és szobrok maximális megőrzése, tiszteletben tartása (mint bármely más épületfelújításnál, toronysisak-cserénél, satöbbi).

@bardóczi: Csak két apró kérdés: "Lehet ugyan, hogy egy nagyváros lüktetésében minden ideiglenes dolog idegesítő, de az egyben a nagyváros sajátja, hogy mindig tele van ideiglenes dolgokkal. Ez van." De akkor minek ezt fokozni DIREKT ? "hangsúlyozottan csak ideiglenesen?" De ugye az ideiglenesség fogalmát nem a szovjet felszabadító csapatok elvi állásfoglalása szerint értelmezzük?

@FenyvesiHK: --- "minek ezt fokozni DIREKT ?" - vannak ilyenek a világban akik direkt ilyeneket fokoznak, és építenek ideiglenességeket összevissza a városokba: szabadtéri színpadot, zenepavilont, borfesztivált, könyvfesztivált... ezek ilyenek, na. rontó pál mindegyik! --- "az ideiglenesség fogalmát nem a szovjet felszabadító csapatok"... - de de, tuti hogy ott fog maradni minden* ilyen alkotás, év-ti-ze-de-kig. ahogy mindig ott marad az összes szabadtéri színpad, könyv-pavilon, stb. ott hagyják. ezek ilyenek. *a cikkben bemutatott munkák már jelenleg sincsenek meg, kivéve a genti, azt szeptember 15-én bontják. ;-)

@mB: „A szoborszállóba be sem tehetem a lábam, mert nincs a bukszámban annyi”. - nem: BÁRKI szabadon látogathatja, ingyen (reggel 7 és este 10 között). [el kellett volna olvasni a szöveget is.. ;-)]" Elolvastam volt, ám a szoborszállóba való lábbetételt úgy értettem, hogy én (és még sokan) nem engedhetem meg magamnak, hogy lakjak benne(105 EUR/éj), merthogy a szálloda arra való... persze nézegetni is lehet ingyen "a hotelból befolyó pénz pedig (javarészt) a KÖZ-é lesz, hiszen a bérbeadó a város." A szövegből: "Újabban ideiglenes luxushotel-szobákat létesít ily módon, és szállás-szolgáltatásként értékesíti műveit." Sőt mégújabban: "Viktória királynőt ábrázoló köztéri szobrát alakította át Villa Viktoria néven luxushotel-szobává. ..... ami napi több ezer fontba kerül" de Tatzu úr a befolyó pénzt bizonyára (javarészt)felajánlja, befizeti a városnak ámbár említettem, hogy ez nem érdekel Mi itten szelíden ironizálva gondolkodunk egy "művészi" pimaszságról avagy lelkesültségről , ami íme gazdasági tevékenységgé fejlődött, kedves mB nem kell azért indulatba jönni és megvédeni tőlünk a NAGY ötletet virágozzék minden virág legalább egyszer az életben megnézhetjük milyen Viktória füle háromszoros életnagyságban INGYEN! Azt csak remélni merem BÁRHA! hogy nem kell az állványrengetegben ÁRNYALATVÁLTOZOTT szobrok tövében MINDENKINEK intenzíven örvendeni dekódolás közben?

@mB: Csak az éntőlem idézettekre, tehát az utolsó két passzusra reagálok. Nem vitatom Nishi úr(hölgy?) jóindulatát. Én az egész, általa feltalált buli művészet voltát tagadom, és azt állítom, hogy amit tesz, az elemi illeszkedési normákat sért. Felhívom továbbá a figyelmet az egész roppant sekélyes mivoltára: gegről van szó, nem pátoszról, amire az Ön Ferencvárosi Lakosa - úgy tűnik - hajlamos.

@mB: A Ferencvárosban egyébként fordított a módi. Ott a magasban trónoló építészeti hangsúlyok szoknak alászállni és ez nem tartozik az Önnel folytatott hosszas évődés keretébe, mB. Az Iparművészeti Múzeum kupolájának büszke díszére, lámpására gondolok, amelyet - reméljük ideiglenesen - lebontottak, hogy megújulva, majdan ismét díszíthesse a talán legszebb budapesti épületet... Nocsak, ez a Ferencváros. Még a végén én is elérzékenyülök.

@másik: Ez az ideiglenesség nem az az ideiglenesség amit a felsoroltak jelentenek. A szovjet csapatok emlegetése csak a félelem hangja, hogy ha egyszer a tőke megtalál egy ilyen ötletet... Viszont elmesélek egy jó ideiglenest: Egy évtizede is megvan, hogy Rovinjban szegény szent(sviat) Eufémiának kilukadt a feje teteje ott fönn a toronyban. Egyre bánatosabban nyikorgott, még így lukasan is szorgalmasan mutatva az irányt a hajósoknak. Le is szedték a derék rovinjiak és egyszer csak ott állt előttünk a város főterén, szegecselt rézvalójában Eufémiácska 4,7 m magasan, pedig 15 se volt, mikor kerékbetörték a gaz rómaiak. A nép meg csak gyűlt köré, óvatos kezek tapogatták, csodálták méreteit, a hatalmas szemét, óriás, finom ívű kezeit, meg a homlokába vert új rézszegecseket.Így tartott ez hetekig. Valóságos nagy ünnepség kerekedett körülötte esténként, gyertyákat raktak elé, valaki gitározott, padokat hoztak ki,az emberek iszogattak és csak nézték, nézték az ő földreszállt Eufémiájukat. Egy délelőtt meg valaki létrát kerített és a gyerekek hatalmas virágkoszorút raktak a szent leányzó reparált fejére. Szerelmespárok fényképezkedtek vele, a fiú épp a térdéig ért a képeken és nagypapák vizsgálták köpenyének oxidzöldjeit. Még ma is bizserget az öröm, milyen jó volt így együtt lenni vele, akit olyan sokszor néztünk kimerevített nyakkal ott fönn a magasban és hallgattuk szelíd csikorgását,mikor megfordult a szél. Nem voltak művészek a közelben, csak mi, meg a melósok, akik időnként meglátogatták és igazítottak rajta ezt-azt. Aztán egy hajnalon elindult vissza a girbegurba köves utcákon felfelé a torony tetejére, hogy tovább szolgáljon és védjen. Ez bizony jó happening volt, spontán, sok ludációval, nevetéssel, örömmel, amit mindenki hazavitt. Még állvány se kellett hozzá, meg luxusszobát se kerített köré senki, csak az Adria szele borzolta ott köztünk Eufémiánknak azt a szép új, csillógó rézhaját.

@FenyvesiHK: :-))))

@másik: Mondjuk ha egy ilyen Budapesten történne, akkor az ideiglenességnek télleg lenne esélye a szovjet csapatokat mímelni. Ongjerth Ricsi elhíresült bon motja szerint ebben a városban csak az ideiglenes dolgok tekinthetők véglegesnek :-)

@FenyvesiHK: Gyanítom, feltételezem (azokról a városokról lehet ilyet), hogy a luxusszálloda bevételei fedezik az állványozás költségeit és mondjuk az épületszobor restaurálását, tisztítását. Így ez egy olyan installáció, ami lehet nullszaldós, vagy alig veszteséges, miközben felkínálja a városlakónak a lehetőséget, hogy szemezzen egyet kedvenc védőszentjével - nem tíz évig, de pár hónapig. Ez így annyira rosszul hangzik?

@bardóczi: Erre már eleink is szolgáltak példával,egy millenniumi "ideiglenes" ma is ott áll a Városligetben Palme Ház néven mintegy 117 éve...

@bardóczi: hát éppen ezt bátorkodtam hattal feljebb gondolni...

@FenyvesiHK: Igen, az ideiglenes megoldásoknak megvan a maguk bája. Elsősorban persze az, hogy megvalósulnak, ellentétben a gondosan suvickolt, örök tervekkel. Idős gépészmérnök barátom kedvenc szavajárása volt "a provizória jegyében". Leginkább éppen egy épített struktúra kapcsán emlegette: gyömrői szőlőjének kótere (értsd: hétvégi háza) fedélszékében ugyanis negyven éven át egy hántolatlan akáctörzs szolgált, mestergerendai szerepkörben.