Adaptive reuse – iskolaépületből rendelőintézet: Szent Kristóf Szakrendelő Gyermekegészségügyi Centrum és Egynapos Sebészet

A kortárs építészeti gondolkodás és az ökológiai kihívások szempontjából a már megépült épületek a legértékesebbek. Az adaptive-reuse koncepciójában a meglévő értékek megőrzésre kerülnek és újakkal egészülnek ki. Hosszú távon pedig képesek reziliens módon alkalmazkodni a jövőbeni kihívásokhoz. Ebben a szellemben jött létre a rendelőintézet építészeti és városépítészeti koncepciója.

KONTEXTUS
Újbuda központja spontán kezdett kialakulni, a körtér közlekedési csomópontjába vezettek a legfontosabb közlekedési útvonalak, ilyen a Fehérvári út is, ahol 1949-ben épült a rendelőintézet (Szendrői Jenő, Lévay Andor), mely a modern építészet jelentős műemlékévé vált. Mellette a hetvenes években a piac ikonikus brutalista tömbje létesült, melyet 2003-ban üvegkubusba zártak. Központtá ez a terület akkor kezdett válni, amikor a hátsó sportpályák telkén megépült az első szocialista nagyáruház, a Skála. Újbuda központ a Skála helyén épült Alleeval vált végérvényesen a terület centrumává, furcsa párhuzamos tengelyként a Fehérvári úttal.

A meglévő épület 1939 és 1941 között épült Hajas István és Szabó László főv. mérnökök tervei alapján. Eredetileg Budapest Székesfővárosi XI. Kerületi Községi Szent Gellért Kereskedelmi Leányközépiskola volt a neve, majd 1951-től Fehérvári úti Felsőkereskedelmi Iskola, majd Fényes Elek Szakközép néven futott. 2008-ban a Budai Középiskolába való beolvadását követően szűnt meg itt az oktatás. A modern stílusú épület védettséggel nem rendelkezett, de építész szemmel karakteres szépségét meg kívántuk őrizni. Az Allee és a Fehérvári úti épületek között hosszú ideig üresen állt a néhai iskolaépület téglaburkolatos, kétemeletes tömegével, középfolyosós kialakítással, nagy tantermekkel. Az Allee építését vezényelték innen, aztán évtizedekig újra üresen állt, elhagyatottan két meghatározó épület között.

VÁROSÉPÍTÉSZETI DILEMMA
Városépítészeti szempontból is kezelni kellett a kialakult helyzetet. A rendelőintézet épülete az agglomeráció és a főváros egyik dinamikusan fejlődő környékén helyezkedik el, de évek óta elhagyatottan állt. Az épület közvetlen környezete korábban mintegy zárványként fogta körül a volt iskolát. Ezt a helyzetet próbáltuk feloldani és minél zöldebbé tenni úgy, hogy közben az akadálymentes megközelítés, vagy a fertőző és egyéb bejáratok is megoldásra kerüljenek, és az alagsor egy részének bevilágítását is lehetővé tegyük. A létrejött átalakítás és funkcióváltás nyomán az épület elfoglalta megérdemelt helyét a területen, és aktívan nyit a közterületek és a használók felé.

A fejlesztéssel összekötődik a Fehérvári úti rendelő bejárata és az Újbuda központ, az Allee környezete. A városfejlesztés természetes módon a környék igényeit szolgálva, szervesen illeszkedik a városrészbe, tartalommal megtöltve és a hátsó utca szerepből kiemelve a Kőrösy József utcát. A befektetői ingatlanfejlesztés az Allee főbejárataira és mellékbejárataira koncentrált, de a gyermekcentrum létrejöttével vált élővé a környező park és sétány is.

ÉPÍTÉSZETI DILEMMA
Adaptív reuse – talán a legfontosabb fogalom ma az építészetében. Adott egy épület, melynek funkciója megszűnt, és jön az új rendeltetés, melynek más a funkcionális igénye, elrendezése, más a kor követelménye az akadálymentesség, az inkluzivitás vonatkozásában, de mások az energetikai, gépészeti, elektromos és épületüzemeltetési követelmények is. Legegyszerűbb volna elbontani, mint a Skálát, de ezzel eltűnne egy kor, egy réteg, egy történet a múltból, nem beszélve a bontás, szerkezetépítés lábnyomáról.

Talán az épületkülső adta a legtöbb dilemmát, hiszen az iskola struktúrája logikusan volt adaptálható gyermekegészségügyi intézménnyé: a széles középfolyosóból könnyen lett váró, a termeket fel lehetett osztani rendelőnek, és a lépcsőházhoz akadálymentes, betegszállításra is alkalmas lifteket kellett beépíteni. Az ablakosztás és a bejáratok is szintén jól adaptálhatók voltak az új funkcióhoz.  A pinceszinten az új terápiás medence mellé meg csak be kellett passzírozni az egészségügyi intézmény teljes gépészetét… A struktúra maradt, bár minden más változott.

Az épületkülső karakterének megőrzése a modern épületek esetében nehéz kérdések elé állítja az építészeket. A nyílászárókat cserélni kell, a téglaburkolatot hőszigetelni, az emeletre ráépíteni. A nyílásosztást és a nyílások karakteres zöld színét az új fémablakon is megőriztük. A téglaburkolatra hőszigetelés került, melyre kerámialapka jelleggel ragasztottuk fel a téglákat, egységesen és atektonikusan, jelezve, hogy új, ami idézi a régit. A ráépítés "kerámia bagettekből" készült, funkciójából adódóan is eltér az alsó szintektől. A homlokzati burkolat továbböröklődött, ezzel felidézve és folytatva a környék téglahagyományát.

A belsőépítészeti koncepció lényege egyrészt a karakter megőrzése, mely elsősorban a lépcsőházi mag és a várók esetében érhető tetten, másrészt a gyermekrendelő pszichológiájából adódik. A rendelő esetében nagyon fontos az egyértelmű eligazodás, hogy stresszhelyzetben is egyértelműen tudjuk, mi merre található. Az alapszín mindenütt fehér vagy pasztell, de a fontos, megtalálandó elemek, helyek színekkel béleltek vagy kiemeltek.

Archikon

Szerk.: Hulesch Máté