Szentkirályi Zoltán: Válogatott építészettörténeti és elméleti tanulmányok

"Dr. Szentkirályi Zoltán (1927-1999) professzor neve ismerősen csenghet az építé­szettörténet iránt érdeklődő olvasók előtt. Különösen "Az építészet rövid története" című kétkötetes könyv társszerzőjeként ismerhetik a nevét azok is, akiknek nem szakmájuk vagy hivatásuk az építészettel, az építészet történetével való foglalko­zás, de fogékony kíváncsisággal viseltetnek az építészet mint az emberi környeze­tet formáló (művészi) tevékenység dolgai iránt...
"Az építészet világtörténete" c. könyve a "rövid történet" időtállóságát szavatoló értékekhez hasonló erényekkel rendelkezik, ráadásul az első és egyetlen magyar nyelven írt olyan igényű építészettörténeti összefoglalás, amely nemcsak az euró­pai kultúra szempontjából meghatározó építészeti korszakokat és területeket tár­gyalja, hanem bemutatja a prekolumbiánus Amerika, illetve India, Kfna, Japán és az iszlám kultúra hagyományos építészetét is...

A "világtörténet" nagyszabású vállalkozás és egyedülálló teljesítmény nemzetkö­zi viszonylatban is, hiszen ritka az olyan világot átfogó építészettörténeti áttekintés, amelyik egyetlen szerző szellemi teljesítményének tekinthető, vagy ha mégis, ak­kor azok a művek inkább csak a "nyugati civilizáció" építészettörténetével foglalkoznak.
E kivételes mű megszületéséhez olyan kivételesen nagy tudású szerzőre volt szükség, amilyen Szentkirályi Zoltán, aki haláláig a Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti és Műemléki Tanszékének tanára volt. Oktatói tevékenysége mellett építészettörténeti és építészetelméleti munkássága is nagy jelentőségű. A magyar és az egyetemes újkori - reneszánsz és barokk - építészettörténet előadójaként és kutatójaként számos, e tárgykörben máig alapvetőnek számító tanulmány fűződik a nevéhez...

Kétségtelen tény, hogy a tanulmányok némelyike, különösen, amelyik polemi­kus hangvételű, olyan "történeti ballasztot" is hordoz, ami azt a látszatot keltheti, hogy az egész gondolatmenet csupán csak az ettől, az időközben magától súlyta­lanná vált ideologikus tehertől való megszabadulásra irányuló erőfeszítés lett vol­na. De ez csak a felszín, illetve a háttér. Kellő körültekintéssel belebocsátkozva a szövegekbe, ez előtt a mára elmosódott, szürke tónusú háttér előtt éles körvona­lakkal jelenik meg az a kép, amely fényt deríthet a már-már feledés homályába merülő tanulmányok maradandó értékeire."