Szubkultúra Park

Domokos Attila diplomamunkája, 2008. Nyugat-Magyarországi Egyetem AMI, Építész szak(videók!)

Domokos Attila diplomamunkája, 2008. (részletes leírás csatolva!)

A szubkultúra folyamatai a felszín alatt zajlanak: alkotó, kísérletező erők formájában. Mégis érzékelhető hatást gyakorolnak a felszínre, a mindenki számára észlelhető kultúrára. Nem megdönteni kívánják a fennálló értékeket, hanem szűrni akarják azokat. Hatásával a szubkultúra azonban nem gyengíti, hanem paradox módon erősíti a kultúrát. Határozott kommunikációjával közvetít kritikus üzenetet. Sokszor elemi erővel, szélsőséges módon dönti el mi jó és mi nem. Ennek a véleménynyilvánítási szándékának köszönhetően válik a kultúra részévé.

 

A szabadság utáni vágy egyértelmű üzenet. A korlátok elutasításának egyik legkifejezőbb megnyilvánulási módja a mozgás szabadsága illetve a zene által nyújtott atmoszféra. Az általam vizsgált gördeszkás szubkultúra éppen ezért szerveződik e két tárgy köré.

 

 

Magyarországon a gördeszka parkok helyzete megoldatlan, nincsen elég, és ami van az sem mérvadó, alacsony színvonalú. Az igény megvan rá évtizedek óta. Környező országokból vett példák azt mutatják, hogy évente nőnek ki gördeszka parkok a földből, de itthon -minthogy ez alternatív sportolási forma, és nem olimpiai játék- háttérbe szorult, pedig egy értékes szubkultúra körhöz kötődik, ahol nem csak maga a sport fontos. A gördeszka parkok a gördeszkázásról szólnak, a gördeszkázás pedig a sporthoz kapcsolódik első olvasatra, azonban a mozgás lehetőségén túl egy olyan alternatív találkozási helyet jelent a gördeszkás fiatalok körében, ami –véleményem szerint- értékteremtő is. Napjainkban az útkereső, underground szemléletmódot képviselő művészetek (zene, film, képzőművészet) egyre kisebb élettérrel kénytelenek gazdálkodni. Legjobban az underground szórakozóhelyek sorozatos bezárásán keresztül lehet szemléltetni nehéz helyzetüket. Elég csak az elmúlt időszak eseményeiből példát meríteni: az Almássy Téri Szabadidőközpont és a West Balkán után bezárt a Kultiplex Művelődési Ház is, mely a IX. kerület alternatív központja.
A deszkázásban a természettel való harmónia helyett az épített környezet felfedezése, mint egyfajta második természetre való ráismerés jelenik meg.

 

 

A társadalom felszín alatti erőinek működésére kézenfekvő metafora a vulkáni erők működése a mélyben. A láva alkotó és romboló ereje, a kéreg alatti folyamok lassan, de határozottan kontinenseket mozgató ereje, amely ilyen módon az egész világra globálisan hatnak. A láva folyamok felvételei, és fotói éppen magukban hordozzák azt a titkot, amit a tervemmel szeretnék párhuzamba állítani, a belső nem látható mozgató erőket, az ismeretlent, ami néha-néha kibuggyan, de alapvetően a felszínen lévő kéreg eltakarja. Az építményem esetében is ezt az érzetet szerettem volna megjeleníteni, ahol is a felszínt szemlélve látjuk véletlenszerűen a kéreg alatti erők működését.

 

A nyílás, hasadék, repedés, olyan fogalmak, amelyek magukban hordozzák azt, hogy valamit elrejtenek, valamit, amit meg lehet fejteni, de nem feltétlen könnyű becserkészni a megoldást. Szabályozza, szűri a betekintést. A formai tanulmányokkal az volt a célom, hogy egy olyan formát érjek el, ami még nem kaotikus, de nem is jellemzi modoros letisztultság. Nem tudom az eleganciát hozzárendelni egy ilyen témakörhöz. Tehát a vulkáni tevékenységet, a tektonikus erők zajosságát nem szeretném átírni letisztított formává, hanem egy olyan parkot szeretnék kialakítani, ami nem hagy nyugtot, nem csendes.

A felszín a kapcsolódási pont a mélyebb rétegek, és a látható társadalmi halmaz között. Ennek a felszínnek olyannak kell lennie, ami bepillantást enged, de távol tart.

Programom lényege, hogy egy olyan helyet teremtsen a gördeszkázás és az ezt körülvevő szubkultúra számára, ami élni, kialakulni hagyja a benne rejlő értékeket. Nem sportlétesítménye, hanem inkább fészke a sportnak és az ezt körülvevő tevékenységeknek. Az épület terei, és térben betöltött viszonya katalizátorként próbál működni, nem csupán előírt, szabályos pályákkal, hanem lehetőségekkel is. Egy olyan építmény volt a célom, ami nem zárja ki a külvilágot, hanem bár erősen megszűrve, de betekintést enged saját világába. Helyet próbáltam adni a megszokott gördeszka pálya típusok mellett egy kísérleti térnek is. A kísérleti tér a már kialakult gördeszka pályák konklúziójaként, további fejlődési lépcső kísérleteként kialakított pálya. Kisebb koncertek, események megrendezésére is lehetőség van az épületben, egy koncerttér keretében. Ezen kívül próbatermeknek is szántam helyet.

 

A flow élmény, az ami számomra összeköti a gördeszkázást, a zenélést, és az építészetet. Mindegyik valahol egy tőről fakad. A történésből adódó boldogságból, amiben el lehet merülni, amiben úszik az ember. A tér élménye, a létezés érzésének az élménye jelen van az építészetben, és a mozgásban, és más dimenziókat mutató zenélésben is. Azt gondolom, hogy a megélése a dolgoknak, közelebb visz az ismeretlenhez, így a tervezés során, ha az ember képes kellően elmerülni a témában, akkor talán másfajta, de érdekes eredményekre is juthat.

---

SZUBKULTÚRA PARK

Diplomamunka készítője: Domokos Attila
Nyugat-Magyarországi Egyetem
Alkalmazott Művészeti Intézet
Építész szak (2003-2008)

konzulens: Csíkszentmihályi Péter DLA h.c.