Nézőpontok/Kritika
Tankok: meddig még?
2006.10.13. 08:10
Különleges múzeum bejárást ígért, az Építészet Hónapja fesztivál részeként, a Természettudományi Múzeum. Minden várakozásunkat felülmúlta!
A múzeum főigazgató-helyettese, Dr. Vásárhelyi Tamás, fittyet hányva az alacsony részvételre, szenvedélyesen mutatta be előbb a múzeum történetét, jelenlegi és remélhetően végső helyét, majd egy rövidke sétával a tárlatban is gyönyörködhettünk. Ha valaki eddig még nem ismerte, most az is megtudhatta, hogy a múzeum nem más, mint a múzsák ligete. A mitológiai történet tanulsága szerint aki meglátja a múzsákat, nem tud többé olyan lenni, úgy gondolkodni, mint annak előtte. Nem kisebb célt tűzött ki maga elé a Természettudományi Múzeum sem.
1802-ben, Széchenyi Ferenc gróf (Széchenyi István apja) a nemzetnek adományozta könyvtárát, térkép-, metszet- és éremgyűjteményét, ami kb. 13 ezer példányt tett ki. Ezzel a vegyes gyűjteménnyel alapította meg, a „közmívelődés tudományos központját". Az első kiállítás 1811-ben volt. Mindez azt jelentette, hogy a világon harmadikként, Magyarországon állítottak ki gyűjteményt (1756 - londoni British Muzeum, 1793 - párizsi Louvre). A hányattatott sorsú Természettudományi Múzeum először, a Pollack Mihály tervezte, klasszicista Nemzeti Múzeumban kapott helyet. A gyűjteményt olyan tudósok gyarapították, mint Xantus János vagy Bíró Lajos. Előbbi a néprajzi gyűjteményt az ázsiai kutatása során hét ezer gerinces, 89 ezer gerinctelen és 2690 tárgyi lelettel gazdagította. Bíró Lajos fotográfus, hét éves Új-Guineai tartózkodása során nemcsak a pápuák európai megismertetésében játszott fontos szerepet, hanem több mint két ezer új fajt is begyűjtött.
„Trianon után, kis ország lettünk nagy múzeummal, és nagyravágyó muzeológusokkal"- ahogy Vásárhelyi Tamás fogalmazott. 1956. októbere, a rádió épületénél folyó harcok következtében kiégett a múzeum teljes ásvány- és madárgyűjteménye, ráadásként az akkor épp időszakos tárlatként szereplő Afrika kiállítás. A tudományorientált múzeum, amelynek hetven kutatója van, végleges helyét, 1994-ben, egy kormányhatározat alapján kapta meg: a szintén Pollack tervezte klasszicista, egykori Ludovika Akadémia épületét, amit később Kauser József tervei szerint jelentősen átalakítottak és bővítettek.
Az elmúlt tizenkét év során ide került előbb az ásványtár, idővel átépítették a tetőszerkezetet, kialakították a földalatti kiállítóteret, idén pedig elkészült az alagsor és a földszint is - építész tervező Mányi István és munkatársai. Az állattár még várat magára. A jelenlegi helyzet az, hogy a tízmilliós gyűjtemény, csupán egy ezreléke látható. Rövid sétánk során, korallzátonyokon gyalogoltunk, megtekintettük a felújított, régi lovarda épületét, amely most tárgyalóként funkcionál. De találkoztunk a múzeum egykori fűtőjének csontvázával is, végakaratának megfelelően a múzeumban ücsörög, az idők végezetéig.
Az elmúlt években a múzeum egyfajta szemléletváltáson esett át. Vendég - és nem látogató - az ide érkező közönség. Számtalan ingyenes program, családi hétvége, koncertek várják az érdeklődőket, de nem ritka a múzeumba kihelyezett tanóra sem. Az interaktivitás és az edutainment (education + entertainment, azaz oktatás és szórakoztatás) jegyében, új fejezet kezdődött a Természettudományi Múzeum életében. A nagy kérdés csupán az, vajon meddig maradnak a még az Akadémia idejéből visszamaradt tankok a múzeum bejáratánál?
Biczó Gabriella, fotók: Kresalek Dávid és Zsitva Tibor
Vélemények (0)