Racionalitás és praktikum: az Építész Stúdió Pannónia utcai társasháza

Fényes kék kerámia a homlokzaton? Ezek oldják az Építész Stúdió által tervezett társasház szigorúságát, miközben az épület Újlipótváros komoly társasházépítési hagyományaihoz is illeszkedik.

Telepítés és struktúra

Újlipótváros komoly társasházépítési hagyományokkal bír, ugyanakkor a műfaj egy folyamatosan változó, a piac és lakosság igényeit, gazdaság lehetőségeit szorosan lekövető viselkedést igényel. Az épület tömegét, telepítését a szabályozási környezet gyakorlatilag meghatározta, ám jelentősen korlátozta az építészeti mozgásteret. A jogi környezet egy három tömegű, racionálisan középfolyosókkal kialakítható lakóegyüttes építését tette lehetővé. A lakások tervezésénél a megrendelői igényeket korszerű és tiszta alaprajzokkal követtük le. A lakások paramétereit napjainkban elsősorban a piac elvárásai határozzák meg, jellemzően a szobák számának az adott négyzetméteren történő maximalizálásával. Ebben a környezetben a nagyvonalúság helyét a racionalitás és a praktikum veszi át. A középfolyosóról nyíló lakások belső zónáiban kaptak helyet a lakásokat kiszolgáló zárt helyiségek, míg a homlokzaton az életterek sorakoznak. Ezek nagy méretű ajtókkal kapcsolódnak a lakásokhoz tartozó loggiákhoz.

Tömeg és megjelenés

Az árkádos földszint és a felsőbb szintek lakások alkotta tömbjei határozottan kettéválnak. Az utcaszinti üzletek, parkolók nyitott homlokzata intenzíven kommunikál a környezetével, míg a felsőbb lakószintek intimitásra törekszenek, elemelkednek. Ezt az emelést hangsúlyozza az árkád menynezetének finom dömtése. A lakások teraszajtajai hátsó síkra kerülnek, mely sötét tónusával húzódik háttérbe a világos küső kéreg mögött. Az erkélyek konzolos lemezeit a loggiákat elválasztó tároló helyiségek kötik össze, így a külső réteg határozott szövetté áll össze.

A szintenként ismétlődő lakások szigorú rendbe szorítják a homlokzati struktúrát, a teraszajtók távolsága mégis enged egy finom homlokzati játékot. Ezt kihasználva a ház oldott megjelenést kap, amit a dinamika határoz meg. Az épület meghatározó anyaga messziről a világos vakolt külső réteg, de ahogy közeledünk hozzá, a hátsó réteg elegáns, sötét túnusai válnak hangsúlyosabbá. Ez a színes belső héj oldja a ház szikárságát, míg távolról nézve a tülröződő burkolat fényjátékai válnak izgalmassá a fehér kéreg mögött. A loggiák fényes kerámia burkolatának hazai építészetben szokatlan homlokzati alkalmazása izgalmas kontrasztot eredményez. A burkolat sűrű osztása miatt távolról szemlélve homogén felület, léptéke szépen egészíti ki a nagyobb vakolt síkokat, a matt és fényes anyagok kontrasztja a rétegek szétválasztását erősíti.

A két markáns homlokzat anyag finom kiegészítése az egyszerű pálcás korlátok beépítése. A külső síkon végigfutva lazán fűzik egybe a loggiákat és francierkélyeket. A kézenfekvő függőleges struktúra azzal vált izgalmassá, hogy az alsó szintektől, ahol az intimitás a prioritás, felfelé, ahol a kilátás már fontosabb, szintenként egynletesen ritkuló osztással készült, így lazítva fel a homlokzat tömörségét az utcaszinttől távolodva.

A kerület hagyományait az épület eleganciája tükrözi. A választott anyagok, a homlokzat visszafogott mozgásai vagy a korlátok alig észrevehető ritkulása külön-külön nem jelentenek építészeti koncepciót, egymást erősítve viszont egy rétegzett, koherens épületet alkotnak. 

Építész Stúdió

szerk.: Fürdős Zsanett