Trafik Kör - szinte semmi...

A Trafik Kör először mutatkozott be a FUGA-ban kiállítással. Farkas Gábor építész megnyitóbeszéde.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Kollégák, Barátaim!

Nagy tisztelettel és barátsággal üdvözlöm Önöket, Benneteket a Trafik Kör kiállításán, „székes" fővárosi bemutatkozásán!

Kiemelten köszöntöm a Kör jelenlevő tagjait ezen a jeles napon, hiszen most nem hazai pályán mérettetnek meg, hanem bátran, egészséges önbizalommal kiléptek a „nagyszínpadra", s biztosan kíváncsiak arra, hogy a látogatók miként minősítik majd tevékenységüket.

Megtisztelő számomra a megnyitásra való felkérés, amelyet köszönök és örömmel teszem, azonban előre kijelentem, hogy elfogult vagyok, mivel tiszteletbeli tagként és belülről fakadó indíttatás miatt nem is tehetek mást!

Úgy viselkedek majd, ahogyan Antonius tett, Shakespeare JULIUS CÉZÁR című drámájában, amikor Cézár temetésén a következő szavakkal kezdte búcsúbeszédét: „Temetni jöttem Cézárt, nem dicsérni!", s ettől a mondattól kezdve csak dicsérte! Szerényen és szabadon átfordítom a mondatot a mai napra, mely szerint: megnyitni jöttem, nem dicsérni, s mostantól és is csak dicsérek.

Nem is tehetek másként, hiszen képletesen szólva a „bölcsőtől" ismerem a Trafik Kör színes, tevékeny és figyelemre méltó életét.

Talán korábbról is, hiszen a „Trafik bébi" az alapító apánál, Ligetvári Istvánnál akkor fogant meg elvi gondolatként, amikor jó két és fél évtizeddel ezelőtt először, rokoni kapcsolatunk létrejöttekor találkoztunk.

Az akkor még fiatal, ambiciózus, saját útját kereső építész megkérdezte, hogy miként lehetne Ő „igazi, echte" építész? Javaslatként, tömören idéztem neki Mies van der Rohe-t, aki szerint:

„Az építészet szellemi magatartás nem csak szakma dolga!"

Találkozásunk után két évig napi 80 km-t utazva járt kecskeméti irodámba, ahol abban a szerencsében részesültem, hogy megvalósulni láttam az ismert aforizma igazságát, nevezetesen azt, hogy:

„A tanítás nem arról szól, hogy megtöltünk egy csöbröt, hanem meggyújtunk egy lángot."

Nála meggyulladt a láng és ezt használva később a Trafik Kör tagjainál intenzív gyújtogatásba kezdett, s hasonló gondolkodású Kollégákkal szinte futótűzzé növelte a pici lángot, s így a dabasi Trafik Kör már-már tűzfészekké vált.

A kiállítási megnyitón mit is kellene mondani a lelkes közösségről?

Kölcsön veszem a Kiállítás címét, s azt mondom, hogy „szinte semmit…", mert a bemutatott tevékenységek önmagukról mesélnek, a gazdag eddigi munkásságot pedig a Kör honlapja mutatja be, amelyről bátran mondhatom, hogy egyedülálló építészeti színfolt a szakmában, kedves hazánkban.
Tisztem szerint valamit azért mégis kell mondanom, hiszen a szerényen zászlóra tűzött „szinte semmit" ki kell egészíteni néhány gondolattal.

Remélem mindenki elolvasta a meghívó azon mondatait, amelyeket „ars poetikának" is tekinthetünk, idézem:

„Szinte a semmiből jött létre egy olyan közösség, amely építészeti, urbanisztikai és társadalmi kérdésekre keres lehetséges válaszokat. A felvállalt misszió nem mindig egyszerű, de felemelő, inspiráló, építő és közösséget generáló."

Nagyon tartalmas és szép hitvallás, amely kiállítások rendezésében, előadásokban, építészeti értékek megmentésében, kortárs művészeti piknikek szervezésében, az építészeti és művészeti kulturáltságot növelő rendezvényekben, a fiatalok művészeti nevelésében, közösséget kovácsoló munkálatokban, új helyi építészeti produkciók publikációs elemzésében testesül meg, amelyek felsorolása nem is volt teljes!

Kedves Trafik Körös Barátaim!

Nagyon szép, kemény, tartalmas és eredményesnek nevezhető 8 éven vagytok túl, amely sokak szemében szívet melengető és példaértékű!

Az eddigi történet egészségesen magabiztossá is tett Benneteket, melyet nagyra értékelhetünk, s már odáig is eljutottatok, hogy aki szakmai kérdésekben véleményetek szerint téved, szelíden figyelmeztetitek.

Figyelmeztetitek, hogy az építészeti alkotásról formált véleménynek pontosnak kell lennie, s nincs nagy vagy kicsi alkotás, hanem csak minőségi építészeti alkotás van!

Illusztrációként hozom elő azon történetet, amikor az egyik sajtóorgánumban megjelent az alábbi hír:

„A legélvezetesebb prezentációt Ligetvári István tartotta a dabasi trafikról, ami építészetileg ugyan szűk korlátok között értékelhető, ám hozzáadott értékként jelenik meg a mögötte meghúzódó emberi és társadalmi történet."

Korrekcióként jelent meg a cikkről alkotott értékelésetek a Kör honlapján, idézem:

„Azon lehet vitatkozni, hogy a trafik építészetileg szűk keretek között értékelhető." A cikk szerzője – remélhetőleg – arra gondolhatott, hogy sokkal kisebb épületről van szó, mint a többi, versenyben lévő iskola és bevásárlóközpont. Építészetileg azonban ettől még lehetne értékelni, hiszen minden benne van, ami építészetről szól.

Frappáns, tömör mondat az utolsó, szépen építészeti szívvel és pontosan fogalmazott meg Balog Ádám a Kör művészeti vezetője.
Ennek ellenére kérem, mentsétek fel a cikk íróját, Sümegi Noémit, mivel egészen biztos vagyok abban, hogy a kicsi és nagy épületek viszonyát értette, s nem az építészeti értékek súlyozását.

Mentsétek fel azért is, mert megjelenéseteket, munkátokat találóan hozzáadott értéktöbbletként minősítette, s ez szerintem azt is jelenti, hogy tevékenységetek, vállalt missziótok alkotás!

A közelmúltban, Ligetvári István barátommal való beszélgetés során elhangzott egy mondat, amelyben kifejtette a Kör maximális elkötelezettségét a kortárs építészeti és művészeti irányzatokkal.

Ez rendben is van, helyes! Arról már nem volt időnk beszélgetni, hogy ehhez a vonzalomhoz, a Kör tagjai kijártak egy iskolát, amelyben a fő tárgy az volt, amely egyik írásukban jelent meg, nevezetesen „Hídverés a kortárs gondolat és a tradíció közé".

Jelesre vizsgáztak! Remélem a stúdium során elhangzott Granasztói Pál építész, író azon gondolata, hogy:

„Hagyomány nélkül nincs modernség sem, olyan helyen, amelynek múltja van!"

Ez a szép gondolat hathatta, hatotta át hídverő tevékenységüket. A dabasi népi építészeti elemzésük és filmjük, a dabasi kúriákhoz való hozzáállásuk, a temetői fejfa-mentésük és a város településszerkezeti védelmi kezdeményezésük mind-mind azt bizonyítja, komolyan gondolták a múlt értékei és a jelen értékteremtés hídjának szükségességét.

Ha már Granasztó Pálnál járunk, akkor az Ő gondolataival szeretném a kiállított „pallós" történetet, s annak kiváló, eredeti ötletét jellemezni!

A látogatók fotókon és filmen láthatják, hogy egyszerű fapalló elemekből milyen változatos térbeli alakzatok építhetőek, s ezeket hogyan fogadják be a laikus közreműködő felnőttek és gyerekek.

Egyszerűség = nagyszerűség!!?? Mit kell tudnunk erről?

Granasztói szerint az építészeknek csak ennyit:

„Nekünk egyszerűnek lenni szinte vérünkké vált.
Ez nem primitívség, provincializmus, hanem más:
Ízlés és magatartás!"

Ezzel az egyszerűséggel és szelíd ráhatással formálják minden tevékenységükkel a dabasi polgárok építészeti és művészeti érzékenységét és kulturáltságát, s nem a szakmában jellemző elitista „bikkfanyelven" és belterjességgel, amelyet már néha én sem értek!

Közvetlenül és érthetően szólnak az alkotásokat befogadókhoz, amely révén híveket szereznek a művészetnek és nem utolsó sorban növelik az építészet társadalmi presztízsét!

Szólnom kell még a többi művészeti ághoz való viszonyukról, amelyben szintén figyelemre méltó kezdeményezésükre kell fókuszálni!

Festő, költő, iparművész, előadóművész, kertépítész és zenész kapcsolatukkal „FÉSZKET" építettek!

Remélem tudják, hogy ettől a kiállító helytől (FUGA) nem nagy távolságra lévő, ma is működő FÉSZEK Klub miről kapta a nevét?

A FÉSZEK rövidítés betűi: Festők, Építészek, Színészek és Egyéb Komédiások. Sajnos az idők folyamán az Építészek „kikoptak" ebből a névből!

A Trafik Kör tagjai itt is hidat vernek, s kísérletet tesznek arra, hogy az építészek ismét méltóak legyenek az „É" betű helyére.

A magam részéről gratulálok a lelkes közösségnek, és szívből örülök annak, hogy reményt generálnak az idősebb építész korosztálynak az építészet jövőjét illetően, mivel viszik tovább és szaporítják a lángocskákat.

Végezetül engedjék, engedjétek meg, hogy tömören Kós Károly több mint száz évvel ezelőtt írott néhány mondatával jellemezzem a Trafik Kört. Azokkal a mondatokkal, amelyeket közel negyven éve iránytűként használok, és teljes egészében igaznak látom a Kör tevékenységére.

Így hangzik:
„Mert azt láttam mindenütt,
azt láttam minden nagy nemzetnél,
hogy az apák dolgát
folytatják az utódok…
Ugyanezt látjuk északon és délen
minden olyan nemzetnél
akikhez mi tanulni járunk,
hogy hazajöve –
lebecsülhessünk mindent
ami a miénk –
merthogy itthon nincsen készen
akkor kultúra, akkora művészet,
mint amilyent – hozhatunk
könnyen, készen – külföldről.
Mert nekünk azt előbb csinálnunk
kellene. Mert össze kellene
szednünk nagy fáradsággal az ország
minden részéről a széjjelszórt
köveket, hogy azokkal
a magunk képére építhessünk.
És ehhez hit is kellene,
és nagy fanatizmus is,
és rettenetesen sok munka…
A szegénység nem szégyen,
sem a szegényes kultúra;
hanem a kolduspénz – az idegen kultúra –
az szégyen és kulturálatlanság…"

Köszönöm a figyelmet és türelmet, s ezennel a Kiállítást megnyitom.

Farkas Gábor DLA, építész
Budapest, 2013. március 29.