Turányi Gábornak: Balázs Mihály

A tegnapi szomorú hír kapcsán Balázs Mihály küldte meg búcsúzó gondolatait.

Kedves Gábor!

Egy ceruzáról írok neked. Több mint harminc éve, 1989 őszén kaptam tőled. Egy tervpályázat megrajzolásában segítettem és Te ezzel köszönted meg. Pontosan emlékszem: személyesen hoztad el, Gerlóczy utcai lakásunk függőfolyosóján pár szót váltottunk, siettél... Akkor ez a ceruza nagyon nagy értéknek és újdonságnak számított. Valójában még ennél is sokkal-sokkal több volt, egy megerősítő gesztus, egy barátság jele. Nagy becsben is tartottam, egész pályafutásom során elkísért, kivétel nélkül valamennyi tervem első gondolatait vele rajzoltam és ezt használtam egyetemi konzultációim során is. Most egy hallgatói terv kapcsán született vázlattal búcsúzom tőled. Tegnap készítettem – a ceruzával, amit tőled kaptam. Mostantól erről a gyönyörűen megkopott, szépen öregedő tárgyról mindig Te jutsz eszembe egészen addig, amíg egyszer majd én is – talán kényszerűen, talán ugyanolyan szeretettel és barátsággal ahogy tőled kaptam – továbbadom. Így maradandó a világ.

Üdvözlettel: Misi 2020. március 27-én

Szerk: Somogyi Krisztina