Új nemzeti szabvány az épületek belső tereinek akusztikájára

Szeptember 1-jén jelent meg az épületek belső tereinek akusztikai minőségét alapvetően meghatározó új nemzeti szabvány a teremakusztikai (MSZ 2080), és az ehhez szorosan kötődő hangosítási rendszerekre vonatkozó elektroakusztikai (MSZ 2082) területeken. A több külföldi országban évtizedek óta jelen lévő, de hazánkban újdonságnak számító szabályozásról kérdeztük dr. Huszty Csabát, az ENTEL akusztikai tervező irodájának vezetőjét és Göde Andrást, a KROKI Studio alapítóját

Mi ösztönözte az új szabványok létrehozását, miért van szükség rájuk, és kik fogják majd ezeket használni?

Dr. Huszty Csaba: A szabványok egyfajta egységes, közmegegyezésen alapuló minőséget, megközelítést és módszertant hordoznak, amelyre hazánkban ezeken a területeken már égető szükség volt. A szabvány megalkotása előtti időszakban úgy láttuk, hogy az épületek akusztikai minőségének kialakítására túl sokszor rányomta a bélyegét a szabályozás hiányából eredő zavaros helyzet. A tervezési szakaszban egy igen összetett szempontrendszer összehangolására van szükség műszaki és gazdasági értelemben is, a szabályozatlan területek pedig könnyebben hátrébb sorolódnak, vagy kiesnek a megvalósítandók köréből, ami ebben az esetben az adott épület használhatóságának rovására megy. Számos beruházásban ugyan már hazánkban is ügyelnek a megfelelő akusztikai minőség kialakítására, de még van tere a fejlődésnek. Mindeközben más országok példáit tanulmányozva egyértelműen látszik, hogy az egyes nemzeti szabványok bevezetése után ugrásszerűen javul az akusztikai minőség, ez pedig további járulékos pozitív hatások sorát eredményezi. A szakmai konszenzus kialakítása érdekében a szabványalkotásba a hazai akusztikai szakértők széles körét meghívtuk. Az eltérő elképzelések, igények és prioritások összehangolása és az új szabályozás kidolgozása mintegy 4 évet vett igénybe. A meghívottak miatt viszont a szabvány tartalma már most is jelentős ismertséget és - amennyire a kompromisszumok elfogadása mentén ez lehetséges -, támogatást is élvez. Az új szabványokat elsősorban az akusztikai szakági tervezők és az építészek fogják tudni alkalmazni, de a kivitelezők számára is tartalmaznak hasznos iránymutatásokat.

Milyen hatása lesz a gyakorlatban a szabványoknak? Mi változik a tervezési vagy a kivitelezési folyamatokban?

Göde András: A munkám során egyre jobban érdekel a terek vizuális megjelenésén túli érzékelés, megélés. A látás után a legfontosabb térérzékelésünk a hallásunk. A belső terek atmoszférája, komfortja, sőt használhatósága nagyban függ a helyiség akusztikájától, ezért mind a tervezésben, mind az oktatásban különös figyelmet próbálok fordítani erre a témára.

A szabvány alkalmazásával arra számítok, hogy csendesebb, használhatóbb és komfortosabb tereket, jobban érthető beszédet és magasabb minőségi szintet tudunk elérni, jelentős többlet anyagi ráfordítás nélkül. A kivitelezési munkafolyamatokban nem számítok lényeges változásra, de az akusztikai célú burkolatok, például a hangelnyelő anyagok esetenként a szokásosnál gondosabb kivitelezési minőséget igényelhetnek. A műszaki ellenőrök szerepe ezen a szakterületen is fontossá válik, az anyagok és gyártmányok cseréje, kiváltása a kivitelezés közben nagyobb körültekintést igényel majd. A tervezési folyamatban talán többször fogják majd az akusztikusok tanácsát kérni, több lesz az alapos számításokkal alátámasztott terv, és az akusztikai munkarész valamivel hangsúlyosabbá válhat a tervdokumentációkban. A beruházások tervezésekor is számolni kell majd ezzel a szakági tétellel.

Fel van erre készülve a hazai építőipar?

HCS: Ha tíz évvel ezelőtt merülne fel ez a kérdés, talán bizonytalanabb lennék, de ma úgy érzem, hogy a kereslet egyértelműen kimutatható, sőt növekvő, mert egyre több az e tekintetben is igényes és tudatos megrendelő, és természetesen megvan a kínálati oldalon is a válasz és képesség az igény kielégítésére mind a tervezők, mind a kivitelezők részéről. Nagyon időszerű volt már a követelmények minimum szintjét szabványosítani. Lengyelországban ugyanezzel 2015-ben készültek el - a miénknél sok tekintetben jelentősen szigorúbb - teremakusztikai szabvány formájában, mi pedig ezt követően egy évvel kezdtünk hozzá a sajátunk kidolgozásához. De az elektroakusztikai, beszédhangosítási területről sem szabad megfeledkezni, mert az audiovizuális tervezés kéz a kézben jár a teremakusztikaival. Ezen a téren a vállalati előírások domináltak mindeddig, és nagy előrelépés, hogy itt is sikerült egységes minimumkövetelményeket meghatározni. Ez a két terület a rendszerváltás óta szabványok nélkül működik, sok év lemaradását tudtuk most behozni. A szabályozási munka néhány év múlva folytatódik: időszakosan felül kell vizsgálni a szabályozást és szükség szerint finomhangolni.

GA: A terek akusztikája mindig nagyon fontos volt, de úgy érzem, csak pár funkcionálisan ide tartozó épületben, mint koncertterem, színház, stb. kap valódi figyelmet. Sokszor tapasztalom, hogy egyéb esetben egyfajta szükséges rosszként kezelik a tervezőtársak az akusztikai tervezést, mégrosszabb esetben egyszerűen a szőnyeg alá söprik, pedig az egészségünkhöz ugyanúgy hozzátartozik, mint a tiszta levegő. Ha kicsit rosszindulatú akarnék lenni a kollégáimmal, akkor azt mondanám, hogy azért nem fontos mert a fotókon, a színes magazinokban nem látszik a terek akusztikája. 

A MOME-n, ahol tanítok próbálok valamilyen ürüggyel minden évben beilleszteni az oktatásba legalább egy előadást valamilyen jó akusztikai szakemberrel, de sokszor egy egész választható kurzust sikerül a témának szentelni. Így legalább egy kis érzékenyítés történik minden hallagtónál a téma kapcsán. Lehet, hogy sokan bogarasnak tartanak, amiért nekem ez ennyire fontos, de remélem, ha jobban beépül a tervezési folyamatba az akusztikai kérdéskör, akkor engem sem néznek ennyire csodabogárnak.

Saint-Gobain