Újpesti víztisztító mű

Rangsorolás nélküli megvételben részesült a 24-es számú pályamű szerző: Szalonka Építész Stúdió Kft. tervezők: Kaszás István, Kiss Albert

Rangsorolás nélküli megvételben részesült a 24-es számú pályamű
szerző: Szalonka Építész Stúdió Kft.
tervezők: Kaszás István, Kiss Albert
szakági tervezők: Koltay Ákos, Salgó Borbála
munkatársak: Polgár Tibor, Álmos Csaba, Batta Miklós

 

 

---

Részletes bírálat
A pályamű a tervezési terület hasznosítására meglepően szellemes és üzletileg nagyon is reálisnak tűnő programot kínál a letisztított történeti épületeket elfoglaló „vidámpark –  kalandpark" funkcióval. A pályázók – felismerve a megteendő hatalmas távolságokat –  az ipari történeti emlékekhez illő, iparias jellegű „ember-transzportőr" rendszert találtak ki, mely felgyorsítva a jelenleg is létező gyalogos forgalmat, ki- és beköti a feltárást a Dunára. Az ötletes javaslat erejét ugyanakkor gyengíti, hogy egyrészt a jelenlegi (és várhatóan egyelőre nem is változó) jogi helyzetben sem a vízparti kikötőépület, sem az amúgy valóban „húzó" ötletnek minősíthető, víz-energiával hajtott óriáskerék megvalósítására nincs lehetőség, másrészt ha lenne is kérdéses, hogy mindaddig, amíg a Váci útig kiterjedő parti szakasz státusza nem változhat meg és ezzel együtt a térség az együttesbe bevonhatóvá nem válik, kellően érdekes élményt kínál-e a védett terület feletti lebegés. A projekt vízoldali „bejelentkezése" az egyre igényeltebb dunai funkciót is garantálhatja a helyszín vízről való komolyabb kapacitású megközelítésével, mely reálissá teheti, hogy ez a hely akár távolabbról, sőt a környező országokból is olyan vonzóvá válhat, mint a bécsi Práter. A pályamű a domináns rendeltetés kiegészítéseként komplex hozzáadott értékkel is gazdagítja a programot, amennyiben egy akár huzamosabb ott-tartózkodást is biztosító hotel, illetve a vidámpark „hazárd"-voltát végképp fokozandó még kaszinó, gambling és klub (Casino3-modell) zónákat is létrehoz.

Maga az alapötlet tehát rendkívül érdekes megoldások ígéretét hordozza, ám a konkrét megoldások elszalasztják a felkínált esélyt, ami miatt a vidámpark helyett felmerült a „szomorúpark" jelző, ugyanis az igazi „vidám-park" elvárt változatosságával, színességével és szórakoztató meglepetéseivel szemben területen szétszórt néhány kókatag játékelem sivársága unalomba fullasztja a kompozíciót. Sajnálatos, hogy az óriási vízimalom-kerék humora nem terjedt tovább a belső területekre, és marad pusztán látványos, profi mérnöki mű. A pályamű sem a műemléki együttes megőrzött elemeit, sem a környező zöldfelületeket nem tudta kellő mértékben a programba integrálni.

A Bíráló Bizottság a pályaművet rangsorolás nélkül 1.000.000 forintos megvételben részesítette.