Épületek/Irodaépület
Vargha Mihály: A ferde üvegfalon túl - budapesti irodaházak III. (HVG)
2002.09.04. 13:12
HVG irodaház Budapest II. Montevideo utca. Építész: Iványi László
Egy mese vége. A Heti Világgazdaság révbe ért, megépült az Rt. cégháza. Precízen, gazdagon, kertbe illesztve, ahogy az a kapitalizmus nagykönyvében meg van írva. S még dekonstrukció is van benne, már amennyire nálunk futja: "Döntsd a falat!"
Ferdítésekben, épületmagas kristályfalakban lassan tobzódhatunk. A posztmodern nem is oly régenvolt tombolásakor (vajon jogos-e a múlt idő?) a homlokzati síkból kihasasodó íves tömb a nagy szám, lásd Király utca, Hold utca, Szilágyi Erzsébet fasor stb. - s még a Bem rakpart is, bár ott egy "teljes henger" lóg ki a Duna felé és déli irányban. De ezen már tényleg túl vagyunk, most a ferdítés, a döntött sík a sikk az építészetben.
Kidől vagy bedől - nézőpont kérdése. Egy irodaháznál attól függ, hogy az utca embere vagyok-e, a nép, avagy bennfentes, pl. alkalmazott, aki nap mint nap a mesterségesen szellőztetett, sok esetben erősen leszorított belmagasságú terekben dolgozik, többnyire billentyűzet, képernyő és drótos vagy mobil telefon szoros közelségében. Alternatíva ehhez képest egyre kevesebb. Az üvegfal persze nem dől el teljesen, csak a síkja ferde, amit még egész jól lehet bírni.
Ha a teljes tömeg, vagyis a beltér tengelye tér el a függőlegestől, és a vele egybenyitott párja erre vissza is felesel, akkor bizonyára sokan szédülten, hányingerrel támolyognak ki. De a HVG ennél sokkal józanabb hely. Bár szerkesztői eddig a nagy tengelydöntő egyik korábbi, még szelídebben organikus, eredetileg lakóháznak elképzelt (?) opuszában bérelték irodáikat a Németvölgyi úton. Átköltözvén a Szépvölgyi út tájékára, újabb élő tapasztalatokat szerezhetnek a kortárs építészetről.
Az L alakú, három emeletes, teraszos épülettömb korrekt, merőleges nézeteiben gondosan megkomponált ház. Homlokzatait annyira kidekázták, már a rajzasztalon, hogy kivetnivalót szinte nem találni rajta. S a tervet hozzáértéssel öntette anyagba a kivitelező Lindner Budapest, hasonlóan korábbi munkáihoz (Hapimag a Várban, Ybl palota az Egyetemi Könyvtárral szemben).
A hely maga mintha sok inspirációt nem adott volna az építész Iványi Lászlónak. Pár éve, a belvárosi Közép-Európa Egyetem tervezésénél a régi épület és a szűk udvar sokkal kunsztosabb belvilágra sarkallta őt. A színhely most Buda: a Szépvölgyi útról nyíló Montevideo utca végén, a régi MMG gyár átformálódó maradványai mellett egy hátsó telken, meredek partfal előtt áll a HVG-irodaház, tágas előkerttel, meglehetősen szűkös hátsóval. Autós megközelítése hangsúlyosabb, mint a gyalogos, és a kettő kicsit kavarodik is. Nincs mit tenni, gépjárműveink uralkodnak rajtunk úton-útfélen.
Az L belső, derékszögének dől neki a hatszögletű üvegfal, közepén egy hengeres szélfogó. A ferde faltól a földszinti előcsarnok kissé tágasabb, a galériás előcsarnok fölfelé szűkül. (Az üvegfalon bentről nézve érdekes látványt ad a zuhogó eső, meséli egy ott dolgozó fiatalember - izgalommal várhatják a hóesést is) Középen két üvegfalú lift jár föl-le, más attrakció nem is nagyon van benne, talán az egykarú lépcső mint szobor-motívum, aminek alsó oldala szintén lépcsős. A földszinten van ugyan kijárat hátra, az L konkáv, külső csuklója felé - karcsú derekánál mégsem lyukad át a ház, ahol leginkább fűszerezhető lett volna némi térélménnyel.
Nincs csiki-csuki játék, ami például a Graphisoft-park több építész által jegyzett épületeit rendre jellemzi - pedig a külső látvány alapján némi rokonság azonnal szembeötlő. Vörös és szürke keveredik a többféle üveggel, téglaburkolat, kecses oszlopok, árnyékolt ablakok. Ráadásul itt automata redőny-mozgatás működik a nap járása szerint, meg sokkal több a terasz, s van közötte olyan, amit zöld-tetővel kombináltak. A teraszok látványa vár-szerűvé teszi a házat, de bévül ez sajnos nem érvényesül. Legfeljebb a hol tudatos, hol csupán magától adódó aszimmetrikus megoldások, no meg a limitált méret, a ház "emberi léptéke" adja a jó érzést. A belmagasság kevésbé nyomott, ezt eredményezi a differencia is, attól függően, hogy a gépészetet rejtő álmennyezeti sáv vagy maga a födém van-e a fejünk fölött. Minőségi anyagok, jó világítótestek, sok kellemes faburkolat, a harmadik emeleten a hamarosan megnyíló teraszos büfé-étterem, mint szociális többlet - mindezek az átlag fölé emelik a házat.
Profi - hasonlóan a hetilaphoz. De ha a húsz évvel ezelőtti induló HVG-re gondolunk, ami zöldes rotációs újságpapíron jelent meg, jóval soványabban, már akkor is jól eltalált címlapokkal, szójátékos címekkel és jó vastagbetűs sűrítményekkel, fontos tények közlésével, kényes ügyek pontos tálalásával. Akkor szinte egyedüli volt mindezekben, ma inkább az egyik tekintélyes öreg, aki vezeti a sajtópiacot. Így érkezett el számára az idő, hogy bekapcsolódjon egy másik piac, az ingatlan-business világába. S akkor már meg kellett mutatnia, hogy ki a legény a gáton, aki ebbe a fölsrófolt világba sajáttal, mindenki számára láthatóval-mutogathatóval tud belépni.
Lázas állapot, irodaházak Budapesten - a mesét hosszasan lehetne folytatni. Több mint egymillió négyzetméterből most kb. egynegyede áll üresen, és az építési boom még koránt sem tart a végénél. Én félek.
Vargha Miály (szöveg+fotó)
HVG irodaház
Budapest II. Montevideo utca.
Építész: Iványi László
Döbröntei Nóra építész
Parsch László statikus
Major Péter elektromos tervező
UVATERV alapozás
Lindner generál kivitelező
Megjelent az Élet és Irodalom 34. számában, 2002. augusztus 23.
Vélemények (0)