Vedres-díjat kapott Nagy Imre

@horvathrekalilla: A laudáció dicséret, védőbeszéd. Akit védek, dicsérek, arról adatokat kell gyűjteni. Ezért a laudáció nem személyes műfaj, hanem a valóság műfaja. Ha a laudáció szerzője pusztán az emlékezetére és tapasztalataira hagyatkozik, úgy jár, mint Kiss Lajos, téved.

Nagy Imre a tervezésbe akkor kapcsolódott be az altervezők egyikeként, amikor erre felkértem. Korábban semmiféle tervet nem készített a területre. Kiss Lajos tehát ebben is téved.

Ami pedig Kiss Lajos által írt „viszontagságos utóélet”-et illeti, pontosan az alábbit jelenti: A támadás előtt elkészült a kivitelezési tervdokumentáció. Mint ahogyan a város alpolgármestere akkoriban megállapította : szakmai köntösbe bújtatott politikai támadás érte az ügyet és ezáltal a tervemet is. A zászlót egy helyi építészmérnök vitte. Az ügy az építészkamara etikai bizottsága elé került. A bizottság a támadót elmarasztalta, aki ezután bírósághoz fordult. A bíróság ítélete szerint a támadó kamarai korlátozásait vissza kellett vonni. Az etikai bizottság a bíróság ítéletét végrehajtotta, de egyebekben a korábbi véleményét fenntartotta. A kamarai határozat és bírósági ítélet után és ellenére a tervemen semmit sem kellett módosítani, a kivitelezés ez alapján történt.  A heves támadás csak addig tartott, amíg a tér meg nem épült. Utána már a közönséget nem lehetett ámítani.

Mivel a tervet helyi építész támadta, a kamarai eljárásba bevontam az alvállalkozói kör építészeit. Valószínű, hogy Kiss Lajos ezt tartotta zűrös utóéletnek és ebben való tevékenységéért érezhette, hogy Nagy Imre díjat érdemel. Amennyiben így volt, akkor a laudációban erről kellett volna írni, nem a tervezésről!

Szögi Lászlót ugyanez az elismerés illethetné meg építészetileg nagy értékű munkájáért és a kamarai csatározásban való részvételéért.

Keresem, de nem találom, hogy a Reök palota előtti térrel kapcsolatban annak idején, amikor ez aktuális volt, a Csongrád Megyei Urbanisztikai Egyesület, vagy a mai tagságát alkotók foglaltak-e állást pro, vagy kontra?

 

Fekete  Zoltán

@toboz: Annak idején a nyilvánosság előtti lejáratások ellen küzdöttünk – közös elhatározás alapján, közösen - a szegedi „Lófara” tér ügye kapcsán. Azaz hogy ne harapózzon el a jövőben a durva bírálat nyilvánosság előtt, szakmai kritika ürügyén; és legyen a Kamarán belül kimondva, rögzítve, hogy mi etikus még, és mi már nem az. Szóval nem egyszerűen a Terv volt a tét.

Mivel megszólíttattam, megszólalni vagyok kénytelen. A pontosításod rendben, te voltál a generáltervező, kedves Zoli, ez elvitathatatlan, de senki nem is vitatta. Itt tényszerűen egy nagyon szép részfeladatról volt szó; ám  nem egyszerűen utcabútor-tervezőként, hanem közös team-munkaként éltem át a tervkészítés és -egyeztetés folyamatát, készítve alátámasztó vázlat- és látványterveket. Nem véletlenül éreztem magam erősen érintettnek az etikai vizsgálat kérésekor. Szóval úgy értelmezem, a laudáció tulajdonképpen ezt tükrözte vissza.

Ezzel a kiegészítéssel a laudáció-ügyet lezártnak gondolom, ezúton is köszönetet mondva azoknak a grémiumoknak, amelyek eddigi szakmai össztevékenységem alapján a Vedres-díjra méltónak találtak.

„Paradigmaváltásként” az a felvetésem a szerkesztőséghez, - amennyiben Fekete Zoltán generáltervező ehhez hozzájárul -, hogy mutassuk be itt közösen a konzervatív városvédők által korábban hevesen vitatott, mára a városlakók által megszeretett szegedi „Lófara” teret (a Szakma javaslatára új elnevezése: Magyar Ede tér!), az ehhez készült terveket (melyből kiderülhet közreműködésem is), mindenki megnyugvására.

Nagy Imre építész, várostervező 

 

@reliefplan: Egyetértek azzal, hogy az építészkamarának kell állást foglalnia abban, hogy „mi etikus még és mi már nem az”.

Ha az etikai vitában való részvétel ennyire fontos volt, akkor Kiss Lajosnak erről kellett volna írnia és nem a tervezésről.

Javaslom, hogy Kiss Lajos által leírt laudációról szóljon a vita, ne újabb és újabb, a laudációban nem szereplő szempontokról, mert nem akarom a vita parttalanná válását.

Köszönöm, hogy Nagy Imre elismeri azt a tényt, hogy én voltam a generáltervező. Azt viszont nem fogadom el, hogy ezt a szereposztást senki sem vitatta. Kiss Lajos ugyanis azt írta: „rangos közterületek revitalizációját készítette magas színvonalon” Nagy Imre. Erre példaként hozza fel a Kölcsey utcát és a Reök palota előtti teret is. Ezzel a tervező személyét vitatta el. Ez elfogadhatatlan!

Nincs kifogásom az ellen, hogy Nagy Imre a terveit bemutassa. Az utca és a tér a tervdokumentációban kiadott tervek és a tervezői művezetés alapján hat éve megépült. Szeged közönsége sétányként, pihenőtérként, illetve sokféle alkalmi rendezvény helyszíneként használja ugyanúgy, mint a Széchenyi, Klauzál, Dugonics teret, Aradi Vértanúk terét, vagy a Kárász utcát. Nincs olyan funkciója a térnek és az utcának, amely csak itt lenne megvalósítható

Az elmúlt hat év alatt nem hallottam elmarasztaló kritikáról. A jogi kar diákjai is rendszeresen használják a kar épülete előtti, közúti forgalomból kivont utcából lett teret.

Kedves Imre, amennyiben folytatni kívánod a vitát, akkor javaslom, hogy vegyük elő egyenként azokat az építészmérnöki kifogásokat, amelyekkel annak idején engem megtámadtak. Tegyük ezt azzal a szándékkal, hogy azok szakmaiságát megvitassuk. Több mint furcsa az, hogy Kiss Lajos és urbanisztikai egyesülete a támadások idején néma maradt!

 Fekete Zoltán

@toboz: Kedves Zoltán! Köszönjük a pontosítást! Üdvözlettel, Pásztor Erika Katalina