Vidék és Budapest - három tézis és a paradigmaváltás hat javasolt lépése - 1. rész

Vízfejű az ország - szokták mondani. Az állítás mögött rejlő problémákat, okokat és eredőket, valamint egy lehetséges jövőképet vázol fel dr. Rigó Mihály háromrészes cikksorozatában, melynek első részét adjuk most közre.

Definícióm a továbbiakra: vidék = a Budapesten kívüli Magyarország.

Célom rámutatni a vidék, a nagyobbik Magyarország, nyomorára, a feszültségkeltő különbségekre, felhívni a figyelmet a hatalmas területi diszharmóniára, a meglévő és a tervezett aránytalanságokra, és javaslatot tenni az áldatlan helyzet megszüntetésére.  Ez utóbbi véleményem szerint érdeke Budapestnek is! Hiszen nem tud Budapest szárnyalni, ha a vidéki Magyarország nyomorban él. Ez nem az osztrák, hanem a dél-amerikai modell követése. Nem akarhatjuk, hogy egy ország váljon nyomorteleppé, favelává! Ilyen kontrasztot Közép-Európában nem lehet támogatni, ez modell-választási tévedés!

Véleményem szerint nem lehet a környezetétől független Budapest-fejlesztési tervet gyártani, figyelmen kívül hagyva a sokféle szerves összefüggést. Úgy néz ki, mintha az anyag készítői a határok megszüntetésének korában falat vontak Nagy-Budapest köré, nehogy a falon kívüli világ lehetetlenné tegye az áhított elit klubba jutást. Az is felmerült bennem, hogy a készítők nem rendelkeztek a szükséges információkkal, esetleg lényegtelenné fokoztak lényeges információkat.

1. Az eddigi fejlesztési politika következményei

1.1. A Budapesten kívüli országrész zömének élhetetlenné válása, az életszínvonal, az életminőség drasztikus romlása.
1.2. Hatalmas területi különbségek a versenyképességben, az esélyegyenlőségben és ezzel az elemi feszültségek kialakulása.

Szépen kirajzolódik a Balaton feletti országrész Budapesttel, illetve a maradék országrész éles elválása.

A HVG 2013. VII. 20-i száma a „Megyék, régiók statisztikai zsebkönyve – 2012 (KSH-2013)" friss kiadványra hivatkozva cikket közöl „Régiók az unióban: a magyar GDP Szicília szintjén" címmel, melyben friss és megdöbbentő adatok találhatók, melyek pontosan leírják hazánk tragikus szétszakadását. A lehető legfontosabb mutatóról van szó, mely szinte mindenre kihat. Az EU 262 régiójának egy lakosra jutó GDP-jéről van szó, vásárlóerő paritáson. E szerint az európai régiók friss rangsora az alábbi:

A szomorú tények a következőek: 

A grafikon szerint a nemzetek friss rangsorában Magyarország az alsó harmadban van. Ez szörnyű kritika az elmúlt 23 évről. A rangsor táblázat szerint Budapest a 262 tagú mezőnyben, ahol az átlag a 131. hely, még átlagosnál jobb helyen áll, hiszen a 91. Ez a téves finanszírozás következménye. vidéket képviselő régiók pedig a rangsor legvégén csücsülnek. Ez a 23 év helytelen fejlesztési politikáinak a következménye.

Egyértelmű? Vitatható? Magyarázható? Ezt az óriás különbséget a főváros és a vidék között csökkenteni vagy növelni kell? Kell-e a különbség csökkentésével foglalkozni, vagy legyen természetes ez a szégyenteljes negatív diszkrimináció? Jár-e az esélyegyenlőség és ezzel az életesély a vidéknek?

1.3. A vidék önrendelkezésének elvesztése

A vidék sorsáról az ellenérdekelt budapestiek döntögetnek, lényegében megtagadva, a centralizációnak feláldozva, a szubszidiaritás több száz éves elvét. Magyarország kis területű, így az elhibázott fejlesztés-politikán kívül, semmi sem indokolja a hatalmas különbségeket. Hogyan lehetséges az, hogy a területi különbségek mérséklése nem az első területfejlesztési szempont ma Magyarországon?

1.4 Miként írja le a mai helyzetet, a következményeket, a Nemzeti Vidékstratégia 2012–2020, „a magyar vidék alkotmánya"?

„Magyarországon (...) a vidék mély válságba került. Különösen a kistelepülések, valamint a külső és belső „végeken" elhelyezkedő kistérségek kerültek szinte kilátástalan helyzetbe. Egyszerre van jelen a krónikussá vált munkanélküliség és egyes területeken, illetve szakmákban a munkaerőhiány. A vidéki, helyi közösségek sorra elveszítették szolgáltató és közösségmegtartó intézményeiket, iskoláikat, közösségi közlekedési lehetőségeiket, egészségügyi ellátó intézményeiket, hivatalaikat, postáikat, természet adta tevékenységüket, a környezethez alkalmazkodó mezőgazdálkodást, az élelmiszertermelést. Mindezek következtében az ország és a magyar társadalom – élelmezési, víz- és energiaellátási, foglalkoztatási, szociális – kiszolgáltatottsága egyre súlyosabbá vált. A vidéki élet a magyar közgondolkodásban mára egyenlő lett a hátrányos helyzettel."

„Mezőgazdaságunkat csökkenő termőterület, szétesett üzemi és torz gazdálkodási szerkezet jellemzi. A tömegtermelő, iparszerű gazdálkodás emelkedő energia- és forgóeszközigénnyel jár, emiatt megnövekedett kiszolgáltatottságunk a bankok, az energetikai piacok és a beszállítói iparágak felé. Az alacsony hozzáadott érték, a csökkenő fajlagos nyereség következménye egyfelől a kényszeres birtokkoncentráció és a nagyobb élőmunka-igényű állattartás föladása, másfelől a családi gazdálkodás felszámolása és a föld eladása. Mind-ezek következtében rohamosan csökken a mezőgazdaság élőmunkaerő igénye, és ezzel egyidejűleg a föld, a vidék népességeltartó és népességmegtartó képessége."

„Az 1980-as évek végén, az előzőekben vázolt előzmények után és folyamatok eredményeképpen elhagyatottan érkezett meg a magyar vidék a „rendszerváltáshoz". (...) A felelős, „népre tekintő", rendszerváltó elképzelések éppen ebben – a parasztpolgárság megerősítésében – látták a vidék társadalma megújításának lehetőségét. Olyan minőségi mezőgazdaság jövőképe sejlett fel, amit a Kárpát-medence csodálatos környezeti feltételei és a magyarság ezeréves itt felhalmozott tudása, a földhöz kötődő kultúrája kínál. Ez az életképes mezőgazdaság az egyéni, családi kis- és középbirtokok meghatározó szerepére épül, mely biztosítja a tulajdonosi szemléletből fakadó „jó gazda gondosságát", az egymást követő generációk közti felelős viszonyt. Emellett megvalósítja az össznemzeti jelentőségű igényeket..."

„Ezt a jövőképet azonban a kezdetektől ellehetetlenítette az eredeti tőkefelhalmozás megkésett folyamatának egybeesése azzal a globalizációs világfolyamattal, melyet a tőkeérdekeltségek gazdasági erejének és ezzel politikai befolyásoló képességének minden korábbit meghaladó növekedése kísért. Az elmúlt 20-25 évben Magyarországon ez a helyzet a közösségek szempontjából fenyegetővé vált. (...) Ez a piaci versenyképességre és a tőkemegtérülés hatékonyságára hivatkozó, következményeit tekintve azonban inkább az egyenlőtlenségeket erősítő, monopolhelyzeteket teremtő politika a társadalom, a vidéki közösségek „szövetének" felbomlásához, összetartó erejének megszűnéséhez vezetett és vezet."

„A rendszerváltás óta azonban a fenti célkitűzéseket megvalósító, átfogó agrár-, vidékfejlesztési stratégia még nem született."

„A hagyományos agrárszerepkörrel rendelkező, más funkcióval nem rendelkező, vagy „kedvezőtlen" fekvésű települések, vidéki térségek többsége azonban nem volt képes a rendszerváltást követően talpra állni, gazdasági létalapjukat lényegében elveszítették. (...) a munkanélküliség, az elvándorlás, a társadalmi-gazdasági (gyakran etnikai) szegregáció, valamint hosszabb távon az e folyamatokból egyenesen következő kiürülés jelent komoly fenyegetettséget."

„A biztonságos élelmiszerellátás világszerte stratégiai kérdés. A népességnövekedés (...) és a fogyasztási szokások alakulása következtében a globális élelmiszerszükséglet esetében is jelentős növekedés várható. (...) Az utóbbi években (...) megnövekedett import miatt azonban a hazai piac visszaszerzése stratégiai kérdés. A növekvő élelmiszerszükségletből komoly piaci lehetőségek adódnak a magyar agrár- és élelmiszergazdasági kivitel előtt. (...)"

„Európa lakossága csökken, és ez különösen igaz Magyarországra, ahol demográfiai válságról beszélhetünk. A jelenlegi tendenciák szerint hazánk lakossága 10 millió főről 2050-re 7-8 millió főre csökkenhet. A vidéki térségek szempontjából ez több ponton kritikus: a lakosság elöregszik, a jelenlegi kiöregedő gazdatársadalomnak nem lesz megfelelő utánpótlása, az inaktív népesség aránya rendkívüli terheket ró az aktív népességre. A vidék számára kulcskérdés, hogy legyenek olyan fiatalok, akik a vidéki életet és a gazdálkodást választják, és gyermekeket vállalnak, a helyben boldogulásra ösztönözve őket."

„Az Európai Unióban és Magyarországon is a társadalom „kettészakadása figyelhető meg; hazánkban a lakosság 10-15%-a szegény. A szegények közel fele vidéki környezetben él, a nagyon szegény lakosság esetében pedig kétharmados a vidéki arány."

„Míg az EU tagországokban, így Magyarországon is, igen szigorú élelmiszerbiztonsági elvek, szabályok vannak életben, addig a WTO kívánalmaknak megfelelő kereskedelmi liberalizáció eredményeképpen olyan harmadik országokból áramló, olcsó import élelmiszerek áraszthatják el az uniós piacokat, amelyek nem felelnek meg az uniós és a hazai előírásoknak, ráadásul ezeket a mezőgazdasági termékeket és élelmiszereket elavult munkakörülmények között állítják elő, nem ritkán genetikai manipuláció, gyermekmunka, illetve méltánytalanul alacsony munkabérek alkalmazásával."

„Az Európai Bizottság a Közös Agrárpolitika 2013 utáni jövőjéről három fő célt fogalmazott meg:

1. Életképes élelmiszertermelés
2. Természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás 
3. Kiegyensúlyozott területi fejlődés"

„A hazai vidékfejlesztési politikának az eddig tapasztalható mértéktől lényegesen nagyobb figyelmet kell szentelnie a területi különbségeknek, hiszen vidéki térségeink sem homogének, azok között eltérő adottságú, eltérő fejlettségi színvonalú térségek találhatók..."

„A Kárpát-medence vidéki térségeinek többségében a legfőbb megoldandó feladatokat az agrár- és vidékfejlesztési politika számára – nem fontossági sorrendben – az alábbiak jelentik:

• a népesség egyenlőtlen megoszlása;
• a fővárosok domináns gazdasági szerepe az országon belül, illetve az ebből adódó életszínvonalbeli különbségek;
• a nagyfokú és gyakran tovább erősödő társadalmi-gazdasági területi különbségek, a belső és külső vidéki perifériák leszakadása;
• a természetes fogyás mellett a vidéki térségek elvándorlásból adódó kiürülésének veszélye;
• egyes nagyvárostól távoli vidéki térségek elérhetőségi, megközelíthetőségi nehézségei;
• a – főleg nagyvárostól távoli – aprófalvak társadalmi, szociális problémái;
• társadalmi és etnikai szegregáció;
• a vidéki munkalehetőségek hiányából adódó magas munkanélküliség"

„Az Európai Unió ökológiai hálózata, a Natura 2000 terület (...) hazánkban összesen közel 2 millió hektár kiterjedésű, amelyen belül a gyep és szántó területek majd 1 millió hektárt tesznek ki, illetve az erdők több mint 800 ezer hektárral részesülnek." (...) „2011-ben az ország 9,3 millió hektár területéből 57,4%-a mezőgazdasági terület (46,5%-a szántó, 8,2%-a gyep, 2,7%-a pedig kert, szőlő és gyümölcsös), 20,7%-át pedig erdők borítják (KSH)." Egyértelmű az, hogy a Natura 2000 területek ilyen nagy arányú kijelölése a hazai mezőgazdaság alapját képező termőterület csökkentése, a magyar mezőgazdaság megfojtása érdekében, idegen érdeket kiszolgálva történt!

„A mezőgazdasági termékek legjelentősebb felvevő piacát jelentő hazai élelmiszeripar a hazai piacról egyre inkább kiszorult (…) Egyúttal a hazai termékek is kiszorulóban vannak a kiskereskedelmi láncok polcairól. A hazai élelmiszeripar belföldi értékesítése 2002-2009 között közel 30%-kal esett vissza..."

„Az élelmiszer a lakosság egészségét és életminőségét leginkább befolyásoló tényező, stratégiai cikk. Ezért nemzeti érdek, hogy képesek legyünk a lakosság biztonságos, jó minőségű, értékes, szermaradvány-mentes élelmiszerrel történő ellátását elsősorban hazai forrásokból biztosítani, az élelmiszer-önrendelkezés elvének megfelelően. Magyarország jelenleg is mintegy 120%-os önellátásra képes az alapvető élelmiszerekből."

„Az „élelmiszer" meglehetősen tág fogalma, az élelmiszereknek az „áruk szabad áramlása" kategóriába sorolása, valamint az eltérő szabályozások miatt is egyenlőtlenné tett verseny, és a tömeges vásárlói réteg gyenge fizetőképessége lehetőséget ad arra, hogy a feldolgozók nemcsak az olcsó, de a gyenge, esetenként kétes minőségű és eredetű alapanyagokat is „élelmiszerré" dolgozzák fel.(...) Az áruk nem elhanyagolható hányada a feketegazdaságban a járulékok meg nem fizetése vagy az előírások be nem tartása miatt árelőnybe kerülnek a jó minőségű – többnyire hazai – termékkel szemben, amit nem tud kiszűrni a hatósági ellenőrzési rendszer."

„A Natura 2000 területek általában a jobb ökológiai állapotú, magasabb természeti tőkéjű területek közé tartoznak …" Micsoda véletlen!

„A falusi állattartás, háztáji gazdálkodás nyomokban is alig lelhető fel. Ezen káros jelenségnek – a falusi életforma meg-változása mellett – gyakran okai azon helytelenül meghozott – már a falvakra is egyre inkább jellemző – helyi rendeletek, amelyek az állattartást gyakorlatilag ellehetetlenítik." Mennyi véletlen!

„A vidéki munkahelyek száma évek óta csökken, ezzel párhuzamosan a munkanélküliség folyamatosan növekszik. Vidéki térségeinkben 2009-re – főleg az ország keleti, észak-keleti és dél-dunántúli térségeiben – összefüggő zónákat alkottak a kiugróan magas munkanélküliséggel rendelkező térségek. Egyes kistérségekben ez 20-25% körül alakult, miközben pl. a fővárosban ennek nagyjából az ötöde ez az érték.(...) A lakosság foglalkoztatási aránya egyes régiókban – főként Európai Uniós összehasonlításban – már vészesen alacsony. (...) A munkalehetőségek szűkülésével a működő vállalkozások arányának csökkenése is kimutatható."

„Vidéken összességében lényegesen alacsonyabbak a jövedelmek, mint a fővárosban, valamint a prosperáló nagyobb városainkban. 2009-ben közel két és félszeres volt az egy lakosra jutó nettó jövedelem a fővárosban és térségében, mint a legalacsonyabb jövedelmi kategóriába tartozó vidéki kistérségek (az ország keleti, északkeleti kistérségei) esetében."

„A vidéki – főleg a képzett – lakosság elvándorlása következtében egyes térségekben a falvak, tanyák kiürülése figyelhető meg, az értelmiség nagyon kis számban van jelen.(...) Az egészségi állapotot és annak meghatározó tényezőit tekintve jelentős a területi, illetve társadalmi-gazdasági tényezők szerinti egyenlőtlenség hazánkban.(...) A halandóságban mutatkozó területi különbségek jelentősek Magyarországon."

„Város és vidéke közös sorson osztoznak, a vidék gerince pedig a mezőgazdaság."

„A stratégia átfogó célkitűzése: Vidéki térségeink népességeltartó és népességmegtartó képességének javítása.(…) ...a vidéki élet megbecsültségének és vonzerejének helyreállítására, a vidéken élők életminőségének átfogó javítására, a vidék, és általa az ország felemelkedésére."

Tényleg nincs gond és nincs feladat?

1.5 Miként fogalmaz a helytelen döntések következményeiről, a mai helyzetről egy PhD-értekezés? (Schneider Gábor: A közép-európai fővárosi régiók versenyképességének vizsgálata - Hogyan növelhető a Közép-magyarországi régió versenyképessége Ph.D. értekezés, Budapest, 2009.) Lehetne a mintánk ezen vonatkozásban inkább Ausztria? Nem kenne kedvezőbb egy osztrák fejlesztés modell, mind a dél-amerikai?

„A K[özép]-M[agyarországi] R[régió] felzárkózása az európai és a nemzetközi „élen állókhoz" megtorpant, nem tud Közép-Európa meghatározó szereplőjévé válni (...) A régió komoly fejlődési lehetőségek kapujában áll, de lehetőségeivel egyelőre nem tud élni. Az elmúlt évtizedek reménykeltő tervei és elképzelései – a régió profilját és specializációját illetően – sorra elhalványultak, illetve megmaradtak a tervek és a koncepciók szintjén…"

„Saskia Sassen ugyanakkor kitér az urbanizáció és a globalizációs fejlődés negatív jelenségeire is. Ilyenek a fokozódó regionális különbségek (…), amelyek fokozatos ellentéteket jelentenek az ország többi régiójával szemben, de az adott világvároson belül is súlyos társadalmi konfliktusforrások. (...) Saskia Sassen az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Japán metropolisz térségeit vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy az egyes országokban meglévő területi különbségek tovább növekedtek (...).

„A „globális csomópontok" és az „Európa motorjaiként" jellemzett régiók Európa legfejlettebb és legversenyképesebb metropoliszrégiói. Közép-Európából egyedül a Bécsi régió tartozik ebbe a kiemelt körbe."

„Szemben a nyugat-európai térszerkezettel Közép- Európában a fővárosi régiók aránytalanul magas lakosság számmal és gazdasági fejlettséggel rendelkeznek. Ugyanakkor a regionális pólusok száma kevés, amelyek nem képesek a fővárosi régiók erőfölényét kiegyenlíteni. A térszerkezet túlságosan fragmentált és aránytalan… (...) Az országokon belül fokozatosan mélyülnek a fejlettségi különbségek."

„…a közép-európai fővárosi régiók esetében különösen helytálló az a megállapítás, hogy a gazdasági fejlettség és a kedvező elérhetőség egymást befolyásoló tényezők. Az Európai Unió régióinak kétharmada esetében egyértelmű összefüggés mutatható ki a gazdasági fejlettség és az elérhetőség között."

A Bécsi régió elemzése - Íme a mintánk, ahol a legkisebb a különbség a főváros és a vidék között.

„A tényleges területi önállóságot az biztosítja, hogy a politikai jogosítványok mellé erős pénzügyi önállóság is párosul. (…) Az osztrák modellben a települési, a tartományi és az országos szint széles autonómiával rendelkezik, az egyes szintek közötti hatásköröket jogszabályokban rögzítették, a többszintű kormányzás vertikális jellege és a szubszidiaritás elve jól érvényesül. (…) A fejlődés 1920-as évek erőteljesen centralizált államberendezkedéséből elindulva, az 1950-es, az 1960-as és 1970-es évek nagyszabású közigazgatási reformjain át, és az európaizáción alapul. (…) Az osztrák térstruktúra kiegyenlítettebb jellegét az adja, hogy a bécsi régió mellett meghatározó több százezres nagyvárosi térségek találhatók, ezek regionális gazdasági központok, valódi adminisztratív funkciókkal. (…) Ennek sikerességét támasztja alá a Mercer Human Consulting felmérése, amelyben a világ 250 nagyvárosi térsége közül a Bécs Zürich után a második helyen állt a munkalehetőségek, az élhető környezet, a szabadidős tevékenységek és az egészségügyi ellátások terén.

Ugyanebben a rangsorban a volt szocialista országok közül Prága áll a legkedvezőbb helyen, a cseh főváros a hetvenegyedik. Prágát szorosan követi Budapest, amely a hetvennegyedik, Varsó pedig a nyolcvanötödik. Az osztrák fővárosi régió esetében alulról szerveződő regionalizmust találtunk. A helyi szint, a tartomány és a szövetségi állam kapcsolatában a vertikális kormányzás működése, egymásra épülése jól kimutatható, a döntéshozatalban érvényesül a szubszidiaritás elve. (...) A statisztikai mutatók alapján ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy a lemaradásban lévő területek felzárkózása is folyamatos az uniós átlaghoz." Nem megoldhatatlan tehát a feladat.

A Közép-magyarországi régió elemzése - de így nem megy, nem fog menni!

„…Budapest és agglomerációs övezetén kívül Magyarországon teljes mértékben hiányoznak a nagyvárosi térségek, amelyek megfelelő lakosságszámmal és regionális térségi vonzerővel rendelkeznének. (…) Kidolgozásra került az ún. Pólus program, amely Győr, Pécs, Székesfehérvár és Veszprém (mint társközpontok), Miskolc, Debrecen és Szeged nagyvárosi térségi funkcióit kívánja megerősíteni. Számottevő vonzerővel rendelkező regionális pólusok azonban a mai napig nem alakultak ki Magyarországon."

„Így a magyar fővárosi régió vonatkozásában is érvényes: gazdaságilag túlsúlyos a régió (…) Minden lényeges gazdasági mutató a régió erőteljes túlsúlyát mutatja. (…) Így a külföldi működőtőke hatvannégy százaléka, a beruházások több mint ötven százaléka koncentrálódik a régióban (…) A régióba koncentrálódik a pénzügyi szektor, a távközlés és az info-kommunikációs technológia, a logisztikai szektor, a gyógyszeripar, továbbá a média ágazat több mint 50 százaléka. (…) A hazai felsőoktatás e régióba, döntően a fővárosba koncentrálódik. Ez több mint harmincöt egyetemet és hetven kart jelent, valamint a felsőoktatásban tanulók mintegy ötven százalékát (…) a régió az ország elsőszámú turisztikai területe."

„...amíg az EU15-ök esetében a fejlettségi különbségek csökkennek, addig a közép-európai térség felzárkózása alkalmával növekednek a fejlettségi különbségek a régiók között (…) Közép-Európa úgy zárkózik fel az uniós átlaghoz, hogy a legfejlettebb régiói fejlődnek folyamatosan. Ugyanakkor motorfunkciójukat nem tudják hatékonyan betölteni, amelyet az országokon belül fokozatosan mélyülő fejlettségi különbségek is mutatnak."

„A fővárosi régiók összehasonlításában bemutattuk, hogy a magyar fővárosi régió növekvő lemaradásban van az osztrák és a cseh fővárosi régiótól. (…) Az elmúlt évek fejlődési folyamatai is azt mutatták, hogy ezt a hátrányt a magyar fővárosi régió nem tudta ledolgozni, lemaradása tovább mélyült. (...) A régió nem tudja a monocentrikus jellegből adódó előnyöket és hátrányokat megfelelő módon kiaknázni, illetve ellensúlyozni. A Közép-magyarországi régió a nemzetközi kapcsolatteremtésben és hálózati együttműködésben is elmarad az élen álló Bécsi régiótól. A régió intézményei a jelenlegi működésükben alkalmatlanok arra, hogy komolyabb nemzetközi együttműködésekben részt vegyenek, mert közreműködő szervezetként az uniós regionális politika lebonyolítására, valamint a hazai pályázati források menedzsmentjére specializálódtak."

„A régió fejlesztési stratégiáiban a híd-funkció és a kapuváros koncepciója régóta jelen van. Elemzéseink ugyanakkor azt mutatják, hogy e téren átfogó eredmények nem születtek. Így a régió észak-déli és a kelet–nyugati csomópont szerepe, a Balkán, esetleg Oroszország felé közép-európai kapu-funkciónk egyelőre még csak egy romantikus ábránd."

Romantikus ábránd.

dr. Rigó Mihály
okl. erdőmérnök; okl. építőmérnök

az írás folyatását hamarosan közöljük