Világ – háló

Az installációt igyekeztünk „égi tüneményként" megjeleníteni... A jelenlegi és végzett vándoriskolás alkotók - Török Ádám, Tóth Péter, Rüll Tamás, Kováts Ábel és Füzes András - koncepciója az Iparművészeti Múzeum spirál-installációjáról.

A Kós Károly Egyesülés 20. évfordulójának kapcsán a Magyar Iparművészeti Múzeumban rendezett kiállítás központi installációs eleme az aula légterében elhelyezett – befüggesztett félgömb, mely egy tükör segítségével a látogató számára vizuálisan egy teljes gömbbé alakul.

 

 

A koncepció üzenete a következőkben foglalható össze. A galériatérben „U" alakban van elrendezve a magyar organikus építészet fejlődéstörténetének, főbb állomásainak anyaga, mely végső soron egy központi gondolatot „jár körül", a tapasztalható és a megismerhető világ egységes elgondolását és megélését, a dolgok elszigetelt volta helyett a folyamatosságot, az egymás létébe ágyazottságot, a természetes körforgást és fejlődést.

A szerves gondolkodás a világot, mint teljes egészet veszi figyelembe, ami a környezetalakításban – építésben az élet folyamatának teljes értékű feltérképezésén, s annak építészeti gondolatban történő kifejezésében nyilatkozik meg, ahol építés és tervezés, környezet-alakítás és fenntartás, alkotás és pihenés, gondolkodás és cselekvés összefonódnak, egységet alkotnak. Az organikus ház az adott hely szellemtörténeti és fizikai múltjába, jelenébe és jövőjébe igyekszik szétágazó gyökérzettel kapcsolódni, hogy attól elidegeníthetetlen, maradéktalan egységben legyen.

A világ, mint egység, önmagába visszatérő végtelen véges felület, kifejezője a gömb, mely mindent tartalmaz, abból sem elvenni, sem hozzárakni nem lehet semmit.

A gömb felületén végigvonuló dupla spirál származtatása elsősorban a kínai jin-jang kör, mely a mindenség dinamikus egységét, az ellentétpárok aktív egyensúlyát hivatott ábrázolni az ember számára. A gömbspirál ehhez a jelhez képest az időbeliséget is megjeleníti, a véges végtelen felületen a véges végtelen idő két irányát ábrázolván, ahol a két felület a végtelen kicsiny pont felé konvergálva kerülgeti egymást, egészen betöltvén a gömböt, s kifejezvén a változás és megújulás, a reinkarnációs fejlődés törvényét. Az egyre beljebb sűrűsödő ívek hasonlatosak a külsőkhöz, mert a struktúra ismétli önmagát, vagyis a kicsiben benne rejlik a nagy, a fraktálok törvénye alapján - amint az a növényvilágban is példásan megmutatkozik.

 

 

Az installációt igyekeztünk „égi tüneményként" megjeleníteni, mely téri hatás - illúzió, mint Májá maga, a világmindenség. Fontosnak tartottuk tehát, hogy a tartószerkezet könnyed legyen, s minél kevesebb helyen érintkezzen a meglévő architektúrával.
A kifeszített kötélben lévő pillanatnyiság egyensúlyt kíván fönntartani a szimbólumban kifejeződő örökkévalósággal, úgy mint a gömb zárt, nyomott jellege a konstrukció húzott erőjáték - viszonyaival.

A két szimmetriatengellyel rendelkező téglalap alakú aulatér négy alsó megfogási pontot feltételez, s egy fölsőt, mely sátorszerűen feszíti meg kompozíciót. A megépített félgömbön lévő két spirál közül az egyik vászon-felülettel megjelenített, a másik „üres" /anyag-szellem/. A tükörben a félgömb teljessé egészül, ami a gömbben álló számára érvényesül legerőteljesebben.

A tartószerkezeti logikából fakadóan a gömbön lévő spirál szerkesztettsége a külső kúpra vetül, mely az aula üvegteteje felé csavarodik föl.

A vászonkupola alapszíne fehér, melyet „fényfestéssel" gazdagíthatunk.
Amennyiben az aula egészének kert-szerű kialakításával erősíteni tudjuk a kettős tengelyre szerkesztettséget, a tükör- mint paradicsomi tó analógiával az iszlám világmodell ábrázolása felé is lépéseket tehetünk.

 

 

Az alkotókról:
Az installáció megtervezésére és kivitelezésére vállalkozó csapat sokféle tevékenységi kört művelőkből áll.

A Kós Károly Egyesülés tevékenységén belül található a Vándoriskola, mely építészeknek nyújt továbbképzési lehetőséget az egyetem befejezését követően. Az elméleti képzés mellett a tanulók félévente váltanak munkahelyet az Egyesülés irodái közt, hogy részesüljenek a gyakorlati szakmai tapasztalatokból, s a Mesterek építészeti gondolkodásmódjából egyaránt.

Az installáció alapgondolata és részletes tervei a kiállítás kurátorával és az Egyesülés döntéshozóival való folyamatos konzultáció alatt született, a jelenlegi és végzett vándorépítészek egy kisebb csapatának köszönhetően.

A kivitelezési munkákhoz elméleti kérdésekben hasonló gondolkodású művészbarátokat és dekorációkészítőket vontunk be különös tekintettel a speciális szakmai részletekre – alpin technika, vászonvarrás, kötélrögzítési technikák, stb.

Török Ádám
építész

---

A tervezésben részt vett munkatársak:
Török Ádám, Tóth Péter, Rüll Tamás, Kováts Ábel, Füzes András építészek

A kivitelezési munkákban legaktívabban részt vettek:
Dekorációs kivitelező: Katus György - Katus Art Bt.
Technikai munkatárs (alpin technika): Tiboldi András
Textiltervező: Zsámbokréti Dóra
Dekorációs kivitelező munkatárs: Bedőcs Zsolt
Vitorlakészítő: Zsembery András, Németh Károly