Vissza a természetbe és legyen a fővárosnak nyája! Bardóczi Sándor Budapest zöldfelületeinek helyzetéről

Budapest Biodiverzitás Stratégia, zöld oázisok, méhbarát kertek, az ember és a természet viszonya: Bardóczi Sándorral, Budapest főtájépítészével beszélgettünk az elmúlt félévben elindult folyamatokról, a COVID-19 tapasztalatairól és arról, hogy milyen lenne, ha a közparkokban legeltetéssel tartanánk fenn a gyepet. Jó ötletekből nincs hiány, úton vagyunk az élhető város felé.  

Amikor januárban kineveztek Budapest főtájépítészévé, sokan kérdeztek téged a jövőbeni fejlesztésekről, konkrét célokról és az alternatív városhasználatról. Az Építészfórummal készült interjúban is szó esett a Városháza park, a Gellért-hegy fejlesztéséről, egy zöld infrastruktúra osztály és fakataszter létrehozásáról és különböző köztéri projektekről. A karanténban töltött tavasz talán csendesebben telt, mint máskor, viszont mik azok a folyamatok, melyek ebben az időszakban elindultak vagy megvalósultak?

Bardóczi Sándor: Nyár elején indult el a Budapest Fatár applikáció, melynek fejlesztése folyamatos. Jelenleg a Főkerttel közösen dolgozunk azon, hogy minden, a Főváros által kezelt fa bekerüljön. Egyelőre a kiemelt közterületi parkokban lévő fák – kb. 47000 – szerepelnek benne, a következő lépés a kiemelt fasorok állományának beemelése lesz. Amíg ez elkészül, addig is több frissítés várható: most július elején a nevezetes fákkal és a fővárosi jelentőségű természetvédelmi területekkel bővül az applikáció. Az alkalmazást illetően a kerületekkel is egyeztetések folynak a BP Fatárhoz való csatlakozásról, az első kerületi kezelésű faállományok várhatóan az ősszel kerülhetnek fel a rendszerbe. Vannak olyan kerületek, ahol az elmúlt években egyáltalán nem készült fakataszter vagy nagyon avult az adatbázis. Itt hosszabb folyamat lesz a felmérés. A végső cél, hogy a Főváros minden közterületi fája – ez egymillió fát jelent – bekerüljön az applikációba. A fákat, fasorokat városi közműnek tekintem, egy ilyen alkalmazás segíthet meghonosítani ezt az irányt a társadalomban is. A fakataszter létrejötte azért is fontos, mert segít feltérképezni a zöld vagyont, segít a fasorok egészségi állapotának elemzésében és a gondozás ütemtervének készítésében. Felhasználó szempontjából a fakivágások során segít elkerülni a felesleges pánikot, meg lehet nézni, hogy az adott közterületen lévő fákat ki kezeli vagy egyáltalán, mennyi és milyen fajta fa van. De olyan alapok is lekérdezhetők, hogy hol található ivókút, játszótér vagy nyilvános WC. 

4/17
BP Fatár applikáció: faállomány Kőbányán és a Múzeumkertben

Egyébként megalakult a Favédelmi Munkacsoport is, aminek feladata, hogy a beruházások, a közút, a közmű fejlesztések terveit zöldfelületi szempontból átnézze, és módosításokat javasoljon, ahol ez szükséges. Ilyen csoportja a Fővárosnak eddig nem volt. Általában a közműcégek szeretnek a zöldsávok terhére vagy abba beleépíteni, mert az egyszerűbb. Most szemponttá tettük a fák és a zöldsávok védelmét, a közműmentes zöldsáv eszméjét. A beruházási rendelet módosításával ez a kritériumrendszer jogszabályban is megjelenik.

Fontos számotokra a részvételi tervezés, a különböző beruházások során a térhasználók bevonása a programalkotásba: előzetes egyeztetések, párbeszéd, közösségi akciók. Ez kiegészült a Budapest Dialog / kozossegitervezes.hu oldalával, ahol az érintettek megismerkedhetnek a környékükön zajló fejlesztésekkel, illetve online elmondhatják az ezekhez kapcsolódó véleményüket, ezáltal a jó ötletek is láthatóvá válnak. Milyen területekkel foglalkoztok most?

BS: A kozossegitervezes.hu oldalán hat fővárosi park van, ahol jelenleg részvételi tervezés folyik: Városmajor, Vérmező, Horváth-kert, II. János Pál pápa tér, Nehru-part és a Városháza park. A járványhelyzet egyik pozitívuma volt, hogy az otthonlét során rengetegen töltötték ki a kérdőíveket, nagyon jó adatok jönnek. Még tart a folyamat, viszont azt látjuk, hogy a Városháza parknál a legaktívabbak az emberek. Itt a főépítész és csapata egy programadó dokumentumot készített, ami megadja a fejlesztés kereteit, s ha lezárul a kérdőívezés, akkor e kettő alapján készítjük majd el a tervpályázati kiírást. Remélem, hogy ez ősszel kiírásra kerülhet. 

A Városmajor egy 220 éves közparkunk, ami a különböző fejlesztések során folyamatosan fogyott, mert a területére építettünk: fogaskerekű, iskolák, színház, sportpályák. A tervpályázati kiírást a parkhasználók válaszai alapján raktuk össze, ugyanakkor itt még fontos kérdés, hogy a zöldfelület növelésének érdekében ki lehet-e venni a már megIévő funkciókat a parkból és nőhet-e ezzel a zöldfelület aránya. A II. János Pál pápa tér egy fővárosi fenntartású kiemelt zöldfelület. A kerülettel egyeztetve elindult egy közösségi részvételi terv készítése, melynek eredményét igyekszünk megvalósítani – bármilyen eredményre is jut majd. Itt a kérdésfelvetés leginkább a használati szabályok, az elkerítés, éjszakai bezárás és a parkőr kérdések körül mozog. 

Ezzel párhuzamosan a BFVT-nél – Budapest Főváros Városépítési Tervező Kft. – zajlik a Gellért-hegy stratégiai tervezése is, szeretnénk ezzel gyorsan előrehaladni. Az első fázisban elkészült egy helyzetelemzés, következő lépésként szeretnénk a kozossegitervezes.hu oldalán egy kérdőíves felmérés-sorozatot indítani róla, ahogy az előző hat park esetében is. Emellett a VÉSZ módosítása is elkészült, erről tartottunk egy lakossági fórumot is. Beérkezett több, mint kétezer hozzászólás, ezeknek egy részét be tudjuk építeni a tervezetbe. 

Ha már szóbajött a Gellért-hegy stratégiai tervezése, a Kormány bejelentette, hogy a Citadella felújítása kiemelt kormányzati beruházásként valósul meg, ennek keretében új zöldfelületeket, közösségi tereket terveznek, valamint az erőd közvetlen környezetének rehabilitációját is szorgalmazzák. Ez mennyiben kapcsolódik a Főváros Gellért-hegyi terveihez? Van közöttetek egyeztetés? 

BS: Ezt mi is csak a sajtóból tudjuk. Egyelőre a sikló ügyében egyeztetünk a tervezővel, láthatóan elindult annak a koncepciónak a felelevenítése, hogy a Rác fürdőtől a Gellért-hegy tetejéig sikló közlekedne. Ez egy ambivalens ügy: egyrészt azért lenne jó, mert tehermentesíteni lehetne a hegyet a rengeteg turistabusztól, ami kedvezne az ott lakóknak, az általános levegőállapotnak és az önkormányzatnak is, ugyanakkor a sikló kialakítása világörökségi és fakivágási kérdéseket vet fel. Egyelőre nem ismerjük a részletes terveket, de ez egy éles dilemmának ígérkezik, ebbe fontosnak tartjuk a közösség bevonását és számítunk a városlakók bölcsességére a kérdés eldöntésében. A Citadella állami terület, abba, hogy ott mi valósul meg, nekünk nincs nagyon beleszólásunk, viszont körülötte minden más fővárosi tulajdonban van, tehát Főváros és Állam között az egyeztetés elkerülhetetlen. Amit eddig a Citadella átalakításáról hallottunk, az nem elrugaszkodott a valóságtól és ami még fontosabb, nem ölt olyan megalomán jegyeket, mint amit a Városliget vagy újabban az Óbudai-sziget kapcsán hallunk. Azaz lehet belőle egy közös sikertörténet. Mi a nyílt kommunikációban hiszünk, remélem, hogy létrejöhet itt egy összehangolt fejlesztés. A mi víziónk a Gellért-hegyen egy természetközeli közpark, ami hűen ahhoz, hogy a terület országos védelem alatt áll, fenntartásában is jobban közelíthet a természeti területekhez. Egy zöld oázist szeretnénk megőrizni, magasabb biodiverzitással, nem valamiféle zsibvásári hangulatot részesítünk előnyben.

A COVID-19 következtében létrejött állapotok, az újfajta életmód, az elzártság és az új lehetőségek sokunkat gondolkozásra ösztönöztek. Rengeteg újságcikk, tanulmány, interjú jelent meg a témában, melyek közül jó néhányban az élhető városok megvalósulásáról is olvashattunk. A Lépték-Terv Tájépítész Iroda írt egy cikket a járványban rejlő potenciálról, melyben többek között a bérházak belső udvarainak fejlesztéséről is szó esik, vagy éppen a kerékpárutak kialakításáról. A Fővárosnak van erre terve?

BS: Dolgozunk azon, hogy legyen egy udvarzöldítési programunk, erre évi 30 millió forintot elkülönített a februári közgyűlés. A pályázatot a kerületekkel közösen szeretnénk kiírni a társasházak számára. Olyan projekteket szeretnénk támogatni, ahol a beton helyett zöldfelületek létesülnek a belső udvarokon. A Fővárosnak van egy Környezetvédelmi Alapja, ami részben hasonló projekteket is támogatott, de szeretnénk az udvarzöldítést a környezetvédelmről leválasztani, és a Városrehabilitációs Alapba csatornázni be ezt a lehetőséget. A járvány idején rengeteg ideiglenes kerékpárutat alakítottunk ki, itt folyamatos forgalomszámlálási adatokat gyűjtünk, hogy tapasztalatot szerezzünk arról, mi az, ami bevált, mit kell módosítani. 

Dolgozunk most egy Life pályázaton, ennek négy 4 célja van. Szeretnénk, ha a pályázat keretén belül elkészülne Budapest Biodiverzitás Stratégiája, ami annak ellenére, hogy kötelező lenne elkészíteni, nem létezik. Szeretnénk az összes fővárosi zöldfelület és természetvédelmi terület közös halmazaként értékelni a zöldfelületeket. Ez azt jelenti, hogy azokon a természetvédelmi területeken, ahol élőhely rehabilitációra van szükség, ott célzott beavatkozásokat végzünk, a közparkokban pedig a természetközeli fenntartás – méh- és madárbarát kertek létrehozása – felé mozdulnánk el. Egyelőre a mintaterületek kiválasztásán gondolkodunk, az biztos, hogy beavatkozási területként a Tétényi-fennsík, a Gellért-hegy és a Mocsárosdűlő megjelenik. Tehát egy Natura2000 terület, egy országos természetvédelmi terület és egy helyileg védett terület rehabilitációja van ennek a pályázatnak a fókuszában.

Ez a pályázat mennyiben kapcsolódik az új zöldfelület gazdálkodási irányelvhez, illetve ez mi mindent foglal magában?

BS: Szeretnénk úgy zöldfelületet fenntartani, hogy az nemcsak hogy kevesebb pénzbe kerül, de a természeti szempontok is fokozottabban érvényesülnek rajta. Szeretnénk kialakítani egy újfajta vízgazdálkodást: kevesebbet öntözni csapvízből, fúrt kutakat kialakítani vagy a Dunából öntözni, ahol lehet. Szeretnénk létrehozni egy esőkertrendszert, ahova be tudjuk engedni a csapadékvizet és fel tudjuk használni a zöldfelületeknél. A városüzemeltetés egy nagyon lomha, nehezen változó rendszer, melynek több elemét meg kell változtatni ahhoz, hogy olcsóbban, ökológikusabban és jobban tudjuk fenntartani a zöldfelületeket. Az átalakítás sokáig tart, de ha kész, akkor egy sokkal élhetőbb város lehetősége rajzolódik ki előttünk. Nem kell mindenhol golfpálya minőségű füvet fenntartani, a kevésbé frekventált területeken megtarthatók a vadvirágok, amik a méhbarát kertek alapjává válnak. Extenzív fenntartással olyan gyepgazdálkodásokat tudunk csinálni, amik a természetes füveket részesítik előnyben és nem műtrágyával, ivóvízzel fenntartott öntözéssel, sok fűnyírással fenntartott zöldfelületet kapunk, hanem természetesebbet, a klímaadottságoknak jobban megfelelőt.

Vannak olyan nagy természetvédelmi területeink, melyek egyik legnagyobb problémája az invazív fajok megjelenése, amelyek sokszor kiszorítják a honos, értékesebb fajokat. Ez azért van, mert nincs folyamatos gyepgazdálkodás ezeken a területeken. Számtalan jól működő példát látunk erre a világ különböző nagyvárosaiban, nekem leginkább a legeltetés tetszik, ezzel lehet a legegyszerűbben fenntartani a gyepet, másrészt jó poén lenne behozni egy nyájat a közparkokba. Fontos lenne megteremteni a lehetőséget, hogy a Fővárosnak legyenek nyájai, de egyelőre nincs kapacitás pásztorra. Madridban, Münchenben, Angliában több városban is működik a legeltetés. Ebben látunk potenciált, érdemes lenne kipróbálni, akár úgy, hogy egy-egy területet bérbe adunk legeltetés céljára. Nyilván ezt nem a Margitszigeten vagy a Városligetben kell elképzelni, hanem a fővárosi természetvédelmi területeken, ha ott ez beválik és le lehet küzdeni a közegellenállást, akkor az már lehet egy opció, hogy mondjuk gyereknapon megjelenik egy báránysimogató az Óbudai-szigeten. A városi ember rendkívüli távolságra került a természettől, s ez nem tesz neki jót. Vissza a természetbe, ahogy Rousseau mondaná…

Tényleg távol vagyunk a természettől, de mintha az elmúlt hónapok eseményei kicsit visszahozták volna a zöldfelületek használata iránti igényünket. Voltak, akik felfedezték lakókörnyezetüket, mégis, a lakosság nagy része a mainstream helyeken csoportosult: a Margitsziget, a Normafa és a Gellért-hegy is embertömegek helyszínévé vált. Vannak a fővárosnak olyan kevésbé frekventált területei, amik jó állapotban vannak, használhatnánk őket, de mégsem tudunk róluk? Hogy lehet megtalálni ezeket az eldugott helyeket?

BS: A járványhelyzet alatt készítettünk egy térképet és két videót is, amiben bemutatjuk ezeket a helyeket. Látszik, hogy igény van rá és sokan rácsodálkoznak, hogy a lakóhelyükhöz közel is vannak zöldfelületek, amiket eddig nem is ismertek. Ez óriási pozitívuma volt a járványügyi helyzetnek. Ezeket a területeket nemcsak azért érdemes felfedezni, hogy elkerüljük a tömeges fertőzéseket, hanem azért is, mert ezáltal tehermentesíthetők az ismert közparkjaink, természetvédelmi területeink. Sajnos az elmúlt 2-3 hónap túlzott használata során az illegális hulladéklerakással, a növények letaposásával rengeteg kár is keletkezett ezeken a területeken. A budai kirándulóhelyeken a tavalyihoz képest 30%-kal megnőtt a turisták száma, abban az időszakban, amikor a legdurvábbak voltak a korlátozások.

Milyen hiányosságokra hívta fel a figyelmet és milyen pozitívumokat hozott a járványhelyzet?

BS: A zöldfelületi fenntartás nagyon megsínylette a járványt, a Főkert pedig nincs túl jó állapotban. A fővárosi fenntartású parkokat egy 150 fős fizikai állomány tartja fenn, az ő jelentős részük a járvány szempontjából veszélyeztetett korban van, ezért számtalan tavaszi munka elmaradt, mert nem volt, aki megcsinálja. Ugyanakkor csomó pozitív élményünk van: ahol a senki által nem használt hulladék zöldfelületeket nem kaszáltak le, ott elkezdtek maguktól nőni a mezei virágok, ezzel már kész is a méhbarát kert! Örömmel láttuk, hogy sok helyen a honos flóra is gyorsan visszanőtt.

Évek óta foglalkozunk azzal, hogy alternatív városhasználatra és élhető városok létrehozására van szükség. Te látsz arra esélyt, hogy a COVID-19 egyik pozitívumaként sokkal több ember gondolkodása változik meg jó irányba ezzel kapcsolatban? Tényleg elkezdjük másként használni a városainkat vagy minden visszaáll oda, ahol voltunk?

BS: Van egy ilyen természetes reflex, hogy el akarunk felejteni minden rosszat, ami történt, így a járvány alatti erős korlátozások valahogy most bekerültek sokaknál egy lezárt dobozba. Azt gondolom, hogy a pandémiának még közel sincs vége, nagy eséllyel visszatér, ez több európai és Európán kívüli országban is tendencia, s amint Magyarországon is beindul a repülőforgalom, a turizmus, ez ide is visszaszivároghat. Szerintem a COVID-19 még évekig velünk marad és nem lehet tudni, hogy milyen hatással lesz ránk. A parkhasználati, köztérhasználati szokásaink már kissé megváltoztak. A jövőben is sokkal valószínűbb, hogy a nagy közösségi események helyett törekszünk majd távolságtartás barát módon élni. Ezáltal a nagy, zöldfelületek felértékelődnek, ekkor lehet majd igazán megérteni, hogy egy városi nagypark akkor optimális, ha csúcsidőben, egy hektáron belül 40 ember van – ez nem sok. Ilyen városi nagyparkból csak 4-5 van, attól függ, hogy a Gellért-hegyet idevesszük-e. A COVID olyan szempontból sokat segített, hogy újra felfedeztünk magunknak bizonyos zöldfelületeket, mint a Népliget vagy a Mocsárosdűlő.

Ha tartósan velünk marad a COVID-19, annak már lehetnek városszerkezeti hatásai is: megerősödött városi alközpontok jöhetnek létre, így akik eddig az alvóvárosokból ingáztak, nem feltétlenül fognak bejárni a belvárosba. Már csak azért sem, mert egy újabb járvány következtében a közösségi közlekedést sokan nem merik majd használni, az autósforgalom növekedése pedig nem fog jót tenni a városnak. Közben már most rengeteg cég felismerte, hogy az otthoni munkavégzés ugyanolyan minőségben és értelmesen működik, mintha az irodában lennének a munkatársak. Éppen ezért a munkahelyeket is úgy alakítják át, hogy kevesebb ember tartózkodjon egy térben egy időben. Ha ez így marad, akkor kevesebb ingázás lesz, ezáltal a belváros értéke lecsökken, miközben az alközpontoknak megnő az ázsiója. 

Ha a belváros központszerűsége lecsökken, akkor létrejöhetnek a régen vágyott gyalogosbarát utcák.

BS: Igen, akkor megnyílik a forgalomcsillapítás előtt az esély. De a bérlakás piac is pozitívan átalakulhat: a turizmusra épülő Airbnb nem szorítja ki a fiatalokat, elérhető áron lehet majd lakni a belvárosban – ezek mind pozitív folyamatok lehetnek. 

Az ideiglenes kerékpársávok kialakításával, a gyalogosbarát utcák, a rakpart lezárások és az alternatív városhasználattal meddig lehet az emberek hozzáállását tesztelni? Meddig mehetünk el, hogy megtaláljuk a kompromisszumot?  

BS: Most az a szerencsés helyzet, hogy a járványügyi lazítások akkor indultak, amikor elérkezett az iskolaszünet, éppen ezért nem fog visszaépülni azonnal az óriási autós terhelés. A bringahasználat jelentősen megnövekedett, ezt az időt arra kell használni, hogy mérünk, tesztelünk, adott esetben ősszel is mérünk, hogy legyenek adataink arról, hogy teljes üzemben milyen lesz a közlekedés. Ha mindezeknek az adatoknak a birtokában vagyunk, akkor lehet végleges döntést hozni arról, hogy mi marad, mi az, ami nem fenntartható. Semmi visszafordíthatatlan nem történt, ezek a folyamatok, amik most végbementek, bármikor finomhangolhatók, nyitott kérdések, most a tesztüzem van. Viszont, ha nem hagyunk időt a megszokásra, és azonnal visszacsinálunk mindent, akkor annak az esélyét romboljuk, hogy maga a társadalom képes legyen változni és alkalmazkodni ehhez a történethez.  
 

Fürdős Zsanett