Wienerberger Brick Award 2012, interjú: Rudolf Finsterwalder építésszel

Rudolf Finsterwalder építész, 1966-ban Rosenheimben született, Stephanskirchenben, valamint Berlinben, Németországban él és dolgozik. A Wienerberger interjúja a 2012-es Brick Award díjátadója kapcsán.

Finsterwalder Úr! Két évvel ezelőtt Álvaro Sizával közösen megkapták a Wienerberger Brick Award 2010-es különdíját a Hombroich szigeti alapítvány építészmúzeumáért. Mit jelent Önnek ez a kitüntetés?

Finsterwalder: Fontos, hogy a többi kitüntetéssel összehasonlítva igen nívós elbírálásról beszélünk. A díj kitűnő hírnévnek örvend és a sajtó részéről is nagy támogatást kap, ez egyrészt a kísérő könyvnek, másrészt a korrekt kiválasztási eljárásnak köszönhető. Ezt építészként két éve tapasztalhattam meg, ebben az évben zsűritagként ismét beigazolódott előttem. A Wienerberger igen komolyan veszi a kiválasztási eljárást, anélkül, hogy a zsűrit befolyásolná. Ez az eredmény és a díjazottak kiválasztása szempontjából fontos feltétel, akiket ezzel végül is az egész szakma elismer. A Wienerberger Brick Award nagyon jó dolog.

Az idei Wienerberger Brick Awardon Ön volt az összesen öt zsűritag egyike. Hogyan látta el a zsűri szerepét?

Finsterwalder: Harmonikus feladat volt. A zsűriként végzett munka mindenkinek sok örömet szerzett, gyorsan meg tudtunk állapodni a győztes projektekben. Köszönet illeti a Wienerbergert, mert gondos mérlegelés után, a szakértelmet és felkészültséget figyelembe véve állította össze a zsűrit.

A Hombroich szigeti alapítvány építészmúzeuma esetében bontásból származó téglát használt fel. Mit szeretett volna elérni ezzel az eljárásmóddal?

Finsterwalder: A tégla mellett döntöttünk, mert a környéken a tégla felhasználásnak nagy hagyománya van. Különösen öröm olyan építőanyaggal dolgozni, ami az épület környezetében megszokott, és így harmonikus egésszé növi ki magát. A megvalósítással a már elhunyt Erwin Heerich művész építményeire, valamint a közelben található Mies van der Rohes égetett tégla villáira is hivatkoztunk. A tégla, mint természetes anyag újrafelhasználása is különleges értékkel bír. A kő tökéletlensége a széles fugákkal együtt alátámasztja az épület monolitikus jellegét, az építészet ezen szoborszerű eleme mind Álvaro Siza, mind az én számomra nagyon fontos.

 

 

A 2011-ben megjelent „form follows nature“ című könyve az Ön szemszögéből a természet közelisége és az építészet kapcsolatának következetes továbbvitelét jelenti? Néhány szóban tudná összefoglalni a könyv tartalmát?

Finsterwalder: A könyvemben az organikus építészettel foglalkozom, amely egy adott épület összes releváns paraméterét bevonja a tervezésbe. Ide tartoznak mind a műszaki, szociális, klimatikus, mind sok más paraméter, amelyek végül az építményhez vezetnek, és amelyek a tájjal, valamint a hellyel és lakóival egy egységet képeznek.

Az emberiség régóta példaképként foglalkozik a természettel, tökéletessége célt és egyben kihívást jelent számunkra. A természet sok tekintetben a teremtő ember bázisa - de a saját munka ellenpontja is. Példaképek mind az energetikailag és szerkezetileg optimalizált formák, mind az illeszthetőség és a sokoldalúság. Természettudósok, mérnökök, építészek és művészek merítenek a természet gazdag alapjaiból, tanulnak és inspirációt nyernek belőle.

Munkája során mely speciális anyagot részesíti előnyben? Mely paraméterek alapján történik az anyagválasztás? Mennyiben veszi figyelembe a gazdaságossági szempontot?

Finsterwalder: Alapvetően az olyan természetes anyagokkal való bánásmód érdekel, mint a fa, természetes kő és tégla. Az utóbbi olyan igaz anyag, amely sok lehetőséget kínál. Szeretem azt a következetességet, amelyre a téglával végzett munka során van szükség, a téglaméretekkel való igen pontos tervezést, ami az építményeknek kellemes rendszeresség jelleget kölcsönöz. A költségek figyelembevétele elkerülhetetlen, mivel mindig meg kell próbálni az építkezést minél kedvezőbb költségekkel megvalósítani, mely során a költségek mellett a minőséget is fontos szempont. A Hombroich-i projekthez az építtetővel közösen hátsó szellőzésű előfal héj mellett döntöttünk, amely biztosan nem a legkedvezőbb költségű rendszer, de a legjobbak egyike.

A tégla építőanyag milyen különleges tulajdonságokkal rendelkezik az Ön számára? Milyen új továbbfejlesztéseket kívánna?

Finsterwalder: Kiváló fejlesztés, amire vendégelőadói munkám során mindig kitérek, hogy az építész ismét egyrétegű, monolit falazatot valósíthat meg. Ennek során a téglák felületét ásványi vakolattal fedik be, és nincs szükség arra, hogy a többi rendszerhez hasonlóan hőszigetelő rendszert alkalmazzanak. A hőszigetelés most ismét a tégla építőanyaggal történik, amely teljes potenciálját kihasználhatja. Természetes anyagként jól lélegzik, képes a nedvesség felvételére és leadására, így hozzájárul a megfelelő lakóklímához. A modern téglaépítészetben nagyszerű lehetőségek vannak, amit ma még talán nem is ismernek fel teljességében. Ha a modern téglákkal kapcsolatban kívánhatnék valamit, akkor az a stabilitás optimalizálása lenne.

Végezetül még egy kis kitekintés a jövőbe: Merre fejlődik az építészet, hogyan befolyásolják a megváltozott életterek, ill. az építészet képes életfeltételeinken javítani?

Finsterwalder: Számomra pozitív az a fejlődés, amely a magánlakások építése során ismét a minőségre helyezi a hangsúlyt. Felismerhető az a tendencia, hogy átgondolják az építési folyamatot, és egyre inkább eltávolodnak az olcsó építési megoldásoktól, mint pl. a hőszigetelő rendszerek használatától. Az építészet feladata, hogy erőteljesebben utaljon a tartósság és az ökológiai építés témakörére, valamint a természetes nyersanyagok használatát támogassa.

Potenciált látok a városépítésben, valamint a szociális hátterű lakásépítésben is. Ennek során a megváltozott életfeltételekre is odafigyelnek, mivel manapság a nagycsaládos modell már nem annyira adott. Új lakhatási formákról is el kell gondolkodni. Már megvalósították az első olyan projekteket, amelyekben több személy vagy építtető áll össze valamely lakhatási modell megvalósítása mellett. Lakóközösségek létrehozásáról van szó, amelyek mind magánhelyiségeket, mind közös helyiségeket tartalmaznak.

Én magam is részt vettem a Hombroich szigeten a „Raumortlabor“ projekt tervezésében. Ez egy olyan építészeti projekt, amelyben több család lakik és dolgozik majd, akik ki tudják használni a nagy család nyújtotta előnyöket, pl. a gyerekek felügyelete terén, az autó közös használatában, közösségi helyiségek megosztásában, és még sok minden másban. Ennek során fontos szerepet játszott, hogy maximum 10 százalékos beépíthetőséget határozzunk meg. Ajánlatunk meglévő birtok méretű egységeket tartalmazott, amelyekben a beépítettségre koncentráltunk, hogy közöttük lehetőleg nagy zöld teret kapjunk. Az egyes helyek identitása erősítése érdekében minden esetben eltérő anyaggal végeztük a tervezést, egyik téglából, a másik fából, a harmadik kőből épült.

---

Rudolf Finsterwalder építész, 1966-ban Rosenheimben született, Stephanskirchenben, valamint Berlinben, Németországban él és dolgozik. Finsterwalder Úr 2000 óta építészeti irodát vezet feleségével, Maria José Finsterwalderrel. Egész Európában dolgozott különböző építmények megvalósításán, főképp a természet formáival és színeivel kölcsönhatásban. Finsterwalder Úr többek között olyan kitüntetéseket és díjakat nyert, mint a 2007-es évi Rom-díj, valamint Álvaro Sizával együtt a Wienerberger Brick Award 2010-es különdíja. Műveit a 9. és 11. velencei építészeti biennálén (2004-ben és 2010-ben), a New York-i AIA-n (2005), a Hombroich szigeten (2005), a Ludwig múzeumban (2008) és a Martin-Gropius építményben (2008 und 2011) mutatta be a nagyközönségnek. Rudolf Finsterwalder belsőépítészeti főiskolai tanulmányait a rosenheimi szakfőiskolán, valamint építészeti tanulmányait a berlini műszaki egyetemen végezte.