Zeneiskola újragondolva – Bálint Szilárd diplomaterve
A vecsési zeneiskola több mint 100 éves épülete mára alkalmatlanná vált a minőségi oktatásra. Bálint Szilárd diplomatervében egy olyan új, korszerű zeneiskolát képzelt el, ahol a hagyományos téglahomlokzat harmonikusan kapcsolódik a modern építészeti elemekhez.A tervezés különlegessége a markáns, látszóbetonból készült bejárat, amely figyelemfelkeltő jelként igyekszik az épület sarki pozícióját megragadni. A tervező szavai következnek.
Helyszín és előzmények
Vecsés több mint 30 éves múltra visszatekintő zeneiskolájának jelenleg is használt épülete funkcionális, épületenergetikai, fenntarthatósági és épületfizikai szempontokból is alkalmatlanná vált minőségi zeneoktatási funkció ellátására. A több mint 100 éves, kezdetben fogadó, majd később művelődési ház fölött csúnyán eljárt az idő, átfogó vizsgálat után annak bontása vált indokolttá. A tervezési terület a város egy igen forgalmas kereszteződésében helyezkedik el, a városközpont és a lakóövezet határán.
Tömegkoncepció
Az épület formálásánál először is értékeltem a jelenlegi beépítés előnyeit és hátrányait. Az már a kezdeti fázisban világossá vált számomra, hogy szeretném az új épülettel is tartani a jelenlegi beépítés vonalát, úgy megragadni a különleges sarki szituációt, mint ahogy azt a régi épület tette, még az átépítések előtti, vendéglő korában. Az építészeti program felállásakor vált világossá, hogy az önkormányzat által javasolt módon a Károly utcán lévő szomszédnak a telekhez csatolására lesz szükség. Az így kialakult telken továbbra is a sarok felé irányultság gondolata mentén helyeztem el a tömeget. A zeneiskola tanáraival való előzetes egyeztetéseken többször is felmerült kültéri koncertezési lehetőség igényének kielégítésére egy belső udvart hoztam létre, ezzel kellőképpen védve az itt zenélő és játszó gyerekeket az utca forgalma vagy a parkoló autók zajával szemben. Szintén az első tervezői döntések között volt az is, hogy az új épület magastetős legyen. Tekintve hogy a telek nagyjából 3 kilométeres körzetében nem találni lapostetős épületet, az épület tömegével nem, anyaghasználatával is csak kis mértékben (látszóbeton, korcolt fémlemez fedés alkalmazása) igyekeztem kitűnni a lakóházak és kis szolgáltatási épületek köréből.
A magastető gerinceinek kialakításakor figyelembe vettem, hogy a Károly utcán (a falusias beépítésekre jellemző módon), főleg az építési terület felőli oldalán a következő 3-400 méteren jellemzően az utcafrontra oromfallal kifutó házak állnak. Részben erre reagálván, részben pedig, hogy a belső különleges funkciót az épület külső megjelenésében is feltüntessem, a nyugati szárnyban helyet kapó hangversenyterem a Károly utcára kontyolás helyett oromfallal, azon is egy jelentős üvegezett megnyitással fut ki. A sarokszituáció megfogására és a főbejárat hangsúlyozására itt egy markáns falpillérre támasztott előtető alatt visszaugrattam a tömeget, ezzel az említett sarokra feszítés mellett egy átlátható teresedést hoztam létre az igencsak forgalmas kereszteződésben. Ezen visszahúzás ellenpontjaként az épület átellenes sarkán, a parkoló felé is eszközöltem egy hasonló áttörést, mellyel a belső udvart és azon keresztül a másodlagos bejáratot tettem könnyen elérhetővé az autóval érkezők részére. Ezen szempontok mellett folyamatosan igyekeztem a zöldfelületek kialakítására is elegendő hangsúlyt fektetni, ezek a belső udvaron kívül a parkoló mellett egy nagyobb parkos területen, illetve a déli szomszéd felőli sávban jönnek létre.
Funkciók elrendezése, kapcsolata
Az épület mindkét szintjén a belső udvar köré fonódó oldalfolyosóra fűződnek fel az egyes helyiségek, általában csoportosítva. A földszinten a főbejáraton belépve egy nagy előtér, aula fogad, amiből közvetlenül elérhető a nagy hangversenyterem, illetve annak kiszolgáló helyiségei. Az oldalfolyosón elindulva először az oktatás terei, a gépészeti- és vizes helyiségek, majd a tanári-vezetőségi részleg érhető el. Az emeleten az épületfunkciók a földszintihez nagyon hasonlító struktúra alapján épülnek fel. A főlépcsőtől indulva immáron mindkét irányban a kis- és közepes méretű tantermek kapnak helyet, a déli szárny felépítése az utolsó szakasz kivételével ugyanaz. Itt, a tanári fölött a hangstúdió kerül kialakításra.
Homlokzatalakítási koncepció
Vecsés épített környezetén, főleg a régebbi részein, ahol a tervezési terület is található, a mai napig érezhetőek a nem is olyan régi idők falusias megoldásai, anyaghasználata. Sok helyen találkozhatunk a ház közvetlen környezetében is többé kevésbé felújított tornácos parasztházakkal, hagyományosan rakott téglakerítésekkel, különböző díszesen ácsolt faszerkezetekkel. A tégla, mint anyag igen meghatározó a városképben, erre a település arculati kézikönyve is kitér. Ezen gondolatok és hagyományok szem előtt tartásával döntöttem a tégla, mint homlokzatburkoló anyag felhasználása mellett. Ezt a téglaburkolatot átvitt és fizikai értelemben is látszó vasbeton lábazati sávra ültettem. Ezzel – bár továbbra is a tégla dominál – behoztam egy mindenki számára időtlen idők óta ismert, mégis új anyagot az épület megjelenésébe. A (látszó)beton meglátásom szerint az alapvető tektonikai különbség mellett nagyon sok mindenben hasonlít a téglára.
Ugyanúgy lehet akár egy egyszerű beépített, takart teherhordó szerkezet, vagy homlokzatburkolati anyag mindkettő, arról nem is beszélve, hogy talán a két legegyszerűbb és legismertebb anyagról van szó. Ezen két burkolat házasításával igyekszem hidat képezni a régi és új épített környezet között, úgy hozni be valami újat, hogy az a régivel összhangban van. A bejáratok kihangsúlyozása érdekében a talán kicsivel szokatlanabb, a környéken figyelemfelkeltőbb anyag, a beton felfuttatását választottam eszközül a tömegbeli kialakításon túl. Ez a hátsó bejáratnál csak a belső udvari átjáró felső síkjáig, a főbejáratnál azonban a szintén látszóbeton koporsófödémig, teljes homlokzatmagasságban kerül kialakításra. A telek és a két utca sarkára állított masszív falpillér már-már landmark-ként igyekszik a korábban itt álló házzal összhangban a sarki szituációt megfogni. A homlokzatokon az ablakok körül kialakított rézsűs káváknak kettős szerepe van. Egyrészről (bár kötött rendszerben, de) oldják a hagyományos, szigorú téglahomlokzatot, ám emellett a különböző tájolású oldalakon különböző mértékű és irányú mélyedésekkel könnyítik a benapozást vagy éppen a természetes árnyékolást, ahol éppen erre van szükség.
Belső burkolatok, anyaghasználat
Jelen tervemmel igyekszem rácáfolni arra a közhiedelemre, mely szerint a látszóbeton felületek csak ridegek lehetnek. A külső terek beton-tégla dominanciáját a belső terekben a beton és fa egymást kiegészítő párosa váltja fel. A tömör betonfelületeket fa lapú és bélletborítású ajtók, ablakok szabdalják, alulról és/vagy felülről fa padlóburkolat, valamint álmennyezet határolja a legtöbb teret. A két anyag, a kemény beton és a puha fa mellé egy harmadik domináns felületként a terrazo hatású műgyanta padlóburkolat ékelődik be. Ez – sárgás-barnás természetes adalékainak köszönhetően – színeiben a két fő anyag keverékét képezi, azok között finomabb átmenetet, összhangot képezve.