Zsúpház némi extrával Horvátországban

Hatalmas szállodák és üzletközpontok után a horvát Proarh iroda gondos elemzések után formált újra egy hagyományos, falusi zsúpfedeles faházat. Bán Dávid írása.

Végy egy hagyományos, zsúpfedeles parasztházat. Tegyél hozzá egy mai családot, majd a kettőt kombináld. Nézd meg, hogy miként funkcionált a ház a 19. században és milyen igényeket támasztanak mai használói. Vedd ki belőle azokat az elemeket, amikre már nincs szükség és a helyükre tedd hozzá azokat, amikre a beköltöző család igényt tart. Ez lenne a recept, amit a zágrábi Proarh építészeti iroda analitikusan végigvitt a Hiža nevű projektjében, a horvát fővárostól  45 km-re északnyugatra, a hegyvidéki fekvésű Kumrovec községben.

Az 1992-ben alapított, mára számos nagy volumenű projektet – szállodákat, iroda- és lakótömböket, múzeumokat – is maga mögött tudó, multidiszciplináris, kísérletező iroda 2011-ben tervezte meg, ezt a relatíve kisléptékű, mégis komoly elemzésen alapuló falusi házfelújítást. Az 1800-as években épült, alapvetően fából és nádból készült épület szerkezeti állapota az ezredfordulóra erőteljesen leromlott. A felújítás során mindenképp figyelembe kívánták venni a környezetének adottságait, a hagyományos építészeti megoldások és formák megtartását, de közben mégis egy kortárs, kényelmesen és funkcionálisan is jól lakható családi házat szerettek volna létrehozni.

Eredetileg a ház elülső része szolgált a korabeli család számára nem túl tág lakótérként, a hátsó harmadban szerszámtárolásra alkalmas fedett, de nyitott térség állt rendelkezésre, a padlástéren pedig szintén hasznos raktározási terület volt. Mivel a mezőgazdasági funkcióját az épület elvesztette, ezért a szerszám- és rakteret meg lehetett szüntetni, azokat a lakótérbe bevonni, így végül a nettó használható terület 163 m² lett. A déli fekvésű hátsó front nyitott szerszámtárolóját egy hatalmas üvegkubus váltotta fel, ez lett a ház közösségi tere. Tájolásának köszönhetően, itt kapja a legerősebb benapozottságot a ház, ez is jól reflektál a hagyományos térkialakításra, amikor a közösségi tér melege köré gyűltek egybe a család tajgai, itt fogadtak vendégeket. A verandaként is értelmezhető nappali ugyanakkor az eredeti kialakításra is utal, hiszen hatalmas üvegfalait megnyitva a kerttel közvetlen interakcióba lép, egyben pedig – anyagában, szellősségében – valamelyest leválik a ház további részeiről. A zártabb, északi része foglalja magában a konyhát, az étkezőt és a tároló helyiséget, természetesen innen van a feljáró a padlástérben kialakított privát térség felé is. Az emeleten két hálószoba és a hozzájuk csatlakozó kisebb zuhanyzó és nagyobb, kádas fürdőszoba került elhelyezésre.

A jellegzetes zsúpfedelet a hagyományos technikákkal újrarakták, a nádazás azonban a megszokott mértéknél jelentősen túllóg, a két oldalfalon is egészen végigfut, teljes burkolatot képez, az elülső és hátsó homlokzat fadeszkázata pedig a ház belsejében is rendszeresen visszaköszön. A belső falak eredeti, festés nélküli deszkaborítása egyedi hatást ad a helyiségeknek, főleg a fürdőnek. A tervezők elképzelése szerint a helyi és organikus anyaghasználat miatt a házat könnyű lesz karbantartani, bármilyen pótlás is egyszerűen elvégezhető lesz rajta. Igaz, ehhez lényeges, hogy a hagyományos mesteremberek is megmaradjanak, akik még értenek az ácsmunkákhoz és a nádazáshoz. A nádburkolat miatt mindenképpen meleg hatású ház jól illeszkedik a ritkán beépített zöld hegyoldal természeti világába, egyfajta erdei kunyhóként áll önmagában.

Bán Dávid