Zuglói Fészek fiataloknak

Vigh Zsuzsanna diplomatervében egy szociális otthon prototípusát tervezte meg, amely meghatározott időszakra lakhatást biztosít fiataloknak. A különböző méretű lakások nemcsak a különböző igényekhez igazodnak, de variálásukkal térszervező elemként funkcionálnak az épület kialakításánál. 

Budapest utcáin járva nem telik el nap, hogy ne találkozzak hontalan kéregetőkkel, nehezen mozgó, mások jóindulatára hagyatkozni kénytelen idős emberekkel, vagy ritkábban beszámíthatatlan figurákkal. Az ő szervezett megsegítésük a helyi önkormányzat feladata, többek között olyan szociális intézmények létesítésével, mint az idősek, pszichiátriai szenvedélybetegek, fogyatékkal élők és hajléktalanok otthona.

Diplomamunkámban én is a "rászorulók" segítésére koncentráltam, éppen ezért egy szociális otthont terveztem. De! Jelen esetben a "rászorulók" és a "szociális otthon" egy egészen más értelmezést nyer. Egy olyan csoportnak szertnék lehetséges megoldást nyújtani tervemmel, amely problémáira a saját érintettségem okán jobban belelátok. Ma, azoknak a fiataloknak, akiket családjuk valamilyen oknál fogva nem tud támogatni, szükségük van a segítségre a fent említett csoportokhoz hasonlóan. Ehhez elegendő lehet egy önkormányzati intézmény, amely komfortos és élhető otthont biztosít például érettségi utáni munkakeresőknek, vidékről felköltöző egyetemistáknak, friss diplomásoknak. A diplomamunkámban tervezett Fészek egy ilyen szociális otthon prototípusa, amely egy meghatározott időszakra biztosít lakhatást a fiataloknak.

A telek a kisvárosias Zugló és nagyvárosi hemzsegés határterületén található. Széles spektrumban szolgálja ki a különböző életmódú és beállítottságú embereket a környék. A nagyvárosi élet és érvényesülés minden eszköze megtalálható a telek közvetlen közelében vagy környékén, pl: taníttatás (óvoda, általános és középiskola az épülettömbön belül), bevásárlási lehetőség (élelmiszer és barkácsáruház alig 500 méternyire, bútoráruház és bevásárlóközpontok néhány megállónyira), gyors nappali és éjszakai közösségi közlekedés, szórakozási és kikapcsolódási lehetőség.

A nagyforgalmú csomópont közelsége ellenére a telek kellő távolságra van a Kerepesi út zajától. A vasúti töltésen elhanyagolható időközönként haladnak el többnyire személyvonatok, amely ellen a töltés oldalában telepített fák zajszűrőként funkcionálnak, de a megfelelő zajvédelem a tervezési program részévé vált - eszerint terveztem az épületet. A telek adottságait és a helyi szabályzatot figyelembe véve három (látszólag) különálló épületet terveztem egy közös mélygarázzsal. A három épületben három különböző méretű lakástípus van (garzon, nappali + háló, nappali + több háló), és ezek sorrendjének variálásával alakult ki a tetősíkváltozás különböző ritmusa.

Az első épület földszintjén kaptak helyet a tárolóhelyiségek, közösségi helyiség és mosoda. Az utóbbi kettőnek fontos szerepet szántam a tervezés során, ugyanis a minimális élhető négyzetméterekkel számolt lakásokban nincs hely mosógépnek. Ezzel az elsőre kényelmetlennek tűnő aprósággal szeretném az ottlakókat szociális életre bíztatni: egy adag ruhamosás alatt megismerhetik szomszédjaikat, elszürcsölhetnek egy kávét a közösségi helyiségben, keresgélhetnek a könyvcsere-polcon, palántázhatnak vagy hobbikertészkedhetnek az épülettömbök közötti zöldben. Így válik az épületegyüttes „szocális otthonná", szociálódásra nevelő közösségi helyszínné. A lakások tervezésekor azonban a magánszféra tiszteletben tartása volt az első. Az első épület esetében észak-keleti homlokzaton bevetett hangfogó, és belátást gátló előtétfal a hátsó épületek esetében is előnyös: akadályozza a két szomszédos épület közötti átlátást, valamint a felhasznált Silka V120 kisméretű burkolótégla anyagában fehér, ezáltal nem csak direkt, hanem reflexiós fény jut a lakásokba, ezzel növelve a komfortérzetet.

Jól tudom, hogy ez egy idealista terv, túl sok benne a ha, túl sok benne a de. Viszont! El kell jönnie az időnek, amikor nem csak orrunk alatti mormogással felelünk a hétköznapok problémáira. Amikor nem zárhatjuk ki tovább, hogy 2018-ra olyan irreális árak uralják az ingatlan- és albérletpiacot, amelyek nem a helyi minimálfizetéshez alkalmazkodnak, hanem a tehetős emberek jólétét fokozzák, és csak családi támogatással rendelkező diákoknak vagy külföldieknek elfogadható. Ha államilag megszabott lenne, hogy az anyagilag rászoruló fiatalok segítséget kapjanak, akár annyit, hogy elérhető áron fedél kerül a fejük fölé, már ez is elég biztonságos háttért jelentene az elején, hogy kiegyensúlyozottabb felnőttekké válhassanak. Olyanokká, akik számára nem cseng negatívan a röghöz kötés, akik nem félnek gyereket vállalni idehaza, akik hűséggel gondolnak hazájukra. Olyanokká, akiknek nem kell összetörniük a munka terhe alatt, nem égnek ki hivatásukként választott pályájukon, nem emészti fel józan eszüket a mindennapi mókuskerék.

Talán ez a terv, és a mögötte lévő gondolat egy megoldás lehetne egy egészségesebb, élhetőbb és boldogabb nagyvárosi élet felé.

Vigh Zsuzsanna