10+1 – Mátyus Orsolya

"Ismerjük fel a felelősségünket azzal kapcsolatban, hogy mi épül, mert ez fogja meghatározni a jövő környezetét." Az Építészfórum 10+1 sorozatában a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Ezen a héten Mátyus Orsolyával, a WeCare architecture társalapítójával és projektvezető építészével készítettünk interjút. 

Mátyus Orsolya tanulmányait a holland Delft University of Technology Építész Karán folytatta. Az egyetem alatt fél évet Sanghajban töltött, ahol részt vett különböző kínai projektek tervezésében. Szakmai tapasztalatára a világ több tájáról tett szert: a hágai Roeleveld-Sikkes Architectsnél, a sanghaji Miliy Designnál, a Design Institute of Fudan Universitynél, a szingapúri CPG Consultants egészségügyi tervezésre szakosodott stúdiójában, valamint a Plant Atelier Peter Kis irodában dolgozott, ahol többek között a Városmajori Szívklinika bővítésének építészeti koordinációjában és tervezésében működött közre. 2019-ben Ian Chaplinnel megalapították irodájukat, a WeCare architecture-t. A stúdió olyan munkákat jegyez, mint a solymári E-Service, a prágai idősek otthona vagy a Tata Szíve tervpályázat. A projektvezető építész Demenciabarát Környezet témában rendszeresen tart előadásokat, konferenciákat, műhelyfoglalkozásokat. 

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

Élőhely-teremtés, felelősség, folyamat.

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely?

Az Ázsiában töltött több mint két év sokat változtatott rajtam, mind emberként, mind szakmailag, amiért nagyon hálás vagyok. Rengeteget utaztam ott, és izgalmas országokba jutottam el. Ezen belül Mianmart emelném ki, és két városát Bagant és Mandalayt. Bagan egy leírhatatlanul gyönyörű hely, lenyűgöző a természetben szétterülő több ezer templomával. Viszont elég hamar sikerült visszatérni a valóságba, ugyanis ételmérgezést kaptam, ami nagyon kettőssé tette az élményt. Valahogy eljutottunk onnan Mandalaybe, ahol az állapotom miatt a tervezett pár nap helyett egy egész hetet kellett maradnunk. Az eredetileg foglalt hotel szobánknak csak egy sötét légudvarra néző ablaka volt, ami fit turistaként teljesen rendben lett volna, de a gondolat, hogy egy hétig betegen ott feküdjek, elviselhetetlennek tűnt. Egy ott töltött nap után, kérésünkre kaptunk egy másik szobát az emeleten, aminek két utcára néző ablaka volt, és egészen más érzés volt ott lábadozni. Nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy volt választásom, és még inkább megbizonyosodtam arról, hogy építészként felelősek vagyunk azért, hogy élhető, egészséges tereket tervezzünk, ahol a sebezhető emberek kényelmét is figyelembe kell vennünk.

Ha csak kettőt lehetne választani, mi mellett döntenél az ember, funkció, esztétika hármasa közül? 

Az ember számára tervezünk. Ugyanakkor figyelembe vesszük az őt körülvevő élővilágot, egy projekt megvalósításakor fontos kapcsolat alakul ki a társadalommal és a környezettel, melyhez szükséges a harmónia, a koherencia és a nyitottság megtalálása. Emiatt nemcsak az embert, hanem az esztétikát is választom. A funkció egy olyan koncepció, amellyel a tervezők összetett kihívásokat egyszerűsítenek le abból a célból, hogy utána kreatívan tudják kezelni őket. Ez mindenképpen hasznos, de egészséges kritikával kell kezelni. A funkció önmagában tehát nem cél.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

Minden projekt egy-egy állomás az életemben, amiből sokat tanultam. Óriási mérföldkő volt például a közel 30 000 m²-es Kuala Lumpur-i IMU Kórház építészeti tervezése, amit egy szingapúri irodában friss MSc diplomásként kellett végigvinnem, és mostanra lett szerkezetkész. Viszont ha ki kell emelnem egy épületet, akkor az E-Service-t, a Solymárra tervezett elektromos autó műhely- és irodaépületet mondanám. Ez az első középület, aminek én vagyok az felelős építésztervezője, és elvileg pár hónapon belül befejeződnek a kivitelezési munkálatok. Nagyon izgalmas kihívás volt a történelmi környezetbe (a Solymári vár tövébe) tervezni egy ipari épületet. Fontos volt számunkra, hogy bebizonyítsuk, az ipari funkció és a megfizethető építőanyagok nem zárják ki az esztétikus megjelenést. A telek adottságai alapján létrehozott “tört" forma, és a bordázott tető szendvicspanelek homlokzati alkalmazása többek között olyan megoldások, amelyek ezt lehetővé teszik. Az épület egyrészt beleolvad gyönyörű környezetébe, ugyanakkor büszkén viseli funkcióját és képviseli a projekt megbízóit. Ők a generálkivitelezők is egyben, ami nagyon izgalmassá tette az együttműködést. Meg kellett találni azt az egyensúlyt, ahol mi tervezők határozzuk meg az épület lényegét, ugyanakkor ők is magukénak érzik a projektet. Azt hiszem, hogy ez elég jól sikerült, és ahogy halad előre az építkezés, egyre több pozitív visszajelzést kapunk tőlük.

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek? 

Az én szememben az a sikeres ember, aki ideje nagy részében azzal tud foglalkozni, ami kíváncsivá teszi. Nyitott újat tanulni, és mindezt örömmel, szorongás nélkül műveli. Ismeri a saját határait, és ehhez mérten mer rizikókat vállalni és kísérletezni. Magabiztos, pozitív kisugárzású, de szerény, mivel van önkritikája. Építészként is ehhez próbálom magamat tartani. Azokon a napokon érzem magamat sikeresnek, amikor izgalmas feladataim vannak, és az akadályokat nem felesleges problémaként, hanem kreativitással megoldható kihívásként tudom megélni.

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben? 

A gondoskodó környezet, amely teret ad a fenntartható, aktív és egészséges életmódnak. Mert a környezet, amelyben az emberek élnek, nagy befolyással van jólétükre és fejlődési lehetőségeikre. Remélem, hogy a jövőben több olyan építészeti projekt fog születni, amely az életminőség javítására törekszik.

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?

Jelenleg lakóházakon dolgozunk, az egészséges, élhető környezetet nemcsak az egészségügyhöz köthető projektjeinknél, hanem minden épülettípusnál szeretnénk megvalósítani. Emellett speciális szakértelemmel rendelkezünk a demenciabarát tervezésben, hamarosan kezdődik egy projekt Prágában. Ezt a tudásunkat a Demenciabarát Környezet Magyarország kezdeményezésünkön keresztül itthon is minél több emberhez el szeretnénk juttatni: vállalunk tanácsadást, koncepciók kidolgozását és átalakítások tervezését is ebben a témában.

Mit üzennél a megbízóknak, kivitelezőknek vagy építészeknek?

Törődjünk a jövőnkkel!

Szerintem fontos, hogy a megbízók lássák meg azt a nagy lehetőséget, hogy egy építkezés által a saját életüket formálhatják, ahelyett, hogy egy stresszes feladatként fognák fel. Helyezzék perspektívába, és mérlegeljék még egyszer döntéseiket és elvárásaikat. Egy jól átgondolt kezdeti koncepció sok felesleges nehézségtől szabadíthat meg minket. Tegyék fel maguknak például a kérdést: “Tényleg szükség van ekkora épületre?" Főleg lakóház projekteknél tapasztalom, hogy a megrendelők szeretik maximalizálni a beépíthetőséget és a szintterületi mutatót. Ilyenkor mindig igyekszem kommunikálni, hogy minden épített négyzetméter pénzbe kerül, széndioxidot termel, fenn kell tartani és kitakarítani. Sokkal izgalmasabbnak tartom megvizsgálni, hogy egy adott teret milyen módon lehet rugalmasan kezelni, hogy esetleg több funkciót is kiszolgáljon. Emellett nem szabad elfelejteni, hogy az épület mérete és elhelyezése a kert kialakításának lehetőségeit is befolyásolja. Mi a kertről nem másodlagos tényezőként gondolkodunk, hanem mint a szerves egész egy fontos részéről. A belső és külső terek kapcsolatára is érdemes külön hangsúlyt helyezni, mik azok a tevékenységek, amelyeknek nem kell feltétlenül klimatizált, beltéri helyiség. Ha a nappalihoz csatlakozik egy nagyobb tornác például, az év nagy részében jelentősen megnő a lakótér mérete, nem beszélve arról, hogy a fényvédelemre is megoldást nyújt. 

A kivitelezők és építészek pedig legyenek kritikusak a megbízások elfogadásánál és véghezvitelénél, illetve mindezt kommunikálják is a megbízókkal. Ismerjük fel a felelősségünket azzal kapcsolatban, hogy mi épül, mert ez fogja meghatározni a jövő környezetét. Minél többször próbáljuk meg perspektívába helyezni döntéseinket és törekedni a holisztikus látásmódra! 

Hova utaznál el legközelebb? 

Szeptemberben tervben van egy út Madeirára. Az Atlanti-óceáni szigetnek szubtrópusi éghajlata van, így különleges növény és állatvilágnak ad otthont. Nagyon kíváncsi vagyok a Laurisilva esőerdőre, a botanikus kertekre, és a helyi halászfalvak portugál építészetére.

Egy könyv, film, sorozat, amit mindenkinek ajánlanál? 

Film: Egy nagy kihívásokkal teli időszakban láttam a Toni Erdmann című filmet, ami rendkívül üdítően hatott rám. Szingapúrban, határidők közepette beültem a helyi művészmoziba, és ez a német film nagyon abszurd és szórakoztató tükröt mutatott számomra. 

Sorozat: Mostanában követem a Last Week Tonight with John Oliver című talk-show-t, ami kellő kritikával, de humorosan mutatja be az Amerikai Egyesült Államok és a világ aktuális eseményeit.  

Könyv: Nagyon szeretem a pszichológia témájú könyveket, és ezek közül különösen tudom ajánlani Csíkszentmihályi Mihálytól a Flow – Az áramlat, illetve a Kreativitás című műveit.

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Kukucska Gergellyel. 

Szerk.: Sütöri Laura