Otthon személyre szabva - az ózdi Hétes revitalizációja

Egy század eleji munkás kolónia, az ózdi Hétes telep revitalizációjára vállalkozott Mátyus Orsolya diplomamunkájában, amely alapstratégiáját a romák munkanélkülisége és a többségi társadalomtól való leszakadása adta. A fiatal tervezőt mindig is érdekelte a szegénység, a szociális problémák kérdése így alapvető volt számára a nehéz körülmények között élők segítése. 

A probléma

Az építészetben azt szeretem, hogy nagyon különböző problémákra nyújt megoldást. Az én érdeklődési köröm a szegénység és a szociális gondok, így az elmúlt év alap kérdése volt számomra, hogy egy tervező hogyan tudná segíteni a nehéz körülmények között élők életét. Helyszínnek az ózdi Hétes telepet választottam, amely egy 100 százalékban romák által lakott telep. Így a terv készítésénél nem csak a szegénységet vettem számításba, hanem a Magyarországon élő romák kultúráját is. Kutatást végeztem a történelmükről, a lakhatásukról és az életmódjukról. Ózd mellett a miskolci Lyukóvölgybe és Szakácsiba is ellátogattam, ahol az ottani emberekkel beszélgettem illetve a lakásaikat is felmértem. Kutatásom alapján nagyon sok értékes információhoz jutottam, amelyet sikerült felhasználnom a tervemhez.

Fő problémának a romák munkanélküliségét illetve a többségi társadalomtól való elszakadásukat láttam. Ez a probléma adta tervem alapstratégiáját, vagyis a telepet és a város összekötését. Ahelyett, hogy a lakókat kitelepítsék, meg kell nekik adni a lehetőséget, hogy maradjanak a telepen, és pozitívan járuljanak hozzá a környezet fejlesztéséhez. A Hétes telep elhelyezkedését illetően nagyon előnyös helyen van, a ma már nem működő vasgyár szomszédságában. Jelenleg óriási jelentőségű felújítás zajlik a gyár helyén: múzeum, skanzen és más turistákat vonzó funkciókkal telik meg. Ez azt jelenti, hogy a telepnek is nagy szerepe lehet a hely értékének meghatározásában.

A stratégia

Manapság egyre nagyobb az igény a bio illetve a fenntartható termékekre. A tömegtermelés negatív következményeivel egyre inkább tisztában lévő társadalom visszavágyik az ipari forradalom előtti idők szellemébe, amikor az egyéni termékeket még nem váltotta fel a tucat. Ez az időszak a magyarországi romák történelmének is virágkora, amikor vándorkereskedő romákként a társadalom teljes értékű tagjaiként élték életüket, tervemben is erre a növekvő igényre helyezem a hangsúlyt. Fontos példa számomra Bogdán László munkája Cserdiben, aki a faluban biogazdálkodást hozott létre, óriási sikereket elérve ezzel.

A Hétes telep építészetéről érdemes tudni, hogy egy olyan század eleji munkás kolónia, amelynek a mai napig monumentális értéke van. Bár jelenleg a házak állapota leromlott, még mindig hordozzák magukban az ózdi kolóniák szellemét és ma is műemléki jellegű területnek számít. A fenti okok miatt álláspontom, hogy a telep felszámolása helyett ésszerűbb, ha egyfajta mintaként szolgál arra, hogy az emberek otthonának felszámolása, a lakók kitelepítése helyett, együttes erővel hogyan lehetne értéket létrehozni. Emiatt az az alapkoncepcióm, hogy a telepet a lakók aktív részvételével kell újra felvirágoztatni, a jelenlegi épületeteket felújítani és a lakásállományt úgy átalakítani, hogy az ottlakók lakhatási igényeinek megfeleljen. A felújítási munkálatok mellett új lakások építését is javaslom, amelyeket szintén a lakók építenének fel.

A terv – régi és új egy helyen

A telepre terveztem egy közösségi házat is, ahol a különböző szakmák elsajátítására lehetőséget adó tanfolyamokat tartanának. A lakók a helyszínen sajátíthatnák el az építkezés tudományát, olyan anyagokkal tanulnának meg dolgozni, amelyek könnyen hozzáférhetőek, olcsóak és fenntarthatóak. Így esett a választásom a vályogra, a fára, illetve a szalmabála hőszigetelésre. A vályogtéglát együtt elkészítheti a közösség, a fa megmunkálása is megtanulható, majd a zsindelyek készítése egyszerű szerszámokkal elvégezhető. Mivel a szalma egy mezőgazdasági hulladék, ez később akár újrahasznosítható lehet.

Mind a felújításnál, mind az újépítésű résznél közös udvarokat terveztem, amelyre az épületegyüttes bejárata nyílik. Kutatásom során láttam, hogy mekkora jelentősége van a közös kültéri területeknek, ahol a közösség tagjai találkoznak egymással. Azért is fontos a közös udvar, mert védett környezetet biztosít a körülötte lakók számára. Fontosnak tartom az átmeneti zónákat, amelyek a belső és a külső tér határán helyezkednek el. Viszonylag olcsó megoldás egy nem fűtött, de fedett helyiség létrehozása, amely különböző családi szokásoknak nyújthat helyszínt. Ezért döntöttem a tornácok tervezésénél, amely az év nagy részében a ruhák szárítása mellett, családi események helyszínévé is válhat.

Otthon – több lépésben, saját ízlésre szabva

Az új építésű házaknál a kiindulási pontom a személyre szabottság volt. 30 újonnan épített háznál, 30 családnak, akiket nem ismerek személyesen, továbbá fontos elem a kezdeti kisebb beruházás, és a hosszú távon történő fejlődés. Emiatt úgy döntöttem, hogy az én építészeti tervem egyfajta „keret" lesz, és a lakóknak megadom a lehetőséget, hogy a jövőben saját ízlésük és igényük szerint töltsék azt ki. Az általam tervezett ház 30 m2-es és két szintes, amely kezdetben az abszolút minimumot nyújtja egy 2-3 fős családnak. Hosszú távon viszont két irányba bővíthető, két szinten. Az egyik oldalon az alapozás már kezdettől megépül, hogy a jövőbeli építkezést leegyszerűsítse. A ház másik oldalán már kezdettől szerepel egy fedett, de oldalról nyitott tér, amely az utcára nyílik, és így a telepre látogatók számára egy könnyen megközelíthető helyiség. Ezt a részt úgy képzelem, mint egy kis bolt/műhely/lakás/étterem terasz, így a lakóknak lehetősége van otthonukból eladni termékeiket, és a gyerekes anyák is megtehetik, hogy mialatt otthon vigyáznak a kicsikre kézműveskedjenek vagy üzleteljenek.

Mátyus Orsolya