10+1 – Orning Olivér

"Mostanában divatos jelszavakat kreálnak akár egy meglévő épület megtartásából is, én megelégszem a józan ész képviseletével. Hiszen a műemlékvédelem, a fenntarthatóság és környezetvédelem valójában mind logikus és realista megoldásai hosszú távon egy ingatlanfejlesztésnek." Az Építészfórum 10+1 sorozatában a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Ezen a héten Orning Olivér építésszel készítettünk interjút.

Orning Olivérnek már a középiskola-választását az építészet iránti érdeklődése határozta meg Pécsett, valahogy ott a belvárost körüllengi egy atmoszféra, ami erre fogékonnyá tesz. Így adódott, hogy a szakmához gyakorlati oldal felől közelített, mely hozzáállás meghatározza bizonyára a mai napig. Szakmai tanulmányi versenysikerek miatt egyenes út vezetett az egyetemre, mely időszakban nagyon élvezte a főváros nyüzsgését, és hamar különböző projekteken kezdett dolgozni. Az első komolyabb tapasztalatait meghatározták a Ferihegy 1, a Szépművészeti Múzeum térszint alatti bővítése, a Tőzsdepalota, az Aria Hotel és más, belvárosi palotaátalakítások tervezési munkái. Hálás kollégáinak az átadott tudásért, vagy éppen a „mélyvízért", melyben helyt kellett állnia. Emellett abban a különleges szerencsében is része volt, hogy az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ utolsó időszakában az ottani szerteágazó tudományos körtől láthatta a szakma megannyi arcát és a szakma szeretetét. Ez a néhai állami műemlékvédelem szövetében egy olyan egyedülálló szellemi műhely volt, mely komplexen tudott kezelni bármilyen műemléki projektet.

Később Londonban töltött el pár évet egy, a magyar léptéknél lényegesen nagyobb irodában. Bár már senior munkatársnak számított, mégis szemléletformáló volt számára az ottani körülmények között helytállni. Jó okkal régen is szokás volt, hogy a szárnyait bontogató szakember az ún. inaséveiben messzi földön gazdagítja tudását. Ez nála ugyan kissé megkésett, de mindenkinek javasolja, hogy szerezzen mihamarabb kitekintést a határokon túlra. Itthon szóba sem került volna olyan lehetőség egy társasház tervezésénél, hogy egy, a lehető legmagasabb minőségben megvalósítandó lakást egy csarnokban héjként felépítenek, mely tartalmaz minden belső elemet is, egészen a szekrényvilágításig bezárólag. Ez a valós méretű „modell" biztosította a projekt résztvevői számára, hogy a tervezett megoldásokat élőben láthassák. Mindemellett a városban megérti azokat is, akik kritikát fogalmaznak meg a méregdrága ingatlanok által bekebelezett városi területek miatt.

Hazaköltözve a Földes Architectsnél dolgozott a nagyszabású balatoni MNB fejlesztésen, az OTP új székházán és a Közvágóhíd területfejlesztésének rendbetételén is. Elmondása szerint Földes László a hagyományos építészeti értékeket képviseli jól, melyet kiegészített az építész realista látásmódja. Lehetősége volt emellett több belsőépítészeti munkán dolgozni: számos üzletet tervezett a legnagyobb világmárkák itthoni adaptációtól kezdve egészen egyéni megközelítésű megrendelőkig, de tervezett bútorkollekciókat is, aminek megvalósítása azonban még várat magára. A munkákhoz a céges forma elengedhetetlen, viszont projekt alapon alkotnak akkora halmazt, ami épp szükséges a hatékony munkavégzéshez. Régi kollégákkal és társcégekkel dolgoznak együtt úgy, hogy mindenkinek az alkotói szabadsága biztosított, de szükség esetén van kire számítani.

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

Szolgálat, érték, interakció.

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely?

Volt olyan is az életemben, hogy éppen Indiában gondoltam megtalálni az utamat. Pár hónap alatt azonban kiderült, hogy nem is tévedhettem volna nagyobbat, de az utazás különlegessége elvitathatatlan. Egyedi helyekben semmiképpen nem szűkölködnek: a kötelezőkön túltekintve például a Kutub Minár, vagy az ezernyi pajzán szoborral hívogató templomok Khadzsuráhóban. Mivel azonban ezt az interjút főleg építészek olvassák majd, ezért számukra értékesebb lehet az, hogy volt alkalmam bejárni Chandigarht, a Le Corbusier és csapata tervezte várost. Az ember mintha egy építészeti albumba csöppent volna, de azért ezen a helyen különösen igaz, hogy csak messziről olyan tökéletes a látvány. Azóta megbocsátóbb vagyok az általános magyar kivitelezői minőséggel szemben is.

Hogyan vélekedsz a régi és az új viszonyáról?

A mindenkit körülvevő, már meglévő épített környezet karbantartása és fejlesztése mindannyiunk közös ügye. A társadalom összes szereplőjének van ezekhez kapcsolata, és többnyire véleménye is, ennek kezelése a legkevésbé sem csak az építészek feladata. Esetemben úgy alakult, hogy a legtöbb nagy munka, amelyen dolgoztam egy régi épület új élettel történő megtöltése volt. Ez nem tudatosan volt így, nem kerestem ezeket a feladatokat, valahogy ezek találtak meg. Mostanában divatos jelszavakat kreálnak akár egy meglévő épület megtartásából is, én megelégszem a józan ész képviseletével. Hiszen a műemlékvédelem, a fenntarthatóság és környezetvédelem valójában mind logikus és realista megoldásai hosszú távon egy ingatlanfejlesztésnek. A műemléki épület építészeti értékeinek megtartása nemcsak egy hatóság által előírt kötelezvény, hanem a beruházó jól felfogott érdeke, hogy értéket teremtsen és tartson meg a múltból is. Egy belvárosi palotával összehasonlítva, egy új épület csak hővezetési tényezőben és gépészeti adatokban tud többet, de például érzelmi síkon messze elmarad attól. Ráadásul nem csak az értékes műemlékekről van szó, gondoljunk csak Óbudára, a régi városszövet pár megmaradt kis házikója milyen hangulatot nyújt, szembeállítva a – bár az akkor nagyon modern és hatékony – panelépítési lendülettel.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? 

Korábbi projektem, a Nyugati téri Skála Metro Áruház átalakításai kapcsán megismert kör bízott meg a Corvin Áruház teljeskörű felújításával. A munkát a műemléki homlokzat rekonstrukciójával az M-Teampannon csapata kezdte meg. Fővárosi jelentőségéből, illetve léptékéből fakadóan egy ilyen projektnek az építészeti dirigálása azt gondolom, hogy büszkeségre adhat okot. Mindemellett fontos mérföldkő is az életemben, hiszen a projekt személyemhez lesz köthető. Az ember élete során különböző minőségben vesz részt projektekben. A szakmai evolúcióban sok év munkán keresztül vezet előre az út, aminek végső célja a projektet megálmodó építész posztja.

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek?

Az építészek többnyire kritikát fogalmaznak meg, ami mögött persze a mindennapi harcok és a „jobbá tevés" szándéka áll. Egy projekt megvalósítása során kevesebb figyelmet szentelünk annak, ami rendben van. Ennek megfelelően nem a jó dolgokról beszélünk, hanem arról, amin javítani szeretnénk. Emiatt tűnhet úgy akár, hogy negatívan állunk a dolgokhoz, pedig hát pont nem erről van szó. Sikernek azt tartom, ha ezek a párbeszédek befogadó és értő fülekre találnak, és emiatt az elérhető legjobb eredményt érjük el.

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben? 

Az építészet mindig hasznosította az adott kor új vívmányait. Önmagunk folyamatos képzése elengedhetetlen, a digitális technikák használata a tervezési és kivitelezési folyamatban már régóta megkerülhetetlen. Ebből adódóan a BIM használatában szeretnék szélesebb körű tudást szerezni. Tervező szoftverek használata miatt általánosan mindenkinek van képe erről, de számomra van még mélysége a dolognak. Mindemellett bevallom, hogy a kezem ügyében mindig ott van a skiccpausz, és akár csomópontokat is szeretek szabadkézzel rajzolva kiadni.

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?

Ismerek fiatalokat, akiket borzongással és egyben ámulattal nézek, milyen tudatossággal tervezik meg életük jövőbeni állomásait. Néhai rektorunk, Petró Bálint beszélt annak idején arról, hogy ez nehéz szakma, de odaadással és jó értelemben vett lazasággal kell űzni. Az említett tudatosság bennem kevésbé van meg, azonban a rektor felhívásával tudok azonosulni. Ez semmiképpen nem céltalanságot jelent, mindössze annyit, hogy a tanulási és érési folyamat, valamint az éppen előttünk álló feladat lehető legjobb megoldása visz előre minket az utunkon. Számomra ennek jelenlegi állomása a Corvin Áruház revitalizálása, mely szép kihívás immár három éve életem része.

Mit üzennél a megbízóknak, kivitelezőknek vagy építészeknek?

Országunknak sokat kell fejlődnie, ez alól nem kivételek az építőipar szereplői, együtt a jogalkotóval. Az egyetemen sok mindent elsajátítunk, de nem tanuljuk meg például azt, hogy kell emberekkel jól együttműködni. Aztán élesben kell kezelni egy családi háznál, hogy annak minden szereplője gyökeresen mást akar, vagy éppen helytállni egy fejlesztő profitéhségével szemben. Ez egy ilyen játék, igazából csak önmagunkért vállalhatjuk a felelősséget. A tőlünk telhető legjobbat nyújtani, illetve szembenézni azzal, hogy nem a magyar építészet van a világ élvonalában, és a megrendelői oldal sem igényli legtöbbször azt a nagybetűs építészetet – ami egyáltalán nem egyenlő a luxus épületekkel – amit a szakmai magazinok hasábjain láthatunk. A folyamat minden szereplője, ahogy az ország is, évtizedekkel le van maradva a világban elérhető legjobb értékektől. Egyensúlyozunk kelet és nyugat határán, én azt kérném, hogy közeledjünk utóbbi irányába.

Egy könyv, film, zene, amit mindenkinek ajánlanál?

• Gyakorlati ember lévén szépirodalom helyett hadd ajánljak a mindennapokban hasznosítható olvasmányt: Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás.
• Roman Polanski: Keserű méz.
• Future Islands, akik nemrég itthon is felléptek szerencsére.

Külföldi építészek, építészirodák közül kivel dolgoznál szívesen? 

Az MSMR Architects csapatával. Ők egy kisebb londoni iroda, akiket egy munkájukat kézhez kapva ismertem meg. Tetszik nekem, ahogy a nagyobb volumenű komplex munkákat is kidolgozzák a legkisebb részletig, ezt a kézműves jelleget nagyra értékelem. Látva szerencsésebb történetű országokban az építészet minőségét, mindenképpen megéri a befektetett munka.

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Pásztor Ádámmal.

Szerk.: Sütöri Laura